Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-299

À nemzetgyűlés 299. ülése 1922. könnyebb élet volt az első nagy vonzóerő, a gócpont, a jegecesedési pont, amely arra indította a mezőgazdasági munkásokat, hogy a városokba a gyárakba vándoroljanak. Az iparosodás hazánkban az utolsó 30 esztendő alatt aránylag nagyobb haladást tett, mint akár Ausztriában, akár Németországban. Ez a két állam már sokkal korábban esett át azon az ipari fejlődésen, amelyen mi átestünk. Ha azonban vizsgálat alá veszem iparos lakosságunknak és az önálló iparos elemnek szaporodását, vagy hanyatlását, akkor azt látom, hogy az önálló elem, az iparból élő elem száma úgyszólván napról-napra csökken. 1880-ban az önálló iparosok még 50%-ot tettek', ki, 1890-ben az iparral foglalkozó lakossákunkból már csak 46 % volt önálló, 1910-ben pedig ez a szám leszaladt 32%-ra, tehát minden száz ipari lakos közül már csak 32 volt önálló. Ha vizsgálat tárgyává tesszük az önálló iparvállalataink, önálló iparosaink számát, igen érdekes képet nyerünk. (Halljuk a középen.) 1884-ben 224.000 önálló iparosunk, önálló iparvállalatunk volt, 1900-ban már 469.000-re, 1910-ben pedig már 537.000-ie szaladt fel az önálló iparvállalatok száma, tehát több mint 100 %-kal szaporodott. Ha vizsgálat tárgyává tesszük azt a viszonyt, azt a vagyonosodást, azt a jólétet, azt az erőt, amit az önálló iparos elem képvisel e számban, akkor igen furcsa dolgokra jövünk rá. 1910-ben, tehát az utolsó népszámlálás adatai szerint 533.000 önálló iparos között 330.000 volt olyan, aki minden tanonc és minden segéd nélkül dolgozott. Ipari helyzetünknek legszomorúbb fényképe az, hogy ennyi önálló iparos tanonc és segéd nélkül dolgozott, úgyszólván a panglija mellett élt és máról-holnapra kénytelen volt bevonulni a gyárakba a proletárokhoz, hogy a kenyerét ott keresse meg. fe T. Nemzetgyűlés ! Poroszország épen az iparfejlesztés öntudatos politikáját fogta meg ; megtett mindent és megragadott minden eszközt arra nézve, hogy a tanonc és segéd nélkül dolgozó iparosokból jobb helyzetben lévő, tehetősebb iparosokat neveljen, és mig Poroszországban, amely megfogta a háborús iparfejlesztés eszközeit és megragadta azt a tőkét, amelyet akkor az ipari megrendelésekre adtak, hogy a háborúban is ipart teremtsen — 1882-ben az önálló iparosoknak még csak 63 %-a dolgozott minden ipari segédlet nélkül, addig ez a szám a háború alatt leszaladt 22%-ra. Ebből látszik, hogy öntudatos, céltudatos ipari politikával mindazt el lehet érni, amit itt is el kell érni: A kézműiparosság helyzete megkívánja, hogy törvényhozási utón mindazt megragadjuk, amit a kézműiparosság szempontjából szükségesnek tartunk. Egy osztály sem kívánhatja ugyan, hogy saját előnyére és más osztályok kárára terpeszkedhessek — de mindazt, amit a kézműiparosság szempontjából szükségesnek tartunk és amit a törvényhozás megvalósíthat, meg kell valósitanunk. Hitem szerint ez a törvényjavaslat összefoglalja mindazt, ami a köz szempontjából nem veszedelévi január hó 2?-'n, pénteken, 39 mes, de a kézműipar fejlesztésére nézve fontos. A törvényjavaslat maga három részből áll. Az első rész az iparűzés általános feltételeivel, az ipari képesítés szabályozásával, a második rész a tanoncneveléssel és a tanonc és munkaadó közötti viszonynyal, a harmadik rész pedig a büntető és vegyes rendelkezésekkel foglalkozik. A törvényjavaslat alapelve az, aminek megvalósítását a kézműiparosság már évtizedek óta kívánta, az ipari képesítés. Törvénybe iktatjuk azt, amiért a kézműiparosság évtizedek óta harcolt. Az egyes kézműipariágak képesítéshez kötése azonban nem tisztán ötletszerűen történt, hanem minden egyes iparág képesítéshez kötésénél meghallgatták az egyes iparágak érdekképviseleteit és szakemebereit. Az iparűzésnek szigorú képesítéshez való kötése maga után vonja azt, hogy a képesített ipar teréről leszorítunk mindenkit, aki tisztességtelen versenyt támaszt épen a becsületes kézműiparosságnak. (Helyeslés a középen.) Azért a részvénytársaságoknak, a jogi személyeknek nem engedik meg a képesítéshez kötött iparágak gyakorlását, (Általános helyeslés.) hanem kitolják azokat és kizárólag a kézműiparosság számára tartják fenn a teret. Nem szabad engedni, hogy elvegyék a kézműiparosság megélhetését ; nem szabad megengedni, hogy versenyt támasszanak a kézműiparosságnak azon a téren, amely neki évszázadokon át hivatásos tere volt és amelyen helyesen és jól teljesítette a feladatát. (Helyeslés.) A kézműiparosság elsősorban a képesitéstől várja az iparba nem való elemeknek, a kontároknak kiküszöbölését; várja a tisztességtelen verseny megszüntetését ; (Helyeslés a közéfen.) várja mindazt, amiért ő harminc esztendőn keresztül küzdött. Várja az iparosság azt is, hogy a felnövő iparosnemzedék jobban tudja majd megállani a helyét, mint a jelenlegi és ezáltal tekintélye emelkedjék és több befolyása legyen a társadalmi és gazdasági életben. Várja azonban azt is, hogy a kézműiparosság a tőke visszaéléseivel, határtalan uralmával szemben is védelmet kapjon. A kontárok serege, akik a tanonc- és segédélet alatt nem tanulták meg az ipari szellemnek, az ipari tisztességnek szabályait, tisztességtelen versenyével akárhányszor letörte épen a legtisztességesebb, a legbecsületesebb kézműipari mesterségeket. A javaslat módot ad arra is, hogy mindazok az elemek, amelyek eddig távol tartották magukat az ipartól, abba bevonassanak ; módot ad arra, hogy az intelligensebb elem is bevonuljon az iparba és ebből nemcsak az iparosságnak, hanem magának a közönségnek is nagy haszna lesz. A törvényjavaslat általában a szigorúbb képesítés alapján áll. A gyárszerü iparűzéshez csak ugy járul hozzá, ha a szakképzettséghez kötött iparűzés keretén belül szakképzett embert is alkalmaznak, aki felelősséggel tartozik az ipaiü^ésért. A javaslat súlyt helyez az ipari- és kereskedelmi élet minden terén a tisztesség érvényesülésére. E célból részletesen szabályozza mindazokat a módo-