Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-312
•A nemzetgyűlés 312. ülése 1922. évi február hó 13-án, hétfőn, 121 kat a módosításokat, amelyeket a bizottsági tárgyaláson benyújtottam, most is fentartom és inditványképen benyújtom, s a részleteknél leszek bátor azokat külön-külön megokolni. Befejezésül mindenkit arra kérek, ne hagyjunk terhes örökséget utódainkra. Ez a nemzetgyűlés sok terhes örökséget vett át elődeitől, sok mulasztás terhelte az elmúlt törvényhozásokat, melyeket nekünk kellett volna pótolnunk. Rövid két esztendő alatt nem voltunk erre képesek, de mégis nem egy kérdésben, amely vajúdott hosszú időn keresztül, döntő és elhatározott állásfoglaláshoz jutott ez a nemzetgyűlés. Ezekért az egész ország és majd a jövendő törvényhozások hálásak lesznek ennek a nemzetgyűlésnek. Nekem meggyőződésem, hogy ez a nemzetgyűlés sokkal többet dolgozott, mint bármely országgyűlés, amely ezt a nsmzetgyülést megelőzte, de tudom azt is, hogy a terhes örökséget, amelyet kapott, nem tudta egészen likvidáhi. Körülmények játszottak itt közre, amelyek felidézésében ne keressük a bűnöst, ne kutassuk, hogy a nemzetgyűlés ilyen vagy olyan hangulatának előidézésééit kit terhel a felelősség, mert a felelősség az eseményekben rejlik, amelyeket nem tudtunk kikerülni, amelyek talán kikerülhetők lettek velná, állásfoglalásokban, amelyek nem voltak kellőképen megfontolva. Sok mindenben lehet és kell találni az okát annak, hogy ez a nemzetgyűlés még többet nem tudott végezni, mint amennyit tudott. De ha ez a nemzetgyűlés azt, amihez hozzányúlt, igyekezett elvégezni és igyekezett a kérdést hosszú időre nyugvópontra hozni, akkor én nagyon kérem ezt a nemzetgyűlést, hozza nyugvópontra a választójog kérdését is. (Felkiáltások a baloldalon : Vegyék le a napirendről !) Szilágyi LajOS : Vegye le a kormán}^ a napirerd-ől, vagy mondjon le ! (Zaj és közbeszólások a baloldalon. Ellenmondások jobb felől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak S Haller István : Ne hagyjunk a következő országgyűlésre terhes ö: ökséget. A jövő országgyűlésnek először is foglalkoznia kell azzal, hogy azok a törvények, amelyeket mi teljes jóhiszeműséggel és jószándékkal a nemzet javára iparkodtunk meghozni, végre vannak-e hajtva ugy, amint mi, törvényhozók, azt elgondoltuk. A jövő országgyűlésnek el kell majd végeznie egész sereg szociális és gazdasági feladatot, amelyhez nyugalom kell, békesség és egyetértés kell. Ne hagyjunk fenn számára olyan* munkát, amelyet mi is el tudunk végezni, amelyet el tudnánk végezni ezen három rap •alatt is, ha ugy akarnók elvégezni, hogy ebből végleges nyugalom származzék. így elvégezni pedig csak akkor lehet és csak ugy lehet, ha az egyenlőségnek, az általánosság-fiak, a titkosságnak álláspontjára helyezkedünk és azt mondjuk, amit az 1848. évi törvényhozás már annak idején bölcsen mondott, amikor egy választói törvény megalkotásánál a következőket statuálta (olvassa) : »Politikai jog élvezetét azoktól, aldk annak eddig, gyaNEMZETGYtTLESI NAPLÓ. 1925—1921. 1- XVII, KÖT] korlatában voltak, elvenni a jelen országgyűlés hivatásának nem érezheti.« (Helyeslés balfélől.) Ezt mondom én is, amit 1848-ban mondottak elődeink : ez a nemzetgyűlés ne érezze hivatásának a jog élvezetét elvenni azoktól, akik annak birtokában vannak. Ez a nemzetgyűlés, amely az általános, egyenlő, nőkre is kiterjesztett választói jog alapján jött össze, ne érezzen hivatást arra, hogy megtagadja azt az alapot, amelyen eddig állott. (Ugy van! a baloldalon.) Ez a nemzetgyűlés, amely falut és várost, dolgozókat képvisel, szenvedőket, verejtékezőket, harcolókat képvisel és ilyenek az országban mindazok, akik vannak, — mert azok a kevesek, akik azt mondhatják, hogy a nem dolgozók, az élvezők, a boldogok kasztjába tartoznak, engem nem érdekelnek —• de az ország óriási nagy többsége, a milliók, azok, akik mi itt ma együtt vagyunk, ezen a Ids földdarabon, ezen az olvadó jégtáblán, amelyet minden oldalról igyekeznek katlanokkal, tűzhányókkal körülvenni, hogy elolvadjon a lábunk alatt, mi, akik itt vagyunk, becsüljük meg egymást azzal, hogy tiszteljük egymás jogát, becsüljük meg.egymást azzal, hogy a békét, a szeretetet, a nyugalmat biztositani akarjuk azáltal, hogy nem nyulunk hozzá ahhoz a joghoz, amelyet egyszer a nemzet megadott. (Taps a baloldalon.) Mi, akik itt vagyunk, teremtsük meg a nyugalmat a jövő számára azzal, hogy itt senki se érezze magát elkeseritettnek, jogfosztottnak, hogy itt mindenki elmondhassa : »tőlem a magyar állam, ez a kicsi ország, ez a megcsonkult törzs, most is követel borasztó áldozatokat, minden falatomat olyan adóval sújtja, aminőt nem ismertem soha, minden lépésemet számon kéri és megneheziti, mert nem tehet egyebet, sőt még többet is fog kérni, azt fogja talán megint kérni, hogy ott legyek a sorban és ott legyen az asszony az eke és a siró gyerek mellett és a kenyeret keresse meg akkor, amikor férje megint a kardot forgatja !« Gordoljuk meg azt, hogy nekünk mindenkire szükségünkvan, és akkor nem hiszem, hogy ne-találnók meg a szivünket, a lelkünket, amely kell hogy azt súgja nekünk, hogy mi azt a jogot, amelyet adtunk, vissza nem vesszük. Én hiszem, hogy ez a nemzetgyűlés erre az álláspontra fog helyezkedni és azt gondolom, hegy majd akkor az én kisebbségi véleményem elfogadásával, amelyet az illető paragrafusoknál be fogok n} r ujtani, a nemzetgyűlés be fogja bizonyítani, hogy azon az alapon marad meg, amelyen megszületett. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Jelentem a tisztelt Nemzetgyűlésnek, hogy ötvennél több képviselő ma Írásban .indítványt adott be az ülés idejének 10 órára való meghosszabbítása tárgyában. Minthogy a házszabályok intézkedései szerint konstatálnom kell, hogy az aláíró képviselő urak jelen vannak-e, felkérem a jegyző urat, szíveskedjék a névsort felolvasni. Berki Gyula jegyző (olvassa az aláírók névsorát). Elnök : Miután azok közül, akik az ivet.alá16 "
