Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-313

134 A nemzetgyűlés 313. ülése 1922. évi február hó 14-én, kedden. dését, amely — mint már előbb mondtam — novum, amely egyáltalában eddig egyetlenegy törvényjavaslatunkban nem volt benn és amely nóvumot képezvén, nehezen kapcsolható bele az ilyen tárgyalásokba, azon összes többi kérdésekben, melyek az első elvi alapot, t. i. a választások tisztasága biztosításának kérdését megoldják, az ellenzék kívánságának 95%-a teljesül és legfeljebb 5%-a az, amely nem teljesül. Azt kérdem, t. Nemzetgyűlés, — és ezt a kérdést abból a felelős megbízatásból, melyet nyertem, épugy intézem az ellenzékhez, mint a kormányhoz — hogy amikor ilyen nagy kérdésről van szó, amikor arról van szó, hogy megmentessék az ország békéje és nyugalma, megőriztessék a törvényes látszat, illetve törvényes alap, úgyhogy azt senki a világon kétségbe ne vonhassa, ezen okok miatt magukra vállalják-e a felelősséget, hogy esetleg felborul az ország helyzete ? (ügy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ez a kérdés nemcsak önöknek szól, t. ellenzéki képviselőtársaim, hanem azt hiszem, hogy ezt a kérdést jogom van a kormányhoz is intézni és az utolsó pillanatban, amikor igazán már csak órák választanak el bennünket a döntéstől, azt a kérést intézem mindkét félhez, fontolják meg még egyszer jól, mit cselekszenek, és tegyék meg az utolsó pillanatban azt, amivel az országnak, ennek a nemzetnek és a saját lelkiismeretüknek is tartoznak. (Helyeslés és taps. Éljenzés jobbfelől.) Elnök : Napirend szerint következik a határozathozatal Meskó Zoltánnak és társainak ama indítványa felett, amely szerint a választójogi törvényj avaslat tárgyalásának tartamára az ülések ideje napi tiz órában állapittassé k meg. Felteszem a kérdést, elfogadja-e a t. Nemzetgyűlés ezt az indítványt ? (Igen !) Ha igen, határozatképen kimondom, hogy a nemzetgyűlés az indítványt elfogadta. Az időbeosztásra vonatkozólag azt javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy az üléseket reggel 9-től 2 óráig és kétórai déli megszakítással délután 4-től este 9 óráig tartsuk. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen !) Ezt határozatképen kimondom. Jelenteni a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a házszabályok 214. §-a alapján a belügyminister a törvényjavaslat tárgyalásának idejére Schreiber és Mihilyfy államtitkár mákat, továbbá Kovács Aladár ministeri tanácsos urat és Horváth Kornél ministeri titkár urat nevezte meg. Következik a napirend szerint a választójogi tör vényj avaslat (írom. 422. 453) folytatólagos tárgyalása. Rassay Károly képviselő urat, mint kisebbségi vélemény előadóját, illeti a szó. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy a Ház elnökének előbb elmondott szavaira bizonyos tekintetben válaszolnom kell, nevezetesen az elnök ur által felvetett arra a megállapításra, hogy teljesen objektive adta elő azoknak a tárgyalásoknak lefolyását, amelyeket ő a maga hazafias aggodalmától vezéreltetve vezetett. Én a magam részéről, amikor ehhez a kérdéshez hozzászólok, ezt; szintén megállapíthatom, de. talán megengedi az elnök ur, hogy rámutassak arra* hogy ez a beállitás nem volt egészen plasztikus. Nem volt plasztikus azért, mert az igen t. elnök ur a kormány részéről tett engedményeket ugy állította be, mint az ellenzéknek adott engedményeket, de ugyanakkor nem világosította meg azt a helyzetet, hogy az ellenzék a maga részéről azokat a követeléseket, amelyeket a kormány talán egészben vagy részben teljesített, sohasem ugy állította fel, mint a maga elvi álláspontját, meggyőződését, hanem mint fokozatos engedményeket a maga részéről abban a tekintetben, hogy a megegyezés valahogyan létrejöhessen. Ennek a kiemelése tette volna a képet egészen plasztikussá, mert hiszen az ellenzék tagjai sorában egyikünknek sem volt álláspontja az, hogy pl. a domiciliuni kérdésében az egy- vagy kétéves domiciliumot fogadja el, hanem kezdettől fogva mindig azt hangoztattuk, hogy hathónapos domiciliumhoz mint maximumhoz ragaszkodunk. Ugyanúgy én a magam részéről mindig kijelentettem, hagy a korhatár tekintetében ragaszkodom a 21 éves korhatárhoz. Hogy miért, ázt rögtön meg fogom mondani. De sorra mehetnék a többi kérdésen is. Az értelmi cenzus tekintetében sem volt soha az ellenzék álláspontja, hogy az írni-olvasni tudás elvi alapján áll, hanem kezdettől fogva perhorreszkált minden cenzust, ami az életkoron, az állampolgárságon és esetleg a hathónapi domiciliumon kivül a törvénybe belekerül. Ezeket csak azért tartottam szükségeseknek elmondani, hogy félreértés ne történjék. Azért, nehogy ugy lássék a helyzet, mintha az ellenzék bármely tagja a maga részéről ezeket az engedményeket a maga elvi álláspontjának, meggyőződésének tekintette volna. Ezekről az engedményekről az ellenzék a kormánnyal mindig csak mint esetleges megegyezés alapjáról tárgyalt. És ha idáig eljutottam, akkor a megegyezés helyes értelmét is le kell szögeznem. Arról, hogy a megegyezés oly értelemben vétessék, hogy az esetleges közös megállapodással elfogadott törvényjavaslatért közösséget vállal az ellenzék, soha szó nem volt. Itt csak arról volt szó, hogy az ellenzék anélkül, hogy felelősséget vállalna az előidézett kényszerhelyzetért, anélkül, hogy felelősséget vállalna a törvényjavaslatnak még u. n. kompromisszumos szövegéért is, lemond arról a jogáról és — igen helyesen jegyezték meg — kötelességéről, hogy a maga elvi álláspontját a Házban Irifejtse és az esetleg ellenvéleményen levőket ezáltal is kapacitálni próbálja. Szilágyi LajOS : Ugy van ! Ostobaság obstrukcióról beszélni. Rassay Károly : Csak ilyen értelemben lehetett volna szó kompromisszumról és kezdettől fogva mind a két tárgyaló fél igy is fogta fel a helyzetet. Tehát teljesen téves volna az a beállitás — és itt nem az igen t. elnök ur személyére gondolok, hanem bizonyos sajtóbeállitásokra — mintha az ellenzék akár csak konszideráció tárgyává tette volna is azt, hogy azokat a kompromisszumos en-