Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-309

6 . A nemzetgyűlés 309. ülése 1922, évi február hó 9-én, csütörtökön. hogy fog-e tudni okosan és jövedelmező módon gazdálkodni. Ezért én nem tartom ezt megoldásnak, hanem keresnék valami mást. Már az indemnitási vita során is felvetettem azt az eszmét, hogy a tisztviselői létszám apasztásánál talán a magánvállalatokkal kellene éiintkezésbe lépnie a kormánynak. Itt vannak hatalmas bankok, ipari és kereskedelmi v'llflatok. A napokban a fővárosi törvényhatósági bi ottság közgyűlésén az egyik bizottsági tag statisztikailag kimutatta, hogy ezek a vállalatok milyen nagy jövedelemmel zárták le az elmúlt esztendőt, hogy soha olyan fényes eredményeket anyagilag nem értek el, mint az elmúlt esztendőben. Nem tudom megérteni, hogy a kormányhat alomnak nincs annyi ereje, hogy ezeket a vállalatokat arra kényszerítse, hogy azt a nagy jövedelmet, melyet maguknak a konjunktúra révén szereztek, megosszák. Nem kegyelmet vagy ajándékot kérünk tőlük, hanem azt, hogy az állami tisztviselők egy részét vegyék át, foglalkoztassák és biztosítsák nekik mindazokat az előnyöket és kedvezményeket, amelyeket eddig — legalább fokozottabb mértékben — nem biztosított az állam. Nagyon érdekesek ezek a statisztikai adatok. Ki van itt mutatva az, hogy pl. a Schlick- Nicholson gépgyár részvénytársaság alaptőkéje 1916-ban 8 millió korona veit ; 1917-ben felemelték 12 millióra, 1919ben 16 millió a, 1920 ban 37 milliója. Tartalékalapja 1 millió, értékcsökkenéd alapja 4.7 millió korona veit. 1919-ben az értékcsökkenési alapja már 6.62 millió korona volt. Ez a két alap 1920-ban egyszerre 38,997.088 koronát tett ki. Egy másik vállalat, az U ikány-Zjlvölgyi Kőszénbánya rt. 1891-ben 3 millió korona alaptőkével alakult és 1920-ban felemelte az alaptőkét 20 millió koronára és a 20 millió korona alaptőkével szemben 15 millió korona tiszta nyereséget mutat ki. A Magyar Wolfram-fémárugyár 1917-ben 700.000 korona alaptőkével alakult s 1920-ban ezzel a 700.000 K alaptőkével szemben 1,300.000 K, tehát 200%-os nyereséget mutat ki. A Magyar Rézhengerművek r

:-társasága az 1921 július 30-án lezárt mérleg szerint 3 millió korona alaptőkével szemben 4 millió korona tiszta hasznot ért el s a tartalékalapja 3 millió korona alaptőkével szemben ugyancsak 4 millió koronát tesz ki. A Nemzeti Egyesült Textilművek, amely különösen érdekes azért, mert a vállalat az országból kivonult, 8 millió korona alaptőke mellett kimu+at 12 millió korona tiszta hasznot. Szabó István (sókorópátkai) : De jobb fizetést is a dnak ? Szabó JÓZSef (budapesti): Ha még hozzátesszük, amit ezek a vállalatok nem mutatnak ki. mert ez csak nyilvános kimutatás ; ha ezt is hozzávesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy ezekre lehetne valamit róni . . . Szabó István (sokorópálkai) : Több fizetést adhatnának és nem maximális árat az élelmiszerekért I SzabÓ József (budapesti) : . ,, és ezért ugy gondoltam, hogy a pénzügyminister ur vagy a kormány egy szervet állítana fel és ebben a szervben a kormány, a hatóság képviselői lennének jelen ; meghívnák a pénzintézetek, kereskedelmi vállalatok, iparvállalatok, tehát az érdekeltség képviselőit és mintegy munkaközvetítő szervet állítanák fel, azt nem mondom, hogy erőszakkal, nem mondom, hogy kényszer utján, de a kormány az ő súlyával és erkölcsi presszójával könnyen oda tudna hatni, — mert hiszen a belátás parancsolja — hogy azok az urak is vállalják a kormánynak és az országnak ezt a nagy terhét, — mert hiszen a tisztviselőkérdést meg kell oldani — ezt a nagy feladatot és felelősséget megosszák azok a vállalatok is a kormánnyal és segítségére legyenek oly formában, hogy a 11.000 tisztviselőt vagy legalább egy jelentékeny részét vállalják magukra és biztosítsanak nekik a jövőben is foglalkozást. Nem tudom, hogyan lehetne ezt megtenni ; én a magam részéről, ha én volnék hivatva erre, megkísérelném, és azt hiszem, hogy annyi készséget még ezen vállalatok részéről is lehetne találni, hogy ezt a kérdést jóindulattal kezelnék és a kormánnyal együtt szerencsésebben tudnák megoldani, mint ugy, ahogy a javaslat tervezi. (Egy hang balfelől : Kiteszik a gyöpre szegényeket !) A javaslat szeiint az elbocsátásnál egy elv az irányadó, és pedig az, hogy szükség van-e a tisztviselőre vagy nem. Tegnap egy közbeszólásként jeleztem, hogy megmondja a javaslat, milyen elvek szerint fogják az elbocsátást eszközölni. Az egyedüli elv és szempont, mint az indokolás mondja, az ; szükség van-e a jövőben is a tisztviselőre, vagy nincs. Én kifogásolom ezt az elvet, mert nem hiszem, hogy csak ilyen szempontok szerint szabad eljárni, ha már nincs más megoldás és el kell bocsátani 11.000 tisztviselőt. Szerintem az elbocsátásnál szociális szempontokat is figyelembe kell venni és szociális szempontok szerint kell a kérdést kezelni. Kell nézni annak a tisztviselőnek családi viszonyait, kell nézni vagyoni viszonyait, (Helyeslés jobb felől.) kell nézni helyzetét, kell nézni azt, milyen az ő egészségi állapota, mennyiben tud ő még a társadalomban a hosszú szolgálat után, amelyet az állammal szemben teljesített, elhelyezkedni ; menynyiben tudja saját maga és családja megélhetését saját erejével a mai nehéz viszonyok között biztosítani. Ezeket is figyelembe kell venni az emiitett szempont mellett, mert nem kielégítő pusztán azt nézni, hogy vájjon szükség van-e rá, vagy nincs ; ez a szempont lehet a kapitalistának a felfogása, annak az önzőnek, aki csupán a maga nyereségét veszi figyelembe és nem törődik azzal, hogy azzal a kihasznált tisztviselővel, azzal az elfogyasztott és az ő tőkéjét növelő munkaenergiával vájjon mi lesz, hova menjen ; hogy nem kerül-e, mint mondani szokták, a kicsavart citrom módjára az ut szélére, mint értéktelen és használhatatlan. Ezért felhívom erre a t. pénzügyminister ur figyelmét és nagyon kérem, hogy az elbocsátásoknál ezekre a szempontokra is legyen figyelemmel^