Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-313
A nemzetgyűlés 313. ülése 1922. évi február hó 14-én, kedden. 131 kérdést a lehetőség végső határáig elmenve, nyugvópontra segitse : bizonyos reményekkel, sőt, őszintén megvallva, teljes bizalommal mentem bele a tárgyalásokba abban a hitben, hogy kölcsönös jóakaratról, kölcsönös méltányosságról és az ország érdekeinek felismeréséről lévén szó mindkét oldalon, a tárgyalások feltétlenül eredményre fognak vezetni. Ami már most a tárgyalások anyagát illeti, ex offo, mint ezen tárgyalások vezetője, minden egyéni állásfoglalás nélkül konstatálom itt a nemzetgyűlés szine előtt a következőket: A legfőbb sarkalatos pont tekintetében, a titkosság kérdésében, teljes megegyezés történt. (Zaj balfelöl.) Bródy Ernő: Hol a megegyezés? Taszler Béla: Nyilt kérdés maradt! (Zaj bal felöl) Gaal Gaszton : Épen ez a megegyezés ! De én nem vitázni kívánok. Méltóztassanak megengedni, hogy azt, amit mint ezen tárgyalások pártatlan vezetője tapasztaltam, itt megállapíthassam. Nagyon kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásukkal zavarni. Ezekben a kérdésekben kérjék számon a vita során a kormánytól azt, amit számonkérni szükségesnek tartanak. Én a magam részéről csak a becsületes közvetítő voltam és e szerepem eredményét akarom a nemzetgyűlés előtt feltárni. Ugron Gábor : A kormány azt mondta, hogy ez nyilt kérdés marad ! Meskó Zoltán : Minden képviselő ugy szavaz, ahogy neki jól esik. ISFem lehet parancsolni senkinek, hogy hogyan szavazzon. Friedrich István : Dehogy parancsolunk ! (Zaj. Elnök csenget) Bródy Ernő : A kormány javaslata a nyilt szavazás ! Gaal Gaszton : Én nem azt mondom, hogy mit mondott a kormány. Én nem akarok vitázni a képviselő urakkal. Én csak azt mondom, hogy azt az álláspontot, amelyet a kormány a törvényjavaslatban lefektetett, t. i. hogy a nyilt szavazást óhajtja törvényerőre emelni, elejtette és az efelett való döntést teljesen a nemzetgyűlésre bizta. Bródy Ernő : Minden arra van bizva ! (Elnök csenget.) Gaal Gaszton : A kormány tehát ebben a kérdésben . . . Bródy Ernő: Hol a megegyezés ? (Zaj. Elnök csenget.) Gaal Gaszton : ... a saját álláspontja tekintetében száz százalékig déferait. Ami illeti a választási eljárásnak törvényben való szabályozását és mindazt, ami ezzel összefügg, itt a tárgyalások során a kormány elment a következő pontokig : Kijelentette, készséggel beleegyezik abba, hogy a nemzetgyűlés ugy hozza meg a határozatát, hogy az 1918 : XVII te. rendelkezéseinek — mutatis mutandis — a törvénybe való felvétele lehetővé váljék Bródy Ernő: Ez kevés, semmi! (Zaj jobbfelöl.) Gaal Gaszton : Nem arról beszélek, hogy kevés vagy nem kevés, azt méltóztassanak a kormánnyal elintézni. Bródy Ernő : Azt akarjuk ! Gaal Gaszton : Ez nem az én dolgom, én itt referálok, és ne próbáljanak t. képviselőtársaim engem a vitába bevonni akarni. Előre kijelentem, hogy ez a kísérletük abszolút sikertelenséggel fog végződni. Ami az ehhez a ponthoz tartozó másik nagy kérdést illeti, t. i. a bírói intézkedés teljességét az egész vonalon, itt a kormány a tárgyalások során belement abba, hogy a bírói funkció az összes választási aktusokra kivétel nélkül kiterjesztessék, kivéve egyet : a választási elnökök küldésének jogát, amelyet fentart a központi választmány számára. Hozzájárult a választási elnök mellé egy választási bizottság kiküldéséhez, amely négytagú bizottságot a biró nevezi ki és amely négytagú bizottság a választási elnökkel együttesen, kollégiumban dönt a választást illető összes ügyek fölött, tehát a küldöttségi elnökök kijelölése, a szavazókörök megalakítása, vagyis a szavazási eljárás egész folyamata fölött. További engedmények, amelyeknek megszavazásához a tárgyalások során a kormány hozzájárult, először is a választók egyénenkénti összeírása tekintetében történtek, még pedig akként, hogy a törvényjavaslatnak ellenkező határozataival szemben belement a kormány abba. hogy a nemzetgyűlés olyan határozatot hozzon, hogy a választók saját maguk vallják be, becsületszó terhe mellett, mindazokat a kellékeket, amelyek az összeirási iveken rajta vannak, és ezt a kormány hitelesnek fogadja el. ösak abban az esetben kényszeríti a választót bizonyításra, ha az 1920. évi statisztikai adatok tanúsága szerint akkor az illető választó mást vallott volna be, mint amit most az összeirási iveken bevall. Ezzel a kormány azt akarta bebizonyítani, — a tárgyalások során ez a tény kiderült — hogy ebben a tekintetben is hajlandó elmenni a legmesszebb menő készséggel addig, hogy a négy elemi osztály végzésének bizonyítása csak azokra nézve legyen kötelező, akik statisztikai lapjukban mást vallván be, ezáltal mostani vallomásukat legalább is gyanússá tették. További engedmény, amelyet a kormány hajlandó a képviselőház megítélésére bizni, a jogorvoslati vagyis a panaszfórumok megállapítása, melyre nézve a kormány belement abba, hogy erre a nemzetgyűlésre vonatkozólag ne a közigazgatási bíróság legyen hivatva a panaszokat elintézni, hanem minden vármegye területén az ott működő törvényszéknek egy kiküldött birája. Belement a kormány a katonai jogcím 17*
