Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-300

'80 A nemzetgyűlés 300. ülése 1922. évi január hó 28-án, szombaton. gép a tanonc iskolábamenése következtében meg­áll, akkor nem akaszthatják le a szegről a másik tanoncot és nem állithatnak oda ahhoz a munká­hoz az utcáról néhány órára felfogadott embert, hanem kénytelenek elszenvedni és eltűrni, hogy a tanoncnak távolmaradása következtében az évek során át egy nagy, hatalmas visszamaradás, nagy veszteség jelentkezik az iparüzemnél. Bégi kívánsága az iparosságnak az is, hogy a tanoncok valláserkölcsi oktatásban részesüljenek. A kultuszminister ur időközben ezt már el is ren­delte, azonban a törvényjavaslat szerint a tanonc­nak a teljes vasárnapja szabadon hagyandó. El­ismerjük, hogy nagyon jól esik az az egy vasárnap, az az egy pihenő,és a szabad idő rá is fér a tanoncra. Ne méltóztassanak azonban azt képzelni, hogy az a tanonc, ha vasárnapját szabaddá tessiük, el fog menni a templomba. Ëpen arra akarjuk rászorítani és kötelezni a tanoncot, hogy a templombaj arás céljából menjen be vasárnap az iskolába és az egész osztállyal együtt menjen a templomba. (Helyeslés.) A templom utánazut'n szórakoztató, ismeret­terjesztőelőadásokkal, esetlegrajztanitással, sporttal és testneveléssel foglalkozzanak a tanoncok. Ne engedjék a tanoncokat annak az áramlatnak mar­talékául, amely a háború előtt és a háború alatt éreztette romboló hatását és amely egészen a pro­letárdiktatúráig vezetett. Én láttam azt, amikor a szociáldemokrata munkások által kijelölt fiatal munkások munkába vették a tanoncokat. Tehe­tetlenül néztük, amikor arra tanították őket, hogy a fennálló társadalmi rend a munkásságnak leg­nagyobb ellensége, hogy nincs vallás, nincs haza, amikor a nemzeti trikolórnak meggyalázására, ki­gunyolására oktatták őket és csak azt oltották be­léjük, hogy a vörös lobogó az, amely egyedül bol­dogít, amikor azt csepegtették a fiatal tanoncok lelkébe, hogy a munkaadó csak munkáshajcsár és hogy a munkaadók csak az ő verejtékező mun­kájukból tudnak urizálni. Vonjuk le ebből legalább most a konzekvenciát és tanuljuk meg, hogy a tanoncot még szabad idejében sem • szabad fel­ügyelet nélkül hagyni, hanem állandóan bizonyos ellenőrzés alatt kell tartani. Ezt kívánja nemcsak az iparosságnak, hanem az országnak az érdeke is. A sport iránti szeretetet is bele kell nevelni az ifjúságba. Hisz láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy milyen nagy hatása van a sportnak a fiatal generá­cióra, hogy azok, akiket valamely sportegyletbe vagy klubba bevesznek, mindjárt emelt fővel, kifeszített mellel járnak az emberek közt, mert a sport művelése bizonyos önérzetet kölcsönöz a fiatalságnak, kevésbé teszi őket hajlamosakká a bűnözésre és sokkal inkább válnak belőlük tisz­tességes, becsületes, hazájukat szerető emberek, mint ha gondozás nélkül martalékul adjuk őket azoknak, akik igenis, gondot fognak rájuk fordí­tani, de ugy, hogy ellenünk nevelik őket. Amikor a szóban forgó törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé terjesztették, átéreztem, hogy a reánk maradt romok eltakarítása, az ország határainak a ki* tolása csak ugy lesz lehetséges, ha ebben az ország­ban mindenki összefog a nemzet újjáépítésének munkájához és ha meg lehet teremtem az egyes társadalmi rétegek közt a legteljesebb békét. Ugy érzem, hogy nekem, mint az iparosság vezérének is és mint nemzetgyűlési képviselőnek is kötelességem erről a helyről ebben az ünnepé­lyes órában kijelentem azt, hogy mi a legteljesebb békében, a legteljesebb harmóniában akarunk élni a gazdatársadalommal, a gyáriparral, a keres­kedelemmel és elsősorban az ipari munkássággal. Súlyt helyezünk arra, hogy az ipari munkássággal a legteljesebb békében éljünk, mert hiszen én is és az a 300.000iparos mestertársam, aki ma Magyar­országon önálló ipart üz, a munkások soraiból kerültünk ld, és ők vannak hivatva arra, hogy a kezünkből kihulló kalapácsot felvegyék és helyün­ket műhelyünkben és a társadalomban elfoglal­ják. (Taps a baloldalon.) Ennek azonban csak akkor van igazán nagy jelentősége és a nemzetre nézve óriási értéke, ha ez a testvéri ölelkezés és kibékülés bensőségteljes és nem marad meg berme a proletárdiktatúrának, a bolsevizmusnak a keserű ize. Addig, ameddig a magyar ipari munkásság­idegen ellenséges munkásvezérek után igazodik, amíg ezek befolyást gyakorolhatnak rá és irányit­hatják, amig nemzetellenes cselekményekre ösztö­kélhetik, addig áthidalhatatlan ür tátong köz­tünk. Csak abban a pillanatban lesz ez a kibékü­lés őszinte és bensőségteljes, csak akkor fog a nemzetre nézve értékkel bírni, ha lekerülnek a gomblyukakról a vörös kokárdák és helyükre nemzetiszínű kokárdákat tűznek fel, ha a vörös lobogó, a vörös rongy helyett a nemzeti lobogó alatt igyekeznek kiküzdeni osztálykivánságaikat. (Ugy van ! Ugy van ! a johb- és a baloldalon.) Kereszténypárti t. képviselőtársaim oldalán egy hatalmas iparostábor, a Keresztény Iparosok Országos Szövetsége teljesít — hogy ugy mond­jam — szolgálatot és a Keresztény Iparosok Orszá gos Szövetsége tájékoztatta t. képviselőtársaimat az iparosság kívánságairól. Ugy tudom,, hogy ez az oldal a legteljesebb mértékben segíteni kivan az iparosok helyzetén és hajlandó részükre mindazt megadni, ami más társadalmi rétegek sérelme nélkül megadható. Indíttatva érzem magam arra, hogy gazda" párti képviselőtársaimhoz is intézzek egy kérel­met. A kisiparosság százezrei élnek velük együtt a falukban, a kisvárosokban, ahol egymásra van­nak utalva, és az országot csak ugy tudják előbbre vinni, ha nem engedik, hogy az iparos- és kisgazda közé ezekben a falvakban és kisvárosokban éket verjenek. Amikor ez a törvényjavaslat, melyben egzisztenciánkat érintő garanciák vannak lefek­tetve, t. kisgazdapárti képviselőtársaim bírálata alá kerül, kérem őket, ne feledjék el, hogy velük együtt élnek és dolgoznak, küzdenek a hazáért, a társadalomért, az iparosok is és ne feledjék el azt . .. Elnök : Figyelmeztetem a t. képviselő urat» hogy fél kettőkor áttérünk az interpellációkra. Pálfy Dániel: Csak egy perceti kérek'...még.

Next

/
Oldalképek
Tartalom