Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-312

120 A nemzetgyűlés 312. ülése 1922, radikális szavazatok, amelyek kisebbségben ma­radtak, a maguk képviselőjét mégis be tudták kül­deni és ott benn a nemzetgyűlésben ellensúlyozták az esetlegesen győztes radikális irányzatot. Tehát vagy a lastromos szavazásra tértek át, vagy áttér­tek egyszerűen a kisebbségi képviselet bevezetésére. A kisebbségi képviselet bevezetése t. i. ugy is lehetséges, hogy megmarad a mai kerületi beosz­tás, megmarad a mai egyéni választás ; minden kerület ugy választ, mint eddig és győz valame­lyik jelölt, — amelyik azonban kisebbségben ma­rad, annak a szavazatai a választás után számba­vétetnek — pl. minden jelöltnek, aki kisgazda programmal lépett fel, de megbukott, a szavazatai összeszámittatnak, csakúgy, mint a másik párt összes olyan jelöltjeinek a szavazatai, akik meg­buktak — s akkor ilyenformán még 30—40 mandá­tum adatik ki, aszerint, hogy melyik párt élte el egyszer-kétszer vagy többször azt a hányadost, amely ilyenformán egy képviselőre esik. Mi következik be ez által ? Az, hogy bekerü­llek azok az emberek, — s egy országban ilyenek mindig vannak s nagy baj lenne, ha nem volná­nak — akik nem képesek egy 30—40 községből álló kerületben saját agitáció]ukkal bekerülni vagy akik a választási harcot természetük, fizikai álla­potuknál fogva egyáltalában nem birják ; akik mint kortesek rosszak s akik mint jelöltek mindig meg fognak bukni, de akik itt a nemzetgyűlésen a maguk óriási tudásával, tapasztalatával a nemzet törvényalkotásának kétségkívül óriási segítségére lehetnének, s akik megakadályozhatnák a maguk tapasztaltságával azt, hogy akárhányszor olyan törvények alkottassanak, amelyeknél már egy­néhány hónap múlva rájön a végrehajtó hatalom arra, hogy nem lehet azokat végrehajtani, mert hiszen a kritikájukkal nem járultak hozzá azok, akik nagyon jól ismerték azt az ügyet, amely felett ez a törvény intézkedik. Egy szóval nem követ­keznék be az, hogy egy-egy törvényjavaslatot a végrehajtás során négyszer-ötször kell módosítani, mert olyan dolgok maradtak ki belőle, amiket a szakavatott tudós, a szakember, a tapasztalt köz­gazdász azonnal észrevett volna. Hát nem érdeke-e az országnak, hogy valami mód adassék arra, hogy a pártok, illetőleg az országban kialakult többségi vélemény sérelme nélkül ezek az emberek bekerülhessenek a nemzetgyűlésbe 1 Ha ilyen kisebbségi képviseletre a kormány mintegy 25—30 mandátumot tart fenn ; ha ennyivel szaporítja a képviselők mai számát, akkor mi történhetik meg ? Az, hogy annak a 4—5, vagy nem tudom hány pártnak, amely küzdeni fog a nemzetgyűlési választások idején, mindegyike be tud talán meg­hozni azokon kivül, akik a kerületben győztek, két-három embert. —többet nem, de 2—3 embert — együttvéve azonban 25—30 olyan embert, akiket először minden párt a maga diszének tart, másod­szor akik az országban is olyan súllyal birnak, hogy azt a súlyt itt a nemzetgyűlés serpenyőjében értékesiteni kétségkivül közérdek, harmadszor olyan embereket., akik a maguk szaktudásával, tapasztalt- ! , évi február hó 13-án, hétfőn. ságával a törvényhozás munkájában nagy értékű közreműködést fognak tudni kifejtem. Ez volt az az indok, amelyért mi a kisebbségi képviselet elfogadását kértük, azért, hogyha már a törvényjavaslat az egyik oldalon visszafejlődést mutat, — mert hiszen kétségkivül visszafejlődés az, amikor jogokat veszünk el — akkor a másik oldalon mutasson haladást ; (Halljuk ! báliétól.) ; akkor közeledjünk az európai választási rendsze­rek felé, közeledjünk a lajstromos szavazással és a kisebbségi képviselettel. Végtelenül sajnálom, hogy e tekintetben egyez­ség nem jött létre. En ma is azon a felfogáson va­gyok és maradok is, hogy a magyar nemzet intelli­genciájának meg kellett volna adni azt a módot, és lehetőséget, hogy a legintelligensebbek, a leg­képzettebbek, de olyanok, akik egyéni választás alapján nem fognak tudni ide bejönni, idejöhes­senek, mert ebből sem pártoknak, sem kormány­nak kára nem lehetett volna, de még ha lenne is, azt akkor is vállalni kellene, hogyha az országnak lenne belőle haszna, (ügy van ! halfelől.) már pedig az, hogy az országnak abból haszna volna, minden kétségen felül áll. Mert azt. mondani, hogy ezek nem álltak volna közvetlen összeköttetésben egy választókerülettel és igy ők nem lettek volna olyan értelemben képviselők, mint a többiek, mert ke­vesebb kötelesség terhelte volna őket a kerületük felé : azt hiszem, ezt az argumentumot komolyan felhasználni nem lehet, mert azok éreztek volna bizonyára az egész magyar nemzettel szemben olyan felelősséget, mint aminőt érez egy képviselő a saját kerületével szemben ; azok egész bizonyo­san, épen mert nincsenek kitéve annak, hogy ily aprólékos érdekeket szolgáljanak, egész életüket és tudásukat sokkal nagyobb erővel tudták volna érvényesíteni az egész nemzet érdekében. (Ugy van ! halfelől.) Mi ennek a nemzetnek a baja ? Épen az, hogy nagyon kevesen vannak, akik tel­jesen a nemzetnek tudnak élni, aldk semmiféle más szempontot nem kötelesek figyelembe venni, csak a nagy nemzeti szempontot. Épen az lenne a szerencséje az uj országgyűlésnek, ha itt minél többen volnának olyanok, akiket semmiféle kicsi­nyes szempont és kicsinyes kötelék nem korlátoz, hanem egészen függetlenül és szabadon, még a kerülettől is függetlenül, csak az ország érdekét szolgálják és a maguk meggyőződését — ha tet­szik, ha nem tetszik valakinek — mindig a serpe­nyőbe vethetnék és ezzel az ország ügyét szol­gálhatnák. Én a nemzetgyűlés figyelmébe ajánlom to­vábbra is a kisebbségi képviselet kérdését, és na­gyon kérem mindazokat, akik ugy érzik, hogy ők mindenkitől függetlenül és szabadon fogják leadni szavazatukat, tegyék konszideráció tárgyává a kisebbségi képviselet kérdését is és barátkozzanak meg azzal, hogy ha már teszünk lépést visszafelé, akkor a. kisebbségi képviselet bevezetésével te­gyünk egy lépést előre is. Nem kívánom a nemzetgyűlés idejét tovább igénybe venni. (Halljuß ! Halljuk ! halfelől.) Azx>'

Next

/
Oldalképek
Tartalom