Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-300
88 A nemzetgyűlés 300. ülése 1922. tárgya lesz miatta a magyar ministerelnök, akinek mégis bizonyos knlturnivót kellene képviselnie, amikor a*zt mondja, hogy nincs idegenlégiónk sem, ahova ezeket a veszélyes embereket elküldhetnők. Hiszen tudvalevő, hogy az idegen légió nem büntetőcsapat, ahova a francia állampolgárokat csak ugy egyszerűen elküldhetik. Franciaországban a hajaszála sem görbülhet meg senkinek, nem lehet fogságban egy napig sem, anélkül, hogy azt a független biróság, vagy az arra hivatott más Ítélkező fórum ne szankcionálná. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Csak Magyarországon van ma az a szomorú korszak, hogy egészen ártatlan, sőt érdemes embereket — akiknek több az érdemük, mint akárhány olyan ítélkező deportáló hatalmasságé, mely végigszolgált minden rendszert — internálnak, minden ok, minden bizonyíték nélkül. Drozdy Győző: Nagyon sok szolgabírónak volna ott a helye! Birtha József: A kormányt lehet támadni, de nem szabad denunciálni a nemzetet ! Minden szava sértő a nemzetre ! A nemzet kompromittálása ! Rassay Károly : Ön nem internálási kormánybiztos, önt nem támadhatja! Birtha József : Nagyon rossz viccnek is ! Jobbat tessék mondani ! Rassay Károly : Abban igaza van ! Rupert Rezső : Velem ne kapaszkodjék össze a t. képviselő ur és hazaszeretetre engem ne tanítson . , . Birtha József: ügy látszik, rászorul! Rupert Rezső : . . . mert, higyje el, ebben a tekintetben kötelességemet sokkal jobban megtettem mint ön és mint azok az erdélyi gróf urak, akik most eljöttek ide magyar politikát csinálni. (Zaj a jobboldalon.) Birtha József : Kötelességüket teljesíteni az ilyen denunciálásokkal szemben! (Zaj a szélső' baloldalon.) Rassay Károly : Ki a denuneiáns ? Mondja meg! Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak egymást gyanúsítani. Méltóztassanak csendben leülni és méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni mind a két oldalon. Olyan kevesen vannak a képviselő urak és mégis alig lehet a tanácskozás rendjét fenntartani. Gr. Széchenyi Viktor : Hátha még sokan volnánk ! (Derültség.) Rupert Rezső : Minden józan és széttekinteni tudó ember látja, hogy nincs másról szó, mint arról, hogy a kivételes hatalom, a kormánynak internáló táborai és a szabad polgárok felett felügyeletet gyakorló rendőrei nem mások, csak szerszámok, eszközök egyes érdekcsoportok védelmére. Hiszen a mai kormány elnöke annak idején, amikor hazajött, azzal lépte át a Lajtát, hogy Garami Ernővel, a szociáldemokrácia vezérével és a szociáldemokrácia többi vezérével együtt évi január hó 28-án } szombaton. harmóniában és egy blokkban fogja átvenni az ügyek intézését. Kezdettől fogva nem tekintette tehát veszedelmesnek a magyar munkásságot Rassay Károly : Miért nem internálják gróf Esterházy t ! Kerekes Mihály : Akik a grófok közül termelési biztosok voltak Magyarországon, azokat nem internálják! Rupert Rezső: Most már egészen bizonyos, hogy nem arról van szó, hogy a munkásságot üldözzék, hanem egyenesen arról, hogy a kommunizmus némely szerszámait polgári szerszámokká avassák. Most már a harc a magyar polgárság ellen megy. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Most, amikor a jövő igen súlyos végezettől terhes; amikor a nemzetgyűlés, a nemzet képviselete hat hónapra, vagy ki tudja még mennyi időre szétmegy ; midőn az unbedingte Unterwerfung állapotába jut, azt hiszem, hogy ha van ennek a nemzetgyűlésnek önmagához való esze; ha ad ez a nemzetgyűlés valamit a maga becsületére, akkor ezeket a kérdéseket előbb el kell intéznie. A polgárság érdeke követeli ezt. Méltóztassanak elhinni, a börtönök, az internálótáborok, a koncentrációs táborok nemcsak bűnös emberek számára készülnek, hanem nagyrészben ártatlanok számára is. Andaházy-Kasnya Béla: Jöjjön már amnesztia az ártatlanok részére is! Drozdy Győző : Azok kellemetlenek, akik nem simulnak a politikájukhoz! Gr. Széchenyi Viktor: Ártatlan angyalok kara! Rupert Rezső : Már a béke idejében is, mikor még bíróságok őrködtek a polgári szabadság felett, az előzetes letartóztatásba, vagy vizsgálati fogságba helyezett emberek jó részéről derült ki a tárgyaláson, hogy ártatlanok, hogy el kell őket bocsátani. Annál inkább áll ez ma, amikor azt hiszem, a példa, a szabály, a norma az, hogy több az ártatlan ember, mint bűnös, azok között, akik oda bekerülnek. Vigyáznunk kell ma különösen a börtönökre; a börtönök levegőjét ki kell szellőztetnünk, azokat emberi lakásokká kell átváltoznunk, hogy amikor majd minket is oda visz be a hatalom, legalább embernek való helyet találjunk ott. Rassay Károly: Nem fölös óvatosság! Rupert Rezső: Nem lehet törvényeket, szabályokat csak bizonyos emberekre csinálni; nem lehet csak az uralmon lévő emberek szempontjából szabályozni a nagy kérdéseket, mert a szerepek változnak és a »ma nekem, holnap neked« elvénél fogva megeshetik, hogy akik ma meghozzák a törvényt, maguk ellen hozzák meg. Csak pár példával világítom ezt meg. Itt van Friedrich István volt ministerelnök egy rendelete. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy 1919. őszén rendeletet bocsátott ki, melynek alapján sok esetben polgári egyének ellen katonai hatóságok is eljárhattak. Amikor Friedrich t.
