Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-300

A nemzetgyűlés 300. ülése 1922. egy protekciós alak, aki rendszerint megunja a betűvetés mesterségét és halhatatlan módon ambicionálja a suszterajt, a szíjgyártó- vagy kovácsmesterséget. A hátsó rugó mindig az, hogy valaki, egy protekciós alak, egy-egy ilyen kisipari üzemben el akar helyezkedni. Nem mondom, hogy nem lehetnek indokolt esetek, azonban a törvényben okvetlenül érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a képesités végigvonuljon mint egy vezérfonál az egész törvényen és ezt a fonalat, ha jó törvényt akarunk szerkeszteni, sehol megszakítani nem szabad és igy a városokra is ki kellene mondani azt, hogy nincs joguk képesítéshez kötött iparokkal foglalkozni.. Az indokolt eseteket ám bírálja el a kereskedelemügyi minister ur, és ha ő indokoltnak tartja, hogy egy-egy város vagy község iparűzéssel foglalkozzék, adja meg az engedélyt, a törvény elvi fonalát azonban sehol sem kellene megszakítani. Legutóbb Szegeden árlejtést hirdettek a köztisztasági telepnél a lószerszámok szijgyártómunkáira. Van ott vagy 30 szíjgyártó, tehát pályázó akadt bőven és akadt elég. Miként azonban az imént mondtam, ott valaki azt ambicionálja, hogy szij gyártómester lehessen és miután nem tanult, hát nagyon könnyű dolog a várost rávenni arra, hogy állitson fel szij gyártóműhelyt, amelyben aztán ő szépen elhelyezkedhetik. Ezt semmi esetre sem tartom megengedhetőnek (Felkiáltások : Nem is helyes 1) és sem Szeged városának, sem az ország más városának nincs joga arra, hogy saját adófizető polgárait tönkretegye, mert nem egyenlők a fegyverek : a városok mentesítve vannak az adófizetés kötelezettsége alól ; legtöbbször ingyenhelyiségeket kapnak ; a város ott áll az iparűzés mögött az ő nagy erkölcsi és anyagi tőkéjével, a városok mentesítve voltak a vagyon váltság kötelezettsége alól . . . Usetty Ferenc : Ez nem is helyes ! Pálfy Dániel : Szeged város 80.000 hold földjéből 16.000-et mentesítettünk itt a nemzetgyűlésben azzal, hogy ennek a vagyonnak más rendeltetése van ; az a rendeltetése, hogy ipart, kereskedelmet, kultúrát, közegészségügyet szolgáljon. (Helyeslés bálfelől.) De semmi esetre sem szolgálhat alapul arra, hogy ezt a vagyont arra használják fel, hogy az adófizető polgároknak jogosulatlan, elviselhetetlen konkurrenciát támasszanak. (Élénk helyeslés.) Példákra tudok hivatkozni ; hiszen a kézműipar ministeri biztosa voltam akkor, amikor a váci kovácsok bejöttek panaszkodni és orvoslást kértek, mert Vác városánál is akadt valaki, aki ambicionálta, hogy kovácsmester lehessen és ezért a város felállított egy kovácsműhelyt, amivel annak a 6 adófizető polgárnak a koldustarisznyát akasztotta a nyakába, T. Nemzetgyűlés ! Azok a városok továbbra is fenn fognak állani és tovább is exisztálni iognak, de a kisiparos nem tud exisztálni, ha a város neki konkurrenciát csinál. Az adófizető polgárokat, az adófizető alanyokat semmi esetre sem szabad tönkretenni és ezért jáv^slatombáHj amelyet a részletes vita során ehhez évi január hó 28-án, szombaton. 77 a kérdéshez be fogok terjeszteni, a minister urat is arra kérem, járuljon hozzá ahhoz a módosításhoz, hogy a városoknak csak akkor legyen megengedve az iparűzés joga, ha azt nem ötletszerűen rántják elő, hanem ha valami azt szükségessé, illetőleg indokolttá teszi. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy senki ebben az országban nem fogja azt mondani, hogy amikor a pékek vagy mészárosok, vagy bármiféle iparosok kartellszerüen lépnek fel a közönség kizsákmányolására, hogy akkor ne legyen joga annak a városnak iparűzéssel foglalkozni, . . . Usetíy Ferenc : Sőt erkölcsi kötelessége ! Pálfy Dániel : ... sőt erkölcsi kötelessége. Azt hiszem., ezzel a közérdek is meg van óva, viszont a kézműiparosság érdekei is teljesen meg lesznek óva, ha a kereskedelemügyi minister ur kezébe f ektetjük le a döntés jogát és ő bírálja el, milyen esetben jogosult egy város felállítani kézmüipaii telepet és milyen esetben nem. Usetty Ferenc : Ez az egyedül tisztességes álláspont ! Pálfy Dániel : A módosításoknál ezt én javasolni fogom. A második kardinális kérdés, mely az előttünk fekvő törvényjavaslat és közöttünk fennáll, a mestervizsga kéidése. A képesités prezervativa az illegitim iparűzés ellen és a mestervizsga tulajdonképen ösztökélés a további tökéletesedésre, a további tanulásra, fejlődésre és a mestervizsga tulaj donképen a korona a képesités elve fölött. Németországban, tisztelt képviselőtársaim, 25 évvel ezelőtt hozták be a mestervizsgát és 25 év óta azt látják, hogy ennek a mestervizsgának hatalmas nevelő hatása van. Nagy János tisztelt képviselőtársam fogja majd ezt a kérdést ismertetni, mert ő tanulmányozta a német ipartörvényeket ebben a vonatkozásban és ha elő fogja terjeszteni, látni méltóztatik majd azt, hogy mi mindent követ el Németországban a mestervizsga és hogy Magyarországon, ha a legképzettebb iparosokat olyan feltételek mellett bocsátanak mestervizsgára, alig akadna közöttük nagyon kevés, aki ezt a mestervizsgát sikeresen kiállaná. Nem akarjuk mi a régi céhidők dáridós mestervizsgáit visszahozni és visszaállítani ; nekünk komoly szándékaink és komoly kívánságaink vannak e téren és azt akarjuk, hogy már az inas, aki az ipari pályára lép, azzal a tudattal lépjen arra, hogy neki bizonyos mértékben kereskedelmi levelezést is kell majd folytatnia és valamikor, ha mester lesz, abból is vizsgáznia kell majd. A kalkulációt, a rajzolást, a számolást, ami a mesterségével kapcsolatos, ismernie kell s be kell igazolnia, hogy nem fog majd a vásárló- vagy vevőközönség rovására tévedni. Hiszen láttuk azt, hogy mennyire képzettség nélkül léptek iparosaink erre a pályára. Azt a kis vagyonkát, amelyet egy-egy ilyen fiatalember örökölt és amellyel önállósította magát, egypár esztendő alatt elkalkülálta, a felesége hozományát egy pár esztendő elvitte és.igy vagy magának tett kárt a szerencsétlen, vagy pedig a vevőközönség kárára- tévedett.——