Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-312

114 A nemzetgyűlés 312. ülése Ï9Z szólni az ország dolgába, az értelmességnek mégis bizonyos fokán kell állama. Akkor mi azt vetettük ellen : ha tehát már mindenáron kell értelmi cenzus, legyen az irni és olvasni tudás az értelmi cenzus. (Ugy van ! bal felől.) Ez a két jogcím, mint értelmi cenzus, tökéletesen egyforma, sőt azt merném állítani, hogy bizonyos tekintetben az írni-olvasni tudásnak bizonyítása több, mint egyszerűen a négy elemi elvégzése, (ügy van! half elől.) Mit hoz ki a gyermek az iskolából, a négy elemiből ? Mi az a kulturf ok, amit elér ? Az, hogy tud irni, olvasni, számolni. Ennél többre nem is vágyódik senki. Én elhiszem, hogy van büszke pedagógus, aid azt mondja, hogy ő a négy elemiben tanított még földrajzi, történelmet, beszéd- és értelemgyakorlatot és nem tudom még micsodát, hogy nála sokkal többet tanultak a négy elemiben, mint az írás-olvasást. Állítom azonban, hogy ha az a gyermek iskolából kikerül és meg akar mai adni amellett, amit ott tanult, ha saját szorgalmából nem pótol valamit, ha nem olvas újságot, nem érdeklődik tárgyak iránt, ahol okosabb emberektől okulást kaphat, mindaz, amit tanult, eltűnik, elenyészik, ugy elfolyik, mint ahogy a szitából kifolyik a víz, ha beleöntik. Nem marad neki meg végeredményében más, mint az irás-olvasás. Most vegyük azt, aki nem járt négy elemit és megtanult irni-olvásni. Merem állítani, hogy aki később tanult meg irni-ol vásni, pl. megtanult a katonaságnál, pl. megtanult azért, mert foglalkozási körében mint érett ember rájött arra, hogy neki erre szüksége van, vagy megtanult azért, mert lelkében felébredt a kultur ösztön, mert egyszerűen tudni akart, mert olvasni akart és ezért tanult meg irni-ol vásni : ki meri annak ellenkezőjét állítani, hogy az ilyen embernek kultúrája feltétlenül magasan felette van oly ember kultúrájának, aki csak a négy elemit végezte el, aztán többet semmivel sem törődött ? ( Ugy van ! half elől.) Ha valaki a négy elemit elvégezte és aztán szintén továbbtanult, ez csak azt jelenti, hogy neki könnyebb volt elérni azt a kulturfokot, amelyet egy másik kénytelen volt sokkal keservesebb tanulás és pótlás által elérni a maga számára. Én tehát értelmileg különbséget az irás és olvasás és a négy elemi között el nem fogadok. Miért ragaszkodunk akkor mégis az írás-olvasáshoz ? Azért, mert a négy elemi elvégzésének igazolása nagyon sok ezer ember számára rendkívül nehéz, vagy egyáltalában lehetetlen, (ügy vanJ balfelől.) Természetesen lehetetlen először azok számára, akik nem végeztek négy elemit. Eleknek száma igen jelentékeny, mert hiszen 1.940.000férfiból a statisztika szerint csak 1.730.000 tud irni és olvasni, tehát már 210.000 olyan 24 éves férfi van, aki sem négy elemit nem végzett, sem irni-olvasni nem tud. (Egy hang jobbfelől : Elég szégyen l) Azt. mondja a t. képviselőtársam, hogy elég szégyen. Én azonban azt kérdezem ; kinek a szégyene ? Vájjon annak a szégyene-e, aM nem végzett iskolát, vagy annak a szégyene, aki tűrt évtizedeken keresztül olyan állapotokat, '. évi február hő 13-án, hétfőn. hogy valaki ne végezzen Magyarországon iskolát ? (Ugy van! balfelől.) Ha az a kormányzat, amely 30—40 éven keresztül rendelkezett egy fejlődő Magyarország minden gazdasági forrásával, amely ebben a Házban óriási többséggel rendelkezett, eltűrte, hogy a legmagyarabb vidékeken gyermekek százezrei ne járjanak iskolába, akár a szülők bűnéből, akár azért, mert iskola nincs, akkor én itt nem tudom, vádolni azt az analfabétát, mert lehet, hogy belőle nagy tudós lett volna, ha mód adatik neki arra, hogy azt a természetes gyémántot, amelyet az Isten a fejében megteremtett, az iskola padjai között kicsiszolhassa. Én tehát nem tudom vádolni az analfabétát és ha nem tudom vádolni, nem tudom meg sem büntetni azzal, hogy nem adok neki választójogot. De nem fogják tudni igazolni sokan olyanok sem, akik a mi szerencsétlen viszonyaink között csak most kerültek erre a szűkebb területre, akiknek iskolái a megszállott területen vannak, akik, ha bizonyítványt akarnak kérni, kapni nem fognak, akik akkor, amikor statisztikai felvétel volt, még nem voltak itt, és aldk itt voltak, azok közül is —tudjuk — nagyon sokan vannak, akik ezeket a statisztikai lapokat soha ki nem állítják, akikről vallomást valaki más adott, vagy akiket egyszerűen olyanoknak vesznek, mint akiket egy rubrikába be lehet sorozni prezumpció alapján. Az írás-olvasás bebizonyítható egyszerűen azzal, ha valaki a maga számlálólapját kitölti sajátkezűi eg . . . Bródy Ernő: Becsületszó nélkül ! Haller István : . . . tanú előtt. Akkor az ellen nem lehet semmi néven nevezendő kifogást tenni. Ha a négy elemi jogcímét bevezeti mint olyant, hogy azt végezte, akkor lehet, hogy igazat mond, lehet, hogy nem mond igazat. Ez mindenesetre már egy labilis alap, de másrészt módot ad annak az összeíró hatóságnak, hogy azt mondja, én igazolva látom, vagy nekem alapos gyanúm van, és az alapos gyanú alapján a bizonyítást követeli, amikor aztán ujabb ezrek maradhatnak Iá a választójogból. Nekem tehát a négy elemi cenzusának igazolása azért látszik aggályosnak, mert én nagyon félek attól, hogy sokkal kevesebben fogják tudni azt de facto igazolni, mint ahányan tényleg elvégezték és itt mód van ujabb igazságtalanságra egyes emberekkel szemben. Ismétlem azonban, hogy előttem, aki az általános választójognak vagyok hive, az irni-olvasni tudás cenzusa épugy mellőzendő, mint a négy elemi cenzusa, e tekintetben tehát azon az állásponton vagyok, amelyen volt a Eriedrich-féie rendelet, (Helyeslés balfelől.) amely álláspont ugyanaz volt, amelyet én hirdettem. Ha azonban ez az álláspont nem tudna ebben a Házban keresztülmenni, abban az esetben legalább azt kérném, hogy az irni-olvasni tudás vétessék értelmi cenzusul, mert az igazolásnak olyan szabályozást lehet itt adni, hogy a jogfosztásra, az önkénykedésre igy mód jóformán sehol sem nyilik. (Ugy van! balfelől.) A katonai jogcímekről már volt szerencséin