Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-300
A. nemzetgyűlés 300. ülése 1922. Pálfy Dániel : Azt hiszem, a t. képviselő ur idejében keletkezett. B. Szterényi József : Tehát a mi éránkban ! Pálfy Dániel : Hálás köszönettel nyugtázom mindazokat a dolgokat, amelyeket az iparosság a múltnak köszönhet. Ez a példa is igazolja azt, hogy ilyen kisipari szövetkezetek megteremtésével biztos talajt lehetett volna teremteni a kézműiparosság számára. T. Nemzetgyűlés ! Ezekből látni méltóztatnak, hogy a magyar kézműiparosság létfeltételeit két tényező ásta alá, még pedig elsősorban az Ausztriából importált iparszabadság, másodsorban pedig a csökönyösen és önző számitással fentartott közös vámterület. Az egyiktől, a közös vámterülettől, most már, ugy látszik — habár nagyon nagy árt fizettünk is érte — örökre megszabadultunk. Vegyük le tehát a másik béklyót is a kézműiparosság kezéről és tegyük lehetővé, hogy ez a 300.000 magyar kézműiparos, család, amelynek érdekei ebben az országban eddig nagyon el voltak hanyagolva, a boldogulás feltételeit megtalálhassa. Ne tévesztessük meg magunkat hangzatos jelszavaktól ; egyetlenegyszer dugjuk be füleinket a magyar kézműiparosságra rászabadított sisera-had jajongásai elől és csináljunk ez egyszer irgalomnélküli magyar nemzeti politikát. (Helyeslés és felkiáltások balfelöl : Fajpolitikát !) Tegyük lehetővé, t. Nemzetgyűlés, hogy az a háromszázezer iparoscsalád, amely ebben az országban meg maradt, az a háromszázezer kisiparos,lá vérét és verejtékét ontotta a világháború borzalmai közepette, aki hazafi maradt a bolsevizmus csábitó polip-karjai között is és akik a maguk összességében épen olyan erős oszlopai a magyar nem zetnek, mint a kisgazdák ; akiknek hite, a nemzet iránti szeretete ép olyan erős, mint a kisgazdáké (Ugy van!) s akiknek kisipari műhelye ép olyan biztositéka a nemzeti érzésnek és a hazaszeretetnek, mint a kisgazdának az a bogárhátú házikója ; (Igaz ! Ugy van ! balfelől és a középen.) mondom, tegyük lehetővé, t. Nemzetgyűlés, hogy ez a háromszázezer kisiparos megtalálhassa ebben az országban a maga boldogulását. (Általános helyeslés.) És tegyük lehetővé azt is, hogy az a másik háromszázezer kisiparoscsalád, amely az ország szétdarabolása következtében idegen impérium alá jutott, szivben, gondolatban, érzésben ide legyen kötve azáltal, hogy az ő iparostársai Magyarországon boldogulnak és hogy itt az iparűzés feltételei biztositva vannak mindazok számára, akik ezt a mesterséget tanulták és akik az ő becsületes két kezük munkájával szolgálni akarnak a magyar nemzetnek. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Sem én, sem bármelyik iparostársam nem lávánunk természetellenes dolgot ; nem kívánunk olyat, ami a gyakorlati élet követelményeivel ellenkeznék, vagy ami más termelő és dolgozó rétegek jogos érdekeit sértené. Nem kivánunk privilégiumokat, nem -lávánunk indokolatlan előnyöket, csak intézményes biztosítékot kérünk arra, hogy aki az iparospályára lép, az,abban a tudatban tehesse ezt,, hogy verejtékező évi január hó 28-án, szombaton. 75 munkájának gyümölcseit ő kapja meg és nem mások fogják azokat előtte learatni. (Helyeslés balfelől és a középen.) T. Nemzetgyűlés S Csak a képesités elvének szigorú keresztülvitelével lehet a magyar kézműiparosság terrénumát a sok konkolytól, gaztól, a magyar kézműiparosság testére tapadt élősdiektől megtisztítani és csak ezen tisztitó munka után lehet a magyar kézműiparosságot fejlődésképessé és életerőssé tenni. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Meg kell akadályoznunk mindenáron, hogy üzérek, strómanok, kétes exisztenciák, szélhámosok, kontárok, indokolatlan és elviselhetetlen konkuxrenciát csináljanak annak a becsületes kisiparosnak, aki szenvedett mesterségeért, aki a mesterségtanulásra bazirozta az ő jövő megélhetését. (Igaz ! Ugy van !) Megengedhetetlen, t. Nemzetgyűlés, hogy azok szedjék és arassák le az iparűzés gyümölcseit, akik csak a tőkéjüket viszik bele (Ugy van! Ugy van! balfelől,) és akik csak a konjunktúrákat használják ki arra, hogy az iparűzés előnyeit a hivatott iparűzők elől a maguk részére biztosítsák. (Igaz ! Ugyvan ! balfelől.) Perlaki György : És a tetejébe még diszkreditálják a magyar ipart ! Pálfy Dániel : Senki sem vonhatja kétségbe, t. Nemzetgyűlés, hogy az életerős, önálló exisztenciák számának szaporítása a nemzet életerejének növekedését jelenti és hogy az a nemzet boldogulásával, a nemzet gazdagodásával egyenlő. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Azért tehát ébren kell tartani a kézműiparosságban azt az ősi törekvést, amely az önállósággal párosult függetlenséget szereti és ébren kell tartani az ország széles rétegeiben azt a tudatot, hogy az ipari pálya nem szégyen ; az ipari pályára nyugodtan mehetnek az intelligensebb és jobb magyar családok gyermekei is, (Helyeslés a középen és a jobboldalon.) mert az ipari pálya ép olyan tiszteletetadó és ép olyan becsülést vonhat maga után, ha azt becsületes iparosemberek űzik, mint amilyen becsületet tud kivivni magának a mérnök, az ügyvéd, a tisztviselő és más egyéb tudományos pályán élő ember. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) De az ipari pálya csak akkor lesz igazán kedvelt, csak akkor fognak az intelligensebb magyar családok gyermekei is erre a pályára lépni, ha intézményesen biztositjuk azt, hogy aki ipari pályára lép Magyarországon, az ezen a pályán verejtékező munkájának gyümölcseit élvezhesse is. (Helyeslés a középen és jóbbfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! A kézművesiparok gyakorlási lehetőségéről szóló előttünk fekvő törvénytervezet, amely a képesitést hozza számunkra és amely az iparűzés feltételeit szabályozza, csak az egyik mankó, amellyel a kereskedelemügyi minister ur jóakaratulag alátámaszt bennünket. A másik oldalon is szükség van az alátámasztásra s azért arra kérem a minister urat, hogy az ipartestületekre vonatkozó résszel is mennél előbb örvendeztessen meg bennünket, (Helyeslés balfelől.) mert addig a tökéletes haladás és fejlődés 10*
