Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-300
A nemzetgyűlés 300. ülése 1922. képviselőtársamat ártatlanul annyiszor üldözőbe fogták, bizonyára sokszor szerette volna visszacsinálni ezt a rendeletét, melynek ő volt a teremtője, az apja. Saját rendelete alapján indítottak ellene üldözést és az ő rendeletére hivatkoztak, mikor üldözték. De van még több példa is. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsöbalóldalon.) Birtha József: Lássuk a medvét! Andaházy-Kasnya Béla: Könnyű az amoretteknek odaát! (Derültség.) Drozdy Győző : Nehéz szerep ez a mameluksors. Kerekes Mihály: Nagy utat tettek két esztendő alatt! Rupert Rezső : De nem időzöm ezeknél a példáknál, látom, hogy ez nem nagyon tetszik. Menjünk tovább. Nemcsak arra kell vigyáznunk, hogy börtöneink olyanok legyenek, hogy ha oda bármelyikünket beküldik, ott az illető, embernek lakható helyet találjon, mert mindegyikünket érhet ez a baleset, aszerint, hogy kinek milyen szerepe van és ki van felül; nemcsak arra kell vigyáznunk, hogy internálótáboraink emberségesek legyenek, hanem a mosolyra, a kárörömre is vigyáznunk kell, mert akik most kárörömmel nevetnek, akik most nevetik a szenvedőket, lehet, hogy egyszer majd sirni fognak. Csak egy kis példára utalok. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy valamikor sehogy sem akartam fejembe venni azt, hogy bizonyos különitmények és bandák azonosak lennének a nemzeti hadsereggel, s akkor egy igen nagy hazafi, valami Szappanos József nevű megtámadott az utcán és inzultált. Nagy kárörömmel vették ezt országszerte és különösen a tisztelendő papság mosolygott önelégülten. Es most arról értesülök Szombathelyről, hogy a pornóapátfalvi plébános urat ez az ur, Szappanos József, segitette másvilágra. Ez a szegény pornóapáti plébános szintén bizonyára mosolygott akkor és örömmel mosolygott, amikor Rupert Rezsőt Szappanos József inzultálta és megtámadta, a vége pedig az lett, hogy a pornóapáti plébános ur Szappanos József keze alatt múlt ki a világból. (Zaj ) Drozdy Győző : Ezt az embert elmulasztották Zalaegerszegre vinni. Rupert Rezső : így fordulnak a szerepek és így szolgáltat végre az igazság önmagának igazságot. Ilyen feldúlt viszonyok között, ilyen forradalmi állapotokban, ilyen rendetlenségben, a demagógiának uralma idején nincs más kapaszkodónk, nincs más, ami irányithasson bennünket, egyesegyedül csak az igazság, mert aki ilyen időkben csak egy szemernyit is letér az igazság útjáról, az eltéved és önmagának válik hetenkint, kéthetenkint vagy hónaponkint ellentétévé ; kénytelen ma az egyik álláspontot védelmezni és védelmezi is, hogy három-négy hónap múlva ugyanez ellen az álláspont ellen legyen kénytelen küzdeni. A mosolyt gyakran fagyaszthatja egy fordulat halálrémületté. Megállani ebben a viharban, ebben a szennyes áradatban igazán NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XVI. KÖTET. évi január hó 28-án, szombaton. 89 csak egyenesen lehet. Csak az objektivitás, csak az igazság lehet az, amivel megmenthetjük szegény kis országunkat. Az örök igazság csak az, ami független minden hangulattól, minden különleges társadalmi felfogástól és ez az igazság azt is mondja, hogy a polgári szabadság nem préda; hogy az embernek legalább az állati jogait biztositani kell és az állati jogok közé tartozik elsősorban a mozgási szabadság. Ezekben a szennyes időkben, amikor minden eladó, amikor merényletek követhetők el az erkölcs ellen és merényletek tervezhetők és követhetők el anélkül, . . . Drozdy Győző : A gyilkosoknak amnesztiát adnak ! Rupert Rezső : . . . hogy áz általános felháborodás a bűnös útjában állana vagy azt elsöpörné, akkor nekünk a nagy emberi érdekeket — amelyek a mi alkotmányunknak is részei, különösen a szabadság, mert hiszen a szabad ember az első pillére az alkotmányak — kell itt nekünk védelmezni és akkor bele kell néznünk abba a pokolba, amely pokol Magyarország földjén még megvan és elnyeléssel fenyeget valamennyiünket. Ezek után illusztrálásul áttérek a zalaegerszegi állapotokra. Egy hang : Csak röviden, mert haza kell menni. Rupert Rezső : Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, amikor mi elbankettezünk éjszakákat, fent vagyunk 9-től éjfélig, elkávéházozunk, akkor, midőn szerencsélen emberekről van szó, akiknek a maguk kis élete végre is egy egész nagy világ, azt hiszem, nem takarékoskodhatunk az idővel és legalább annyi áldozatot a magunk iránt való kötelességből is meghozhatunk, — mert ugyebár minden emberre nézve a saját szempontjából egy világ összeomlásáról van szó — hogy ne türelmetlenkedjünk, mert most, a kapuzárás előtt a hátteret is kell néznünk, mert nem elég csak a választójogot megalkotni, hanem arra is kell néznünk, hogy a választójog hátterében ott van-e a nyitott börtönkapu, az internálótábor nyitott ajtaja, akkor nekünk tiszta munkát kell végeznünk és nem szabad megelégednünk csak a^válasz tói joggal, amely egyébként is igen sok veszedelmet rejt magában. Hogy ennek a kérdésnek kellő veszedelmét és jelentőségét lássuk, és meglássuk azt, hogy Magyarországon a polgári szabadság, az ember csak préda, hogy ezt megértsük és a szivünkbe lopja magát az a kérdés, ugy hogy onnan kiirtható ne legyen : pillantsunk be a zalaegerszegi táborba és szippantsunk néhányat ennek a zalaegerszegi tábornak levegőjéből. (Halljuk! Halljuk!) Talán a legjobban beleringathatjuk magunkat abba a világba, és tekinthetjük át annak éghajlatát, ha felolvasom az onnan származó leveleket. (Halljuk ! Halljuk !) A pokolból feltörő hangok ezek (olvassa) : »Két év óta minden tapasztalatunk azt bizonyítja, — irja az egyik internált — hogy 12
