Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-299
A nemzetgyűlés 299. ülése 1922. évi január hó 27-én, pénteken. 43 Érdekes ujitás a törvényjavaslatban, ami már más államokban régen megvan, hogy mindenki, aki tanoncnak megy, köteles magát orvosilag megvizsgáltatni, hogy alkalmas-e arra az ipari szakmára, amelyre vállalkozik. (Xiási hibák történtek a múltban ezen a téren. A szülők nem teMm" ették azt, hogy alkalmas-e az a szegény gyerek arra az ipari pályára, hanem csak azt nézték, hogy jól fizetnek-e, csak arra volt gondjuk, hogy minél könnyebben elhelyezhessék gyermekeiket és hogy minél gyorsabban megszabadulhassanak tőlük. Arra nem gondoltak, hogy a gyermek megfelel-e arra a pályára, illetve iparágra. Az orvosi vizsgálat mellett még egy modern szervezetet létesít a törvény, t. i. a pályaválasztási tanácsadót, aminek, ha a gyakorlati életnek megfelelően fog megvalósulni, óiiási fontossága lesz. Erős a hitem, hogy ha összeül Magyarországon mindaz a szakember, aki ismeri az ipari szakmák helyzetét, a gazdasági viszonyokat, azok meg fogják tudni jelölni azokat az iparokat, amelyek felszivóképesek és tudnak tanácsot adni a szülőknek, hogy milyen iparágra küldjék gyermekeiket. A javaslat harmadik része a tüntető és vegyes rendelkezéseket tartalmazza. Minden törvény csak ugy ér valamit, ha büntető szankcióval van ellátva és ez a törvény az egyes szakaszok áthágására olyan büntetéseket szab, amelyek hiszem, hogy a törvény megvalósítására alkalmasak, mert az a lényeges, hogy az ipartörvény minél előbb élő valóság legyen. Itt rá kell mutatnom arra, hogy az iparosságnak az a reménye, az a hite, hogy a törvényjavaslat máról holnapra kézműipart fog teremteni, nagy tévedés. (Egy hang a középen : Nem is várjuk ezt !) Az ipartörvény maga nem fog ipart teremteni, hanem magának a kézműi párosságnak kell mindazokat az eszközöket megtalálni és megfogni, amelyek alkalmasak arra, hogy Magyarországon életképes kézműipar teremtődjék. A törvény csak kereteket, lehetőségeket ad arra, hogy Magyarországon életképes kézműipar fejlődjön. A kézműiparnak meg kell ragadnia a saját magában élőalkalmas nagy erőt, mint ahogy a német kézműiparosság megfogta a Selbst hilf e- rek minden eszközét. Meg keli ezeket ragsdnia és a saját maga javára ki kell aknáznia. Ä súlyos gazdasági viszonyok következtében az állam kevésbé tud a következő időkben a kézműiparosságnak segítségére menni, mert kénytelen lesz évtizedeken keresztül a saját létének biztosítása val foglalkozni, saját fentartásával törődni. Ha a magyar kézműiparosság megragadja az önsegélyben rejlő nagy erőt, akkor bízom benne, hogy mindazt, amit az állam megadni nem tud, a magyar kézműipar a saját erejéből is meg tudja teremteni. Meg kell teremteni a nemzetgyűlésnek — vagy ha mi ezt már el nem végezhetnők — a jövő országgyűlésnek a hitel szabályozására szükséges megfelelő organizációt. A jövő országgyűlésnek nem lehet szebb hivatása, mint a reál politikának és azon eszközöknek megteremtése, melyekkel a kézműiparosságnak hóna alá nyúlnak. Kormányintézkedéseknek lehetővé kell tenni, hogy a magyar iparosság érdekképviseletei, az ipartestületek, az ipari képviseletek necsak adminisztráló szervek, necsak kényszerszervezetek legyenek, hanem legyenek élő organizációk, amelyek mindenkor a kézműiparosság javára közbe tudnak lépni. (Helyeslés.) Minden nyersanyagot, amely itt terem magyar földön, magyar kéz dolgozza fel magyar tőke segítségével és egy gramm nyersanyag ne kerüljön külföldre anélkül, hogy magyar kéz azt át ne dolgozta volna. (Elénk helyeslés.) Ennek a céltudatos politikának akarunk szolgálatot tenni, amikor ezt a törvényjavaslatot a nemzetgyűlésnek elfogadásra ajánljuk. Hitem szerint ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy a régi rendszerekkel szemben életképes kézműipart teremtsen s én abban a hitben ajánlom elfogadásra a nemzetgyűlésnek ezt a törvényjavaslatot, hogy ez a javaslat magában foglalja mindazt, ami alkalmas arra, hogy a magyar kézműiparosságból erőteljes, eleven kézműiparosságot teremtsen. Ebben a hitben ajánlom a nemzetgyűlésnek, hogy a törvényjavaslatot méltóztassanak az általános vita alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : Szólásra következik ? Szabóky Jenő jegyző: Drozdy Győző ! Drozdy GyŐZŐ : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Hogy a nemzetgyűlés, illetve a kormányzat két esztendejének munkabeosztása milyen rossz volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezt a szinte legfontosabb törvényjavaslatot az utolsó, úgyszólván à tizenkettedik órában hozták a nemzetgyűlés elé, abban az órában, amikor a választójogi törvényjavaslatnak a kísértete jár már előttünk. Nyolc hónappal ezelőtt nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot a minister a nemzetgyűlésen. Ez alatt az idő alatt a kormány nem tudott alkalmat és módot adni nekünk, hogy hozzáláthattunk volna ennek a korszakalkotó törvénynek a letárgyalásához, hogy azt nemcsak futtában, siettében tárgyalhassuk le, hanem alaposan megrágjuk, hogy legalább ujabb 20—30 esztendőre a magyar iparosságot megnyugtassuk. Pedig tudvalévő dolog, hogy Magyarország egyik leghatalmasabb társadalmi osztályának, az i párostársadalomnak legfőbb óhaja volt az ipartörvény módosítása. Ha a régi időben két tanitó Magyarországon összetalálkozott, egész biztos, hogy a fizetésrendezésről beszéltek. Ha két iparos összejött, azok az ipartörvény módosításával foglalkoztak. Minden szervezetük, minden egyesületük, minden közületük évtizedeken keresztül sírta a kormány fülébe azokat a panaszokat, amelyeknek egy részét ma az ipartörvényben is látjuk. Én elismerem, hogy az igen t. kereskedelemügyi minister urban megvolt a j ó szándék arra, hogy ezt a törvényt még ezzel a nemzetgyűléssel letárgyaltassa, ellenben a kormányban már nem volt meg az a jó szándék, amelyet ez a törvényjavaslat megérdemelt volna, mert ha ez a jó szándék meglett 6*
