Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-309

A nemzetgyűlés 809. ülése 1922. évi február Kó 9-én, csütörtökön. Szabó István (sokorópátkai) : Csakhogy kortesbeszédet tart ! Kerekes Mihály : A kormányzópárt szokott kortes beszédeket tartani. Szabó József (budapesti) : Már engedelmet kérek, t. képviselő ur, de én a nemzetgyűlés megalakulása óta minden szociáils jelentőségű javaslathoz hozzászóltam és minden ily javaslatnál az volt a célom, hogy segitsek, hogy orvoslojam a hibáit. Visszautasítom tehát, amit a t. képviselő ur nekem mond, mintha én itt kortes beszédet tartanék. Én az első felszólalásomban és két esztendő alatt mindig ugyanezt tettem. Nem vitathatja el tehát tőlem azt a jogot, hogy most ugyanazt tegyem. Szabó István (sokorópátkai) ; Mi adunk nekik olcsó kenyeret, de a kézművesek nem adnak semmit. Szabó József (budapesti) : Hiszen épen azt mondtam az imént, hogy a barna kenyér ára 350, a főzeléké 62, a másodrendű marhahúsé 75%-ka], a kenyérliszté 100%-kai emelkedett. Szabó István (soJcorópátkai) : A kenyerünk 5%-át ingyen adjuk. A legutolsó mezőgazdasági cseléd odaadja komrnencióból szerzett kenyerét. Szabó József (budapesti) : Ezek nem luxuscikkek, hanem olyanok, amelyekre mindenkinek, még annak a szerencsétlen tisztviselőnek is szüksége van. Ha a felsorolt legszükségesebb kilenc cikket összeállítjuk, akkor rájövünk arra, hogy rövid idón belül 136%-kai emelkedtek átlagosan az árak ezeknél a cikkeknél. Már fenyeget a lakbéremelés, mert be van harangozva, hogy a lakbér nemsokára felemeltetik a háromszorosára. Fenyeget a világítási és fűtési költségek emelkedése, úgyhogy ha a tisztviselők kapnak néhány százalékkal többet — a gyakorlatban 500—600 koronától 1000— 1200 koronáig havonta —, de 136%-kai emelkedett eddig a legszükségesebb cikkeik ára, úgyhogy végeredményben nekik kevesebbjük lesz, mint volt, mert nem tudják azokat a szükségleteket sem beszerezni, amelyeket eddig meg tudtak szerezni. E .ért nekem az a felfogásom,, — s méltóztassanak megengedni, hogy ennek nyiltan és férfiasan kifejezést adjak — hogy ha a tisztviselők helyzetén segiteni akarunk, akkor nem lett volna szabad nekünk ezt az antiszociális adót, a forgalmi adót emelnünk, hanem azt el kellett volna törölni és más adónemet kellett volna bevezetni vagy emelni. Nem tudom, miért ne lehetne — és ebben talán Sokorópátkai t. képviselőtársam is egyetért velem — inkább a háborús vagyonokat vagy a nagybirtokokat megadóztatni. (Helyeslés.) Nem kisgazda érdek, hogy az 50 holdon felüli birtokokat külön meg ne adóztassam s hogy a nagy vagyonokat védjem az adózástól. Ha én a tisztviselők helyzetén segiteni akarok, akkor nem a forgalmi adót emeltem volna, hanem talán több fáradsággal . . . Szabó István (sokorópátkai) : Adok jó fizetést és szabaddá teszek mindent. Én ugy csinálnám ! Szabó József (budapesti) :. . . felemeltem volna a luxusadót is. Ezt helyeslem s nem bánom, ha nem 20%-ra — 10-ről 20-ra — : hanemha 100%-ra is emeli a pénz ügymin ist er ur a luxusadót. Csatlakorom azonban Szterényi képviselőtársam felfogásához, hogy tényleg a luxusadót kell emelni. Mert mit jelent ma a luxusadó a gyakorlatban ? Egy példát mutatok be. Kerületemben, Kőbányán, csak egy jóravaló vendéglő van. olyan, ahova a középosztály eljárhat étkezni, s igy kénytelen odamenni. De mivel ez a vendéglő valamivel különb, fényesebb, rendesebb a többiné], azért luxusadót vetettek ki rá. Most a helyzet az, hogy a tisztviselők most is odajárnak étkezni s levest és üres főzeléket esznek s ez után luxusadót kénytelenek fizetni. En nem tartom luxusnak azt, ha az a tisztviselő üres főzeléket, vagy főzeléket feltéttel eszik, vagyis ha tényleg nélkülözhetetlen dolgokat fogyaszt. Azért ezeket az anomáliákat a luxusadó terén meg kellene szüntetni. Azokra a cikkekre ellenben, amelyek tényleg luxust jelentenek, akár 100%-kal is felemelheti a pénzügyminister ur a luxusadót. A javaslatnak másik nagyjelentőségű része a tisztviselők elbocsátása feletti intézkedés. A tisztviselői kérdés megoldásának ez ugyancsak könnyű módja. Hornyánszky Zoltán ; A legkönnyebb ! Szabó József (budapesti): Egyszerűen 11.000 embert elbocsátunk s meg van oldva az a nagy kérdés, hogy a nagy tisztviselői létszámmal mi lesz. Nekünk azonban kötelességünk arra is gondolni, hogy mi fog történni ezzel a 11.000 tisztviselővel, hogy hova fognak azok menni. Ez a 11.000 tisztviselő a családtagokkal együtt legalább 35.000— 40.000 éhező, munkanélküli embert fog jelenteni az országban. Mi fog tehát történni ezzel a 11.000 emberrel ? Mert az, hogy végkielégítést vagy nyugdíjat kapnak, nem megoldás, mert sem a végkielégítésből, sem a nyugdíjból megélni képesek nem lesznek. Foglalkozást maguk nem fognak találni, mert a magántisztviselők létszámát fogják csak fokozni s meg fog történni az, hogy egy konkurrencia, egy kilincselés fog a tisztviselők részéről megindulni s a kapzsi tőke megkezdheti ismét a munkáját és kidobja azt a tisztviselőt, aki még a létminimumot akarja magának biztosítani s felfogadja az ajtó előtt álló volt állami tisztviselőt, akit az éhség ké^^szerit arra, hogy a legolcsóbb áron is vállaljon munkát. Azért én ezzel nem találom olyan egyszerűen megoldottnak a kérdést. Nem megoldás az sem, amelyet képviselőtársaimnak egyike-másika sürgetett, hogy a földreformot végre kell hajtani. En tudom, hogy mit jelent ez a gyakorlatban. Ha annak a tisztviselőnek adnak is egy-két hold földet, abból megélni nem lesz képes. Mert ha nem adnak hozzá felszerelést, pénzt, akkor ő egy-két hold földön, de 10 holdon sem fog tudni gazdálkodni. Vagy odaadja bérbe azt a földet, vagy el fog pusztulni a földbirtokával együtt. Es kérdés,