Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-313

A nemzetgyűlés 313, ülése 1922 ur, aki nem hallotta, nem volt jelen; de hogy ezt a kormány nekem megmondta és hogy ezt én kijelentettem, azt igenis fentartom és a felelősséget ezért mindenkivel szemben a legteljesebb mértékben állom. Ugron Gábor : Ez igy van ! Csak nem mi kértük! (Zaj!) Szijj Bálint: De kértük mi! Nekünk is szabad talán kérni valamit ! Gaal Gaszton : Miután leszögeztem mindazokat a pontokat, amelyekben a kormány a nemzetgyűlés előtt fekvő törvényjavaslattal szemben épen az ellenzéki oldalról felhangzó kivánságok honorálásaképen engedni volt hajlandó, kötelességem még megállapítani azokat a pontokat, amelyekben még ma is differencia áll fenn a kormány és a velem tárgyalt ellenzéki képviselő urak álláspontja között. Az első pont, amelyben még differenciák állnak fenn, az irni-olvasni tudás kérdése, melyet az ellenzék abszolút jogcímként követel, (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) viszont a kormány csak azokkal a korrektivumokkal volt hajlandó az ellenzék ezen kívánságának eleget tenni, melyeket az előbb már ismertettem. Egyben az igazsághoz hiven konstatálnom kell, hogy a bizottság tagjainak egy része a kormány által e tekintetben tett engedményeket elégségesnek találta, és csak egy másik része volt az, amely továbbra is kitartott az irni-olvasni tudás, mint abszolút jogcím mellett. A második ütközőpont a katonai jogcím kérdése, melyet az előbb el is felejtettem megemlíteni. Bocsánat, hogy felsorolásomból kimaradt. Most jut eszembe, hogy a kormány a katonai jogcím terén elment odáig, hogy mint mellékjogcímet hajlandó az összes Károly-keresztesekre és a vitézségi érmesekre is kiterjeszteni. Ezzel szemben a tanácskozás eredménye az volt, hogy az ellenzék ott jelenlevő tagjainak egy része elégségesnek tartotta a kormánynak ezirányu állásfoglalását és azt a maga részéről elfogadta, a másik része pedig kijelentette, hogy tovább is kitart a katonai jogcímnek, mint abszolút jogcímnek a fentartása mellett. A harmadik pont, amelyben még differenciák vannak, illetve, ahol egyáltalában semmi közeledés nem történt, a kisebbségi képviselet kérdése, melyet az ellenzék egy része conditio sine qua non-ként követelt, a másik része pedig kijelentette, hogy amennyiben a többi kérdésekben megegyezés létesül, a kisebbségi képviseletet, amely egészen uj jogcím, amely még a Friedrich-féle választói rendeletben sincs benne, a maga részéről conditio sine qua non-nak nem tekinti. Ezekben számoltam be a mélyen tisztelt Nemzetgyűlésnek mindazokról, melyeket, mint a tárgyalásnak egyik részese és részben vezetője, átéltem és amelyekről ugy érzem, hogy kötelességem volt a nemzetgyűlés szine előtt beszámolni. Azt hiszem, újból hivatkozhatom arra, hogy abszolút tárgyilagosság vezetett ; nem iparkodtam L évi február hó 14-én

3 hedden, 133 sem jobbra, sem balra senkinek sem kedvezni, nem iparkodtam a kérdéseket semmiféle irányban kiszinezni. (ügy van! Ugy van!) Most még egy kötelességem van, mélyen t. Nemzetgyűlés : azokkal a fennforgó hírekkel szemben, melyek itt is, otfc is kölcsönösen, különösen a két fél sajtójában napvilágot látnak, megállapítani azt, hogy én a kormány részéről is a legteljesebb jóhiszeműséget, a legnagyobb készséget tapasztaltam arra, hogy mindent elhárítson, amit meggyőződése szerint tehet, csak azért, hogy békében lehessen a törvényjavaslatot tető alá hozni ; és konstatálnom kell azt is, hogy az ellenzéknek a tárgyaláson résztvett tagjai közül is a legtöbbnél — legalább azt tapasztaltam — szintén objektiv és hazafias szempontok által vezéreltetve a legmesszebbmenőleg keresték a megegyezést és előmozdítani iparkodtak azt, hogy a megegyezés létesülhessen. Ebben a tekintetben csak az utolsó tárgyalási napon, szombaton voltak zavaró körülmények, amennyiben akkor egyetlenegyszer tapasztaltam azt, hogy egy olyan kérdésben, melyet már elintézettnek tekintettünk, melyre nézve a délelőtt folyamán a kormány elé egy követelés állíttatott és a kormány ezt a követelést délután késznek nyilatkozott teljesíteni : amikor a kormány erre való készségét kinyilatkoztatta, az ellenzék egy része azt mondta, hogy ezzel nem éri be, az ellenzék másik része pedig határozottan hangsúlyozta, hogy miután a kormány honorálta a délelőtti állásfoglalásban követelteket, a maga részéről tovább menni természetesen nem hajlandó. Szmrecsányi György : Mire vonatkozott ez ? Gaal Gaszton : Bocsánatot kérek, ha erre rátérnék, akkor ezt már személyekkel lehetne vonatkozásba hozni és én nem tartom feladatomnak, hogy itt bármi tekintetben személyeket akár kompromittáljak, akár vitába vonjak. (Helyeslés.) Az igazsághoz hiven csak annyit vagyok kénytelen megállapítani, hogy a követelések fenntartása tekintetében az ellenzék maga közt is megoszlott ; van egy része az ellenzéknek, mely a kormány által tett, mondjuk engedményeket, a maga részéről akceptálja és van egy része az ellenzéknek, amely azokat nem akceptálja. Szmrecsányi György: Tárgyilag mire vonatkozott ? Gaal Gaszton : Ha a tárgyat megnevezem, akkor a személyeket is meg kell neveznem, ebbe pedig belemenni nem kívánok. Szilágyi Lajos: Majd belemegyünk mi ! (Zaj.) Gaal Gaszton : A vita során méltóztassék ! De ne kívánják, hogy én tegyem. Szilágyi Lajos : Ujabb anyag a vitához ! Gaal Gaszton : Legyen szabad ezek után még csak pár szót szólnom és mint teljesen kivül álló tényezőnek, aki kezdettől fogva a legjobb akarattal és a legjobb indulattal indítottam meg ezeket a tárgyalásokat, bizonyos mérleget csinálnom. Legyen szabad felállítanom azt a mérleget, hogy kivéve egyetlenegy pontot, a kisebbségi képviselet kér-