Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-313

A nemzetgyűlés 313. ülése 1922. évi február hó lá-én, kedden. H9 Szmrecsányi György : Mint Fáy Gyula ! Gr. Apponyi Albert : . .. azok ezt nagyon szép és hangzatos indokok alakjába tudják burkolni. Beszélnek erkölcsi bátorságról, beszélnek becsületességről, beszélnek őszinteségről és felelősségérzetről. Mindezek mellett azonban van egy dolog : a presszió lehetőségének fentartása, mint be nem vallott cél. (Igaz ! TJgy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Huszár Károly: És a vesztegetés! Huszár Elemér : A vesztegetés és a szuronyok ! Gr. Apponyi Albert : Nekem, aki nem tudom hány, de legalább 15 vagy 20 választási kampányt végigcsináltam, bőséges tapasztalásaim vannak e tekintetben. Szmrecsányi György : Az Almásy-féle választások ! Szombathelyen próbálkoznak vele ! Elnök (csenget) : Kérem Szmrecsányi György képviselő urat, sziveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni. Gr. Apponyi Albert : Aki politikai vagy társadalmi függés alatt áll, az — figyelembevéve azokat a szokásokat, melyek nálunk meghonosodtak és figyelembevéve a közvéleménynek s a ve2ető osztályoknak azt a ferde felfogását is, mely nem tekinti tisztességtelen dolognak mások meggyőződésének presszionálását — nem nyilatkozhatnak meg szabadon, nem adhatják le szavazatukat tetszésük szerint. (Igazi TJgy van! balfelől.) Jobb volna nem is adni nekik szavazati jogot, (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) mert, engedelmet kérek, ha egy nagy gazdasági vagy ipari üzem feje 40—50, vagy ennél több munkást foglalkoztat, akiknek nyílt szavaíás utján kell szavazatukat leadniok, akkor ez annyi, mint ennek az üzemi főnöknek szavazatait a munkások számával szaporítani, vagyis neki mondjuk ötvenszeres pruláris szavazatot adni. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Vannak, akadnak néha olyanok, a függő állásban lévők között is, akik a befolyásolás alól magukat emancipálni tudják, de ehhez a heroizmusnak olyan foka kell, amit általánositani nem lehet. (Igaz ! Ugy van !) És ha azt mondják, hogy a titkosság mellett az őszinteség hiánya tenyészik, akkor bocsánatot kérek, ki kell jelentenem, hogyha azzal szemben, aki engem meg akar rabolni, fel vagyok jogositva az őszinteség hiányára s nem vagyok köteles megmondani neki, hogy hány ezer korona van az én zsebemben, (Igaz ! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ugy azzal szemben, aki engem politikai birtokjogállományomban meg akar támadni, szintén fel vagyok jogositva a disszimulációra épen ugy, mint az előbb emiitett esetben. (Igaz ! TJgy van ! balfelől.) Nem titkolom azt sem, — és itt is nyilt an kiemelem — hogy a politikai és társadalmi függésekhez, sajnos, hozzájárul a mindenféle terrorisztikus alakulatoktól való félelem is, (Igaz ! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyekkel szemben az átlagválasztóktól meg nem követelhető bátorság szükséges ahhoz, hogy a szavazatukat nyíltan leadjak. (Igaz ! Ugy van ! balfelől) Mindezeknél fogva, mélyen t. Nemzetgyűlés, én a titkosság keresztülvitelére — s erre a tárgyra még vissza fogok térni, amikor a kormánnyal létrejött megállapodásokról fogok szólni •— olyan kardinális súlyt fektetek, ennek olyan fontosságot tulaj donitok, hogy ezentúl követendő egész maga| tartásomra leginkább talán az lesz mérvadó, hogy ) a titkosságot sikerül-e az egész vonalon biztositanunk vagy sem. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezen rövid megjegyzések után, amelyeket magára a választójogi javaslatra és az én elutasító szavazatom indokolására nézve megtenni szükségesnek láttam, legyen szabad áttérnem mindarre, ami e javaslat körül van, arra az egész helyzetre, arra az egész atmoszférára, amelyben ez a javaslat keletkezett, amelyben mozog, amelyben annak keresztülvitelét ódajtják, kiterjeszkedve arra is, hogy mi fog következni azután. (Halljuk! Halljuk !) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A helyzet ma az, hogy a javaslat kellő időben való megszavaztatásának érdekében nem azt kivánják az ellenzéktől, hogy szavazatával járuljon hozzá e javaslat törvényerőre emelkedéséhez, —ezt senki sem kivánja — nem is azt kivánják, hogy az obstrukciót mellőzve, mert hiszen erről szó sincs . . . Szilágyi Lajos : Csak ostoba ember beszélhet róla ! Gr. Apponyi Albert : ... s ha obstrukcióról volna szó, épen én vagyok az, aki egész életemen át ellensége voltam az obstrukciónak akkor is, amikor az ellenzéki padokon ültem. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ezt tudják azok a képviselőtársaim, akikkel együtt folytattam ellenzéki hadjáratokat . . . Szmrecsányi György : Tudja az egész ország ! Gr. Apponyi Albert : . . . tudja mindenki, hogy ezen a ponton sohasem tudtuk egymást meggyőzni. Most azonban arról van szó, hogy egy alapvető, alkotmányozó törvényjavaslat alapos megvitatásától álljunk el, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Már pedig amennyire visszaélés a kisebbség részéről a házszabályok nyújtotta formai jogokkal az én felfogásom szerint az, ha azokat arra használja fel, hogy a többségi akaratnak megnyilvánulását meggátolja, épugy nemcsak joga, de kötelessége a kisebbségnek, (Ugy van ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) hogy a nemzetgyűlés elé hozott tárgyak alapos megvitatása által a véleményeket ugy magában a nemzetgyűlésben érlelje, mint azokat kint a közönségben fejlessze és 'irányítsa. Utóvégre a parlamentek nem egyszerű szavazógépek. A parlamentarizmusnak a diskusszió époly lényeges alkotó eleme, mint a határozathozatal. Diskusszióra alapított határozathozatal, ez a parlamentáris eljárás lényege, hiszen nem lehet eleve kizártnak tekinteni azt, hogy a diskusszió folyamán felhozott érvek meggyőzőleg hatnak, úgyhogy némely képviselő meggyőződését ar hallottak folytán megváltoztatja. Én legalább mindig abban a lelkiállapotban iparkodom maga