Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-300

76 A nemzetgyűlés 300. ülése 1922 nem fog bekövetkezhetni, addig csak bicegő lesz a mi járásunk, amíg csak egy mankón haladhatunk és csak akkor fog elkövetkezni az igazi fejlődés, ha a mi biztos járásunk, haladásunk a törvény második részével is alátámasztva, illetőleg intézményesen biztosítva lesz. Nem akarok most kiterjeszkedni arra, hogy mik a kívánságaink az ipartestületek és a kézműveskamarákra vonatkozólag, de hiszem, hogy a minister ur alkalmat fog adni •— ugy, amint a képesítésre vonatkozólag is alkalmat adott — hogy az érdekeltség kívánságait ebben a tekintetben is előterjeszthesse. T. Nemzetgyűlés S (Halljuk ! Halljuk !) Történelmi visszapillantást akartam nyújtani és ezért méltóztassék megengedni, hogy Jakab Eleknek, Kolozsvár híres történetírójának munkájából idézzem azt a részt, ahol ő a céhekre vonatkozólag ezt irja (olvassa) : ». . . amely intézmény az ország iparát, e nagy és drága érdekét vette oltalma alá, mintegy küldetést töltött be és az a múltnak kevés árnyai mellett is örökké fényes emléke lesz, mely gondos tanulmányt és tisztele-cet érdemel.« (Igaz ! Ugy van! half elől ) Ugy látszik, t. Nemzetgyűlés, nogy azok a sokszor lekicsinyelt és sokszor kigúnyolt céhek mégis csak a nemzeti irányzatnak, a hazának hasznos és fontos szolgálatokat tettek a múltban... (Igaz ! Ugy van ! a középen és jobhfelől.) és hogy az az iparosság, amelyről igy ír legnagyobb történetíróink egyike, nem lehetett olyan alacsony sorban, amilyenben most vagyunk, amikor szanaszéjjel húzgálnak minket liberális és nemzetellenes irányban, (Ugy van!) mert különben nem igy irt volna róla a történetíró, hogy azok a céhek, melyeket annyira gúnyol a liberális irányzat, milyen hasznos szolgálatokat tettek, hogy a nemzetnek ezt a drága érdekét, az ipart, védelmezték és hogy milyen hazafias és nemzeti irányban működtek. Ezzel arra akartam rávilágítani, hogy az a liberális szellem, amely az 1872. évi törvényben volt lefektetve, eredményezte ezt a lecsúszást idáig és hámi javítani akarunk a kézműi párosság helyzetén, mely szoros összefüggésben van a nemzet boldogulásával, akkor az a helyes irányzat, amelyet a minister ur behozott és amely a törvénytervezetben lefektetett képesítés elvében csúcsosodik ki. T. Nemzetgyűlés ! Beszédemet azzal kezdettem, hogy a magyar kézművestársadalom több aggodalommal, mint reményteljes várakozással nézett a törvényjavas!.atielé. Jólesik megállapítanom, hogy a beterjesztett törvényjavaslat sokkal többet vált valóra a képesítést illetőleg, mint. amennyit mi iparosok remeim mertünk volna. Jól esik látnom azt, hegy amit Rubinek Gyula boldogult képviselőtársunk mint kereskedelemügyi minister, oly biztató bátorsággal kezdeményezett, azt a jelenlegi kereskedelemügyi minister ur ép olyan bátorsággal és határozottan szerencsés kézzel oldotta meg. (Egy hang a középen: Ëljen Hegyeshalmy ! Éljenzés.) És ha az előttüjik fekvő törvényjavaslat nem is tartal, évi január hó 28-án

} szombaton, mázza mindazt, amit a képesítés tekintetében a kézműiparosság elérni óhajt, ez nem von le a törvényjavaslat értékéből előttem egy szemernyit sem, mert én tudom azt, hogy a minister urnák mily nagy nehézségekkel kellett megküzdenie és tudom azt, hogy mennyi jogos és jogosulatlan érdekszálat kellett összeegyeztetnie, amíg a törvényjavaslatot jelenlegi formájában is idehozhatta a nemzetgyűlés asztalára. Teljes elismeréssel adózom a minister urnák ezért a nagy és értékes munkáért és nemcsak a magam, hanem az egész ország kézműiparosságának háláját és őszinte mély köszönetét fejezem ki a minister urnák ezért a hatalmas alkotásért, mely a magyar nemzet reneszánsza szempontjából is számottevő alkotás. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak aprólékos részleteire kiterjeszkedni nem kívánok, mert ezeket a részletes vita során fogjuk elintézni ; nem kívánom a nemzetgyűlés idejét ezzel igénybe venni. En csak arra a három kardinális tételre óhajtok kiterjeszkedni, amelyekben a t. minister ur által beterjesztett törvényjavaslatban lefektetett elvek és az általunk képviselt elvek között eltérés mutatkozik. Ezek között első helyen van a városok iparűzési joga. A törvénytervezet azt tartalmazza, hogy a városoknak és az államnak joga van kisipar jellegű iparok üzésével is foglalkozni. Méltóztassék megengedni, hogy anélkül, hogy csak a legkisebb mértékben is kétségbe akarnám vonni a törvénytervezet értékét, rámutassak egy szempontra. Látjuk, hogy egy cél felé törekszünk, a minister urnák is az a célja, ami nekünk, csakhogy mi a gyakorlati élet követelményeit akarjuk érvényesíteni ; azt szeretnők, hogy amit más társadalmi rétegek sérelme nélkül el lehet érni, megvalósíthassuk ebben a törvénytervezetben. Mi azt látjuk, hogy néha indokolatlanul, egész ötletszerüleg állanak elő a városok azzal, hogy iparűzéssel foglalkozzanak. Láttuk a háború alatt és a háború után, amikor a központok működésben voltak, hogy csak a liberális irányzat hi vei kopogtathattak a központok ajtaján és csak ezek kaptak bőrt, vasat, szenet és más egyéb ilyen dolgokat, amikre a kézműiparosságnak szüksége lett volna. A kézműi párossá got teljesen kizárták ezekből a dolgokból és a városok vették kezükbe a kisiparjellegü mesterségek űzését, úgyhogy nem is volt az országban valamire való város, amelynek ne lett volna cipészüzeme, amely néhány kisipari jellegű ipar üzésével nem foglalkozott volna. (Ugy van! jobhfelől.) A városoknak, a közigazgatásnak egész más a hatásköre, a foglalkozási köre ; csináljanak ők jó közigazgatást, a cipőesinálást és a kerékgyártást ellenben bizzák arra az iparosra, aki azzal foglalkozott és aki ipara után megfelelő adófillérekkel igyekszik a városi közigazgatást fentartani. (Helyeslés jobhfelől.) Mi, akik látjuk, hogy mik a városi iparűzéseknek a hátsó rugói, tudjuk, hogy a legtöbb esetben nem az teszi indokolttá, hogy a közérdek kívánná ilyen kisipaii üzemek felállitását, hanem a hátsó rugók között mindig van egy városi tisztviselő vagy