Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-313
lâO À nemzetgyűlés 313. ülése 1922. évi február hó 14-ên, %eááeil; világsajtót is bejárták az önök kormányával szemben, amely — remélem, nem mint ellenzéki, de mint magyar ember — kifelé lehetőleg erős. Remélem, bogy ez a kormány megtalálja a módját annak, hogy ezen szégyenletes vádakkal szemben valamilyen kifelé való tisztázást és elégtételt szerezzen. (Helyeslés a bal felöl.) Elnök : Napirend előtti felszólalás határozathozatal tárgyát nem képezi. Következik Graal G-aszton képviselő ur napirend előtti felszólalása. (Halljuk! Halljuk! fobbfelol.) Gaal Gaszton : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) A t. Nemzetgyűlésnek méltóztatik arról tudni, hogy én a múlt hét szerdájától kezdve először a saját elhatározásomból magánúton folytattam tárgyalásokat egyfelől az ellenzék vezérférfiai, másfelől a kormány között, hogy amennyiben lehetséges, a most előttünk lévő kérdést olyan nyugvópontra hozhassuk, hogy abból a nemzetre nagyobb kár ne háramoljék. Ha csak erről a magántevékenységemről lett volna szó, nem tartottam volna szükségesnek, hogy a mólyen t. Nemzetgyűlésnek eljárásom eredményéről beszámoljak. Miután azonban a szombati ülésben Huszár Károly képviselő ur felszólalásában egyenesen aposztrofált és felhívott arra, hogy ezeket a tárgyalásokat ex offo, mint házelnök vezessem és folytassam, s ebben a tekintetben a Ház egyértelmüleg csatlakozott Huszár Károly képviselő ur felszólításához, tárgyalásaimat attól a naptól kezdve ugy kell tekintenem, mint amelyek a nemzetgyűlés megbízásából folytatódnak és ennélfogva nagyon természetesen szükségét érzem annak is, hogy amikor ezek a tárgyalások egy bizonyos nyugvóponton állanak, befejezettnek látszanak, akkor én a mélyen t. Nemzetgyűlés előtt tárgyalásaim eredményéről beszámoljak. Előrebocsátom, hogy eszemágában sincs a törvényjavaslattal bármi tekintetben is foglalkozni, avval szemben bármi tekintetben is állást foglalni, a vitában részt venni, egyik vagy másik fél magatartását kritizálni, szóval olyasvalamit csinálni, amit arra lehetne magyarázni, hogy én a törvényjavaslat vitájában részt venni kívánok. Hogy egyes pontokat, amelyek a törvényjavaslatban is benn vannak, mostani felszólalásom alkalmával érintenem kell, ez természetes, mert hiszen ezek a tárgyalásnak anyagát képezték; de iparkodni fogok ezt az érintést is csak oly mértékben tenni, hogy egyszerű megemlítése legyen az illető pontoknak, anélkül hogy azokkal szemben egyénileg itt a Ház szine előtt a legkisebb mértékben is állást foglalni kívánnék. Ezeknek előrebocsátása után méltóztassanak most már megengedni, hogy magukra a tárgyalásokra térjek át. A tárgyalások bevezetőjét az képezte, hogy egyes barátaim az ellenzéki oldalról annak idején, beszélgetés közben, amikor én rámutattam azokra a nagy veszélyekre, melyek abból keletkeznek, ha ez r a törvényjavaslat vágy bármely törvényjavaslat egészen elfogadható törvényes formában keresztül nem megy a nemzetgyűlés tárgyalásain, — mondom — mikor én ezekre rámutattam, ellenzéki jó barátaim közül nem egy, és igen tekintélyes férfiak, azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy miután nekik sem szándékuk az ország helyzetét felborítani, — ez távol áll minden jóravaló magyar embertől és igy tőlük is — vegyem én a kezembe a dolgot, iparkodjam applanálni a kérdést legalább abban az irányban, hogy a kormány az ellenzék vezérférfiaival tárgyalásokat folytasson abból a célból, hogy egymással esetleg megegyezhessenek. Az ellenzéknek legfőbb aggályai abban az irányban voltak, hogy nem bíztak teljesen a kormány jóhiszeműségében a tekintetben, hogy nem akar-e itt esetleg úgynevezett erőszakos választásokat lefolytatni. Az ellenzék vezérférfiai akkor valamennyien azt mondták nekem, hogy amennyiben a törvényjavaslatból azokat a részeket, amelyek egy erőszakos eljárásra alkalmat és módot nyújthatnának, lehetséges lesz kikapcsolni, akkor az ő részükről semmi néven nevezendő erkölcsi vagy lelki akadálya nincs annak, hogy az ország érdekében le ne mondjanak esetleg arról a nagy jogukról, hogy ezt a javaslatot rendes parlamenti kritika tárgyává tegyék. Mert ezt megállapítom, mint kétségtelen jogát, nemcsak az ellenzéknek, de az egész nemzetgyűlésnek ... Bródy Ernő '. Kötelesség, nem jog ! Gaat Gaszton : ... hogy egy törvényjavaslatot, pláne nagyhorderejű törvényjavaslatot a legszélesebb mederben, rendes parlamenti kritika korlátai között szóvá tehessen és megbeszélhessen. Én magam is elismertem, — akkor is, most is — hogy az ellenzék részéről kétségtelenül nagy lemondás az, ha csak azért, hogy egy törvényjavaslat kellő időben törvényerőre emelkedhessek, hajlandó lemondani a rendes és szokásos parlamenti kritikának erről a mértékéről. Bródy Ernő : Nem mondhat le ! Lehetetlen ! (Mozgás balfelöl.) Gaal Gaszton.' Magának a kérdésnek tengelyét — amint mondottam — az képezte, hogy az ellenzék biztosítékokat kívánt arra nézve is... B. Szterényi József: Is! Gaal Gaszton : ... hogy a választások tisztasága lehetőleg fentartassék és biztosittassék. (Zaj half elől.) Mint ennek legfőbb kritériumát, megjelölték előttem először is a választások titkosságának kérdését, másodszor a választási eljárások körül mindamaz intézkedések megtételének szükségét, amelyek ezt a célt szolgálni alkalmasak. Ebben az irányban kezdtem meg a tárgyalásokat, folytattam pour-parler-kat egyfelől az ellenzékkel, másfelől a kormánnyal is, és miután ezen pour-parler*k kapcsán arról győződtem meg, hogy ebben a tekintetben a kormányt sem vezeti semmiféle erőszakoskodási szándék, a kormány is azon van, hogy ezt a
