Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-300

78 À nemzetgyűlés 300. ülése 1922. Mi komoly versenyt akarunk ezzel az iparosok között támasztani és azt hisszük, hogyha senkinek nem ártunk a fakultativ mestervizsga felállításával, akkor nincs akadálya annak, hogy a nemzetgyűlés a kézm'"iparosságnak ezt a kérését honorálja. Usetty Ferenc : Meg is fogjuk szavazni ! Pálfy Dániel : Méltóztassék megnézni, kik azok, akik ellenzik és kik azok, akik kivánják a képesítés behozását. Ellenzik a képesítést, tisztelt képviselőtársaim, először azok a kereskedők, akiket a képesítés a jogosulatlan iparűzés teréről le fog szorítani és ellenzi a munkások egy bizonyos frakciója, amely politikai okokból foglal állást a képesítés ellen. (Egy hang jobbfelől : Nem akarnak tanulni!) A munkásvezéreknek nem célja az, hogy az önálló exisztenciák száma szaporodjék és gyarapodjék ebben az országban, mert ők csak a proletártömegekre bírnak szuggesztív hatással, de mihelyt csak egyetlenegy kalapácsa van annak az iparüzőnek és mihelyt elmondhatja magáról, hogy önálló iparüző, abban a pillanatban kisiklott a kezükből. Ez a magyarázata annak, hogy a munkások vezetői annyira állást foglaltak a képesítés és a mestervizsga ellen. Oláh Dániel : Aki ki van iskolázva, azt nem lehet olyan könnyen elbolonditani ! Pálfy Dániel : Nem árt ez a mestervizsga senkinek. Mi magunk sem kívánjuk azt, hogy kötelező legyen, mert belátjuk, hogy sok anomáliára és sok bajra adna okot, ha a mestervizsga kötelező volna. Állandó céltáblája volna a kézműiparosság a folytonos támadásoknak, tehát be akarjuk igazolni azt, hogy az a fiatal generáció, amelyet a jövőben fogunk ne vélni, a maga jószántából törekszik arra, hogy minél nagyobb képesítést szerezzen meg magának és a maga jószántából fogja megszerezni azt a képesitést, mint ahogy Németországban a példák igazolják, hogy az iparosságnak 70%-a leteszi a mestervizsgát és megszerzi magának a legmagasabb képesitést. Hisz épen a munkásságnak legnagyobb érdeke, hogy a képesítés és a mestervizsga minél jobban kidomborittassék. Méltóztassanak csak megnézni, mi indított bennünket arra, hogy a képesítésért harcoljunk, és mi az oka annak, hogy évtizedek óta állandóan azért harcolt a kézn ûiparosság, hogy egyszer már olyan törvényt hozzanak, amelyben a képesítés elve domborodik ki. Ez a harc azért volt, mert a nagytőkével szemben nem tudjuk máskép a konkurrenciát felvenni, csak ugy, ha a törvény a képesítés elvi alapján áll és ha a törvény fog bennünket képesített iparosokat megvédeni. Ëpen a legjobb képesítéssel rendelkező munkásnak az érdeke, hogy a legitim ipar teréről kiszorittassanak mindazok, akik illegitim ipart űznek és csak azok boldoguljanak és csak azok részére lehessen lehetővé tenni az iparűzést, akik a mesterséget tanulták. Aki nem látja azt, hegy e törvényjavaslattal kapcsolatban a munkásság előnyösebb helyzetbe kerül, az csak rosszakaratú bírálója ennek a törvényjavaslatnak, amely részünkre nagy mértékéi január hő 28any szombaton. ben tartalmazza mindazt, amiért évtizedek óta harcoltunk. Rupert Rezső: Dehogy tartalmazza! Sokat nem tartalmaz ! Jobb lenne, ha még többet tartalmazna ! Magyar királyi iparosságot csinál ! (Egy hang : Magyar királyi ügyvédséget is ?) Minden a ministeiiumtól függ ! Több öntevékenységet és önkormányzatot. Tankovics János : Mégis szomorú dolog ilyet mondani ! Rupert Rezső: Azt mondtam, hogy mindent a kormánytól tesz függővé ez a javaslat. Pálfy Dániel : Amig ilyen magyar kormány lesz, addig nem félünk és nyugodtan tesszük annak a magyar kormánynak a kezébe sorsunkat. Mert ha újra Garami Ernők lesznek a kereskedelemügyi ministerek, akkor hiábavaló minden törvény. T. Nemzetgyűlés ! Kétségtelen, hogy határorozott fejlődést és javulást mutat a törvény. Megengedem, hogy talán a minister ur ebben a pillanatban nincsen abban a helyzetben, hogy egy tökéletes egészet nyújtson, de a jelen törvényjavaslat nagy mértékben felöleli mindazokat a kívánságokat, amelyeket az iparosság évtizedeken át hangoztatott. Egy harmadik kardinális kérdés, amely tekintetében mi más állásponton vagyunk, mint amelyet a javaslatban lefektetett rendelkezések tartalmaznak, az inasnevelés kérdése. B. Szterényi József: A legfontosabb is ! Pálfy Dániel : Aki az iparosság beléletét ismeri, tudja, hogy ez a fegfontosabb kérdés és ha nem is tartalmazza azt ugy, mint mi kívánjuk, ezért nem teszem olyan kritika tárgyává, mely ezt a törvényjavaslatot le akarja rántani, mert hiszen egy célfelé törekszünk. Nem hiszem, hogy van Magyarországon olyan iparosmester, aki ne érezné a szivében és a lelkében azt, hogy neki minél tökéletesebb és jobban képzett és minél erősebb iparosgenerációt kell nevelnie a jövő Magyarországnak. Ezt akarja a minister ur is a javaslatban. Közöttünk csak elvi ellentétek vannak, amelyek hetenként két órai különbséget jelentenek, de én ennek a kétórának is nagy fontosságot tulaj donitok. Kijelentem majd, hogy miért. Aki az iparosság beléletét ismeri, tudja jól, hogy mily nehézségekkel küzdött az iparos már a békeidőben, mikor a tanoncneveléssel kapcsolatban nagy költségek hárultak rá. Hát még most, mikor a mérhetetlen drágaság, mikor az élelmiszerek és ruházati cikkek hatalmas megdrágulása következtében olyan helyzet állt elő, hogy kevés iparos van abban a helyzetben, hogy tanoncot tarthasson. A kérdés elbírálásánál tudnunk kell azt is, hogy mily fontos nemzetgazdasági kéidés az, hogy ipari szukkreszcenciát neveljünk és hogy állandó utánpótlás, utánképzés legyen megfelelően képzett és megfelelő számú fiatal iparosban. Az iparosság ezelőtt állandóan arról panaszkodott, hogy csak a legszegényebb osztály gyermekei mennek az ipari pályára, akik a legtöbbször minden iskolai képzettség nélkül, •«*- és ami még