Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-300
A nemzetgyűlés 300, ülése 1922. évi január hó 28-án, szombaton. 87 Rassay Károly: Ott nincs konszolidáció, ahol még választójogi törvény sincs, ahol milliókat adnak ki költségvetés nélkül. Budaváry László : Hogy lehet ilyent nyilvánosan mondani? Elnök : A képviselő urnák a házszabályok keretén belül joga van véleményét nyilvánítani. Birtha József: De nem ilyen alakban! Elnök : Ilyen alakban is. Ne méltóztassék zavarni. Rupert Rezső : Ne haragudjon a képviselő ur. Ma komoly ember már nevet azon, ha azt mondják, hogy nálunk van konszolidáció. Drozdy Győző : Egy hattagú revolveres társaság most szedett le utasokat a Duna-Tisza között. Itt van a zsebemben egy jegyzőkönyv. Birtha József: Hamis jegyzőkönyv az. Drozdy Győző : Künn, a folyosón is meri ezt állitani ? Birtha József : Igen, majd megnézzük. Drozdy Győző : Akkor a biróság elé kerülne. Rupert Rezső : Ne áltassuk magunkat és ne nevettessük ki magunkat. Könnyű bizonyitani. Csak egy kis példára hivatkozom, amelyet itt már többször felemiitettünk. Az Athenaeumnyomdát pár száz ember lerombolta. Nagy Pál: Statárium alatt! Rupert Rezső : Igen, jól mondja t. barátom, statárium alatt és a tettesek még mindig nincsenek kinyomozva. Eljárás sem folyik. Hát ne beszéljünk konszolidációról. Nem vagyunk gyerekek, idejöttünk mint komoly férfiak, akik szemébe akarunk nézni a tényeknek, akik nem kenjük el semmiféle luesnek külső virágait, hanem a luest akarjuk meggyógyitani, amibe az ország szenved. Rassay Károly: Ma jelenik meg az ügyészség jelentése a Dnna-Tisza közéről. Rupert Rezső : Ezek a mélyen gyökerező bajok azok, amikről itt szó van. Ezeket nem lehet mumusok emlegetésével eltakarni, mert nem igaz ám, hogy a társadalom miatt, a polgárság érzülete miatt van szükség a rendkivüli állapotra, a kivételes hatalomnak olyan módon való gyakorlására, hogy ez ma már a bíróságot is helyettesíti, szinte feleslegessé teszi. Mind nem emiatt van a kivételes rendre szükség. Ma már engedékeny hangokat, igen érthető beismeréseket hallunk. Különösen az eddig veszedelmeseknek minősített munkásokról hallunk igen kedvező, igen kellemes hangokat, jó híreket épen a ministerelnök ur ajkáról. Eddig mindig azzal indokolták előttünk, — bár mi ezt jogcímnek sohasem fogadtuk el — hogy a munkásság ellen van szükség az internálásra. Pár héttel ezelőtt aztán elhangzott végre a ministerelnök ur ajkáról, hogy a munkássággal kibékült. De nemcsak ez történt, hanem a Magyar Távirati Irodával is világgá kürtöltetik most már időnkint, pár hét előtt napról-napra jelentek meg félhivatalos cikkek arról, hogy a magyar kormány a munkássággal összebékült; maga a ministerelnök ur is cikkeket irt külföldi lapokba, például az Agramer Zeitungba a megbékülés művéről Magyarországon, amelyben bejelenti, hogy a megbékélés, a társadalmi ellentétek kiegyenlítése felé törekszik, sőt. . . Rassay Károly : Budaváry mit szól hozzá ? Rupert Rezső : ... hogy már kibékült a munkássággal ; de nemcsak kibékült, hanem már elment annyira, hogy az internálótáborból mindenkit szabadon bocsát és a rendőri felügyeletet is megszünteti mindenkivel szemben, akiért a szociáldemokrata-párt garanciát vállal arra nézve, hogy nem veszedelmes ember. Rassay Károly : Es Budaváry támogat egy ilyen kormányt, amely ilyeneket csinál, amely kiereszti az internáltakat. Budaváry László : Igen, én ezt a kormányt támogatom. Azért támogatom, mert a nemzeti egységet akarja. Andaházy-Kasnya Béla : Nincs olyan kormány, akit ön nem támogatna. Budaváry László: Például önt soha nem támogatnám. Kerekes Mihály: Egészen bizonyosan. Gr. Széchenyi Viktor : Próbáljátok meg ! Birtha József : Sohasem jut oda. Rupert Rezső : Akkor, amikor a kormány a munkássággal szemben — igen helyesen — ilyen engedményre hajlik, s egyúttal kijelenti, hogy az internálási rendszert, amelyet, tudjuk, hogy tényleg a szociáldemokrácia ellen, a magyar munkásságnak intézményes üldözése céljából honosítottak meg, a munkásságra nézve megszünteti, mondom, amikor kibékül a munkássággal és neki becsületes koncessziókat tesz, mégis azt mondja, »azonban mégsem szüntetem meg az internálótáborokat, azért, mert Magyarországon szükség van még az internálótáborra... Drozdy Győző : Különösen választásokkor ! Rupert Rezső: ... a társadalom ellenségei ellen, szükség van a csavargók, az árdrágítók, az agitátorok és a terroristák ellen. Szükség van ilyen internálótáborokra — ugy mondja a ministerelnök ur — azért, mert Magyarországnak nincs Cayenne-ja és nincs idegenlégiója, ahova ezeket a veszedelmes embereket deportálhatnák. Rassay Károly: Dehogy nem! Erdélyből a kormányba állanak be idegen légióba! Rupert Rezső : Mindenekelőtt nagyon sajátságos fényt vet egy ministerelnök műveltségi nívójára, ha ő Cayenne-ről és az idegenlégióról, mint olyanról beszél, ahova a francia állam a maga adminisztratív hatalmával küldheti az embereket fogságba. Aki Franciaországból, mint francia állampolgár, Cayenne-ba kerül, azt előbb birói ítélet sújtotta, s csak a független és pártatlan biróság ítélete alapján kerülhet oda. Mit bánnánk mi azt, hogy ha valaki felett a biróság ítéletet mondott ós szabadságvesztésbüntetésre ítélte, hogy akkor a börtönbe szállítják, oda, a maga helyére. Kinek volna ez ellen kifogása? Azután az is furcsa tájékozatlanság és nevetség
