Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-309
16 A nemzetgyűlés 309. ülése 1922 belső ellenséggel, de csak akkor, ha megengedik. Ez a közbeszólás is jellemzi a mai állapotokat, amikor a rendőrséget megbénítják abban, bogy esküvel vállalt és esküvel kötelezett feladatát szabadon teljesítse. De a rendőrség hivatásából kiindulva, igenis a rendőrségnek állandóan küzdenie kell a rendbontókkal ; küzdenie kellene az életés vagyonbiztonságot fenyegető közveszélyes elemekkel, az államfel forgatókkal, szóval a haza . összes belső ellenségeivel. A rendőr helyzete csaknem ugyanaz, mint a harctéri katonáé, de néha talán még rosszabb is, mert őt nem a nyilt ellenség támadja meg, hanem az alattomos, az elvetemedett bűnöző, akit még a büntetés elöl való menekülés gondolata is ösztökél ; vagy beleilleszkedve a mai helyzetbe, azok a bűnözők, akiket még az amnesztiának a lehetősége is ösztökél. Mindenki érzi, hogy itt konszolidált állapotokat kell előbb-utóbb teremtem, a belső békét meg kell alkotni, mert az épitő munkát csak ezek után lehet megkezdeni. Ennek egyik eszköze volna a rendőrség ; olyan rendőrség, amely minden politizálástól mentes, (Ugy van! a baloldalon.) amely a munkában öntudatos és amely ezekből az erényekből kifolyólag alkotni, fáradni és dolgozni kész, amely amellett intakt, megközelíthetetlen és becsületes. Hogy azonban a rendőrtestület fokozott munkaerejét elérjük, hogy a lelkes munkakészséget benne megtaláljuk, ahhoz az kell, hogy anyagilag oly helyzetbe hozzuk őket, hogy anyagi gondjaik ne legyenek. Sajnos, a kormány ebben a tekintetben súlyos mulasztásokat követett el. Jelenleg nemcsak hogy nincs megelégedett rendőrségünk, hanem a meglévő személyzet is a legnagyobb fokig elégedetlen és ez az elégedetlenség megvan nemcsak a tisztikarban, hanem megvan a legénységnél, az őrszemélyzetnél is egyaránt. Oka az elégedetlenségnek részben a szervezésben lévő sok hiba, részben azonban a javadalmazásokban lévő hiba és épen ez evvel a törvényjavaslattal szorosan összevág. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A legénység illetményeinek kétségtelenül arányban kellene állniok azon feladatokkal és kötelességekkel, amelyek rájuk vannak háritva. Számolni kell azzal, hogy az ő feladataik, kötelességeik csak akkor teljesíthetők, ha teljesen gond nélkül szentelhetik minden percüket szolgálatuknak, mert gondoskodva van ugy személyükről, mint családtagjaikról is minden tekintetben. A rendőrséget az ő hivatása állandóan szolgálatba, sőt fegyverzetbe szólitja. A rendőr abban a percben, amikor rendőrré vált, tulaj donképen megszűnt magánember lenni ; ő még az éjszaka nyugalmát sem élvezheti, a rendőr éjszakája sem biztos. Még szerény ebédjét sem leöltheti el a rendőr ; közbejöhet egy parancs, valami váratlan esemény, ami glédába sorakoztatja őket. Az óra már sokszor íúl jár a hivatalos időn, amikor más közalkalmazott nyugodtan élvezheti a szünórákat vagy nyugodtan szentelheti idejét más oly kereseti foglalkozásnak, amely anyagi meg- I évi február hő 9-én, csütörtökön. élhetését megkönnyíti, amikor a rendőr még folyton készen áll, tulajdonkénen mindig őrállásban áll, mert nem tudja, mikor rendelik ki vagy egy nyomozásra vagy más feladatra. Tehát a rendőr munkájában tulaj donképen megszakítás nincs, éjjel és nappal rendelkezésre kell hogy álljon, mert a bűnözés nem igazodik a hivatalos órákhoz. A bűntevők gorombán átgázolnak a rendőr munkabírásán és a homály leple alatt is szakadatlanul dolgoznak és ebben a tekintetben a rendőrök vállaira tízszeres feladatot rónak. Égbekiáltó bűn és megbocsáthatatlan rövidlátás a kormány részéről, hogyha ezeken az embereken nem segít azonnal és nem segit teljes mértékben. (Ugy van ! bah felől.) Es itt le kell szegeznem azt a szégyent, hogy még a nyugati államoknak Budapesten időző missziói is indíttatva érezték magukat arra, hogy a kormány figyelmét felhívják az államrendőrség anyagi helyzetének javítására. Rupert Rezső: Csak az államrendőrségi legény meggyilkolóinak tudnak amnesztiát adni. Szegény Soltra gyilkosának is megkegyelmeztek, (Felkiáltások jobb felől : Izgatás !) Szilágyi Lajos : Van egy belügyministeri rendelet, a 22/1920. VI. a. belügyministeri rendelet, amely elrendeli, hogy a magyar királyi államrendőrség őrszemélyzetének ilbtményeit a nemzeti hadsereg illetményeivel összhangba kell hozni. Ha ez a rendelet valóra vált volna, akkor a rendőrség kötelékében béke és nyugalom honolna. Ellenben ez a rendelet egyrészt nem hajtatott végre, másrészt csak a rendőri őrszemélyzet legénységi részére vonatkoztattatott. A legénység javadalmazását szabályozták és javították, a rendőrtisztviselők illetményeit pedig a régiben hagyták. így előállott azon ferde helyzet, hogy az újonnan felvett, elemi iskolai képzettséggel rendelkező, próbaidős nős rendőr már jobban volt javadalmazva, mint jogvégzettséggel rendelkező kapitány-főnöke vagy pedig a 15—20 katonai szolgálati évvel bíró osztályparancsnoka. Ezt a ferde helyzetet nem azért hozom szóba, hogy a kormányt esetleg abba az irányba tereljem, hogy a legénység javadalmazását csökkentse, mert az több, mint az előljáró kapitányé vagy rendőrfelügyelőé, hanem épen ellenkezőleg azért, hogy az elöljáró rendőrkapitánynak és rendőrfelügyelőnek a fizetését legalább is oly fokra emelje, mint amilyen az ő alá rendelt rendőrlegénység javadalmazása. Ez az állapot hasonlít az 1918-ik évi Károlyi-korszakbeli állapotokra. És az a kormány, amely olyan nagyon szívesen szeret beszélni baloldalról, szélsőbaloldalról, balra való kilengésről, meg a Károlyi-korszak fenyegető visszatéréséről stb., ne utánozza az a kormány a Károlyi-korszakot. Ez a helyzet, hogy a tisztnek kevesebb a fizetése, mint az alárendeltnek, az elölj áró tekintélyét csorbítja, (TJgy van! balfelől.) tekintély nélkül pedig nincs szilárd fegyelem, hiszen nem a fegyelem szüli a tekintélyt, hanem megfordítva, a tekintély okozata a fegyelem.. (Helyeslés balfelől.) Mennél nagyobb tekintélynek örvend az előljáró, annál nagyobb az önbizalma.
