Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-311
A nemzetgyűlés 311. ülése 1922. választójogi törvényjavaslat sürgősen tárgyalfcassék ; 9. az országgyűlési képviselők választásáról a belügyminister ur törvényjavaslata. A napirend letárgyalása után, legkésőbb azonban háromnegyed három órakor a ministerelnök nr válaszolna Benkő Gábor képviselő ur hozzá intézett interpellációjára. Méltóztatnak napirendi indítványomhoz hozzájárulni ? Szilágyi Lajos: A napirendhez kérek szót. Elnök: Szilágyi Lajos képviselő urat illeti a szó ! Szilágyi Lajos : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, legtöbb képviselőtársamnak feltűnt, hogy a tegnapi napirendre ki volt tűzve a nem hivatásos katonai állományból származó hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásáról szóló törvényjavaslat, mig ugyanez a törvényjavaslat a mai ülés napirendjére kitűzve nem lett. Hir szerint — és ugy tudom jól vagyok értesülve — a véderőbizottság előadója, Mózer Ernő tisztelt képviselőtársam egy indítványt nyújtott át az elnökséghez, amelyben azt indítványozza, hogy mondja ki a nemzetgyűlés, hogy felhatalmazza a kormányt arra, hogy azt a törvényjavaslatot, amely a nem hivatásos katonai állományból származó hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásáról szól és amelyet a véderő-, továbbá a pénzügyi és közigazgatási együttes bizottságok már letárgyaltak és ide betérj esztettek, abban a szövegezésben, amelyben a bizottságok letárgyalták, rendelet alakjában léptesse életbe. Igaz ugyan, hogy a bizottságok már letárgyalták ezt a törvényjavaslatot, ámde a bizottsági tárgyalás során a népjóléti minister ur ismételten olyan kijelentéseket tett előttünk, hogy bizonyos függő kérdésekre vonatkozólag még tárgyalásokat kezd részint a pénzügyminister úrral, részint a ministerelnök úrral, részint a honvédelmi minister úrral. Mi tehát az együttes bizottságban csak abban a reményben engedjük keresztül ezt a törvényjavaslatot, hogy a plénumban még lesz hozzá szavunk. Ebből kifolyólag nem vagyunk abban a helyzetben, hogy most szó nélkül elmenjünk a törvényjavaslat mellett (Ugy van! balfelöl.) s lehetővé tegyük a kormánynak azt, hogy olyan törvényjavaslatot léptessen rendeletileg életbe, amelynek bizottsági tárgyalásánál a kormány képviselője bennünket azzal kecsegtetett, hogy még a plénumban lesz neki alkalma módosításokat előterjeszteni és fog is előterjeszteni, s nekünk is lesz még alkalmunk a módosításokhoz hozzászólni. Én hivatkozom a népjóléti minister ur ide vonatkozó ígéreteire, hivatkozom azonban a ministerelnök urnák a hadirokkantak és hadiözvegyek küldöttsége előtt tett ama kijelentésére és határozott Ígéretére is, hogy még érintkezésbe lép az érdekelt ministerekkel és megpróbált azon kívánalmaknak eleget tenni, amelyeket a küldöttség szónokai előtte hangoztattak. évi február hó 11-én, szombaton. 95 Ezen előzmények után nem tekinthetjük a bizottság által letárgyalt törvényjavaslatot olyannak, amelyet ilyen változatlan formában a nemzetgyűlés jó lelkiismerettel rábízhatna a kormányra, hogy azt rendeleti formában léptesse életbe. Különösen nem tehetjük ezt amiatt, mert ennek a törvényjavaslatnak olyan pontja van, amely a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák egész tömegét elüti az eddig élvezett járulékoktól. Nem akarom ezt most a napirendi vi'a keretébe bevonni, csak egy mondattal tájékoztatom a tisztelt Nemzetgyűlést arról, hogy van a törvényjavaslatnak egy pontja, amely szerint az a hadirokkant, hadiözvegy, hadiárva, akinek 36.000 korona évi jövedelme van bármilyen címen, már clyan vagyonos, hogy egy fillért sem kap, még abban az esetben sem, ha mind a két keze vagy lába elveszett volna is a háború alatt. Itt tehát egy olyan vagyoni cenzus van megállapítva, amelyre — meg vagyok róla győződve — a nemzetgyűlés többsége nem lesz kapható, már csak azért sem, mert a közelmúltban épen a saját magunk számára, a képviselők számára kimondottuk, hogy a 36.000 korona évi jövedelem annyira nem jövedelem, hogy indíttatva érezte magát a nemzetgyűlés, hogy még 10.000 korona külön pótdíjat szavazzon meg, s ezt önmagunk számára megszavaztuk abban a tudatban, hogy 36.000 koronás évi jövedelem a pénz mai vásáilóerejéhez képest nem olyan jövedelem, hogy abból ki lehetne jönni egy képviselőnek Pesten. (Mozgás johbfelől.) Azonfelül pedig ugyancsak a nemzetgyűlés mondotta ki a legközelebb összeülő nemzetgyűlés tagjai számára azt, hogy annak tagjai évi 60.000 korona fizetést, továbbá 20.000 korona lakbért kell hogy kapjanak, mint minimumot. (Zaj.) Ha ez a nemzetgyűlés a jövedelmek tekintetében igy leszögezte magát bizonyos összegek mellé, akkor ez a nemzetgyűlés nem jöhet abba a helyzetbe, hogy a hadirokkantaknál, hadiözvegyeknél vagy hadiárváknál kimondja azt, hogy akinek 36.000 K évi jövedelme van, annak a számára a magyar állam egyetlenegy fillért sem hajlandó fizetni. Tehát amikor egy törvényjavaslat ilyen formájában ment át a bizottságokban, és abban a reményben ment át . . . Elnök (csenget) : A képviselő ur már nagyon* mélyen ment bele ennek a kérdésnek a taglalásába. Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a napirendhez visszatérni. (Helyeslés jobbfelől.) Szilágyi Lajos : ... hogy amikor majd a plénum előtt lesz, a minister módosításokkal jön ebben a tekintetben, ilyen törvényjavaslatra nem adhatjuk meg a kormánynak a felhatalmazást, hogy azt rendelet alakjában életbeléptesse. Ebből kifolyólag én az elnök napirendi indítványához egy kiegészítő módosítást adok be, amely nem áll ellentétben az elnök ur napirendi indítványával, és tisztán csak arra vonatkozik, hogy 10-ik, tehát utolsó pontul a választójogi törvényjavaslat után méltóztasssanak újból napirendre tűzni a nem
