Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-299
éO A nemzetgyűlés 299. ülése 192; Zatokat, amelyek alapján iparjogokat el leket venni olyan iparosoktól, akik tisztességtelen versenyükkel az ipartörvény szabályait áthágják. Az ipartörvény ilyen alapos átváltoztatásáná nem lehetett merev rendelkezésekkel élni, nem lehetett szigorú, minden tekintetben megálló szabályokat felállítani. Épen azért van fentartva a ministernek számtalan helyen a rendelkezésnek a lehetősége, rendeleti utón való közbelépése, mert az olyan ipartörvény tekintetében, amely nincs kipróbálva, az olyan szabályok tekintetében, amelyeknek az életre még nagy kihatásuk lehet, szabad utat kell engednünk, azokat ruganyosabbá kell tennünk és módot kell adnunk arra, hogy az élet fejlődésére tekintettel legyünk és ott nyúljunk bele az életbe, ahol azt maga az élet megkívánja. Egy biztositék van azonban az érdekeltség számára, amely biztosit] a őket arról, hogy a minister nem tesz máskép, mint ahogy az érdekeiknek megfelel : maga a törvényjavaslat irja elő a minister számára azt, hogy minden ilyen rendelet megszerkesztése előtt épen az érdekképviseleteket kell meghallgatnia. Ez biztosítja az ipar számára azt, hogy a minister mindig a köz és épen a kézműiparosság szempontjából fog cselekedni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat második része a tanoncoktatásra vonatkozik. Az iparnak egyik legfontosabb része épen a tanoncnevelés. Jövő iparunk fejlesztését épen ennél a pontnál, épen a tanoncoktatásnál kell kezdenünk s minden olyan iparfejlesztési politika, amely nem alulról, a tanoncneveléstől kezdve épül fel. az elhibázott, homokra épített iparpolitika, (ügy van !) A tanonc számára a tanoncidő mindig a legértékesebb s ha a tanoncidőt nem tudja felhasználni a fiatal iparosfiu arra, hogy szakmáját jól megtanulja, akkor azt az életben soha pótolni nem fogja. Minden munkának tehát arra kell irányulnia, minden törvény és intézkedés azt kell hogy célozza, hogy az iparfejlesztésnek, az iparnemzedék felnevelésének és a szakoktatásnak az ügyét vigye előre. Az ipartörvénynek van egy újítása, amelyet az iparosság már évtizedek óta követel, t. i. az, hogy aki elvégezte a három- vagy négyévi tanoncidőt, annak tudásáról, elméleti és szaktudásáról vizsgát kell tennie. Es ezt a törvény meg is valósítja olyanformán, hogy az, aki elvégezte a háromévi tanoncidejét, segédi vizsgát fog tenni. Ezzel módot ad a törvény arra, hogy a kiválasztódás megtörténhessék és csak olyan űzhessen ipart, csak olyan találhasson megélhetést az iparban, aki az ipart meg is tudja becsülni, aki az iparhoz szükséges elméleti és szaktudással rendelkezik is. A magyar népnek tartózkodása az ipartól igen mélységes okokra vezethető vissza. Nem véletlenül történik az, hogy a magyar ember távol tartja magát az ipartól, ennek mélységes gazdasági okai vannak. Eddig a legszegényebb szülők adták gyermeküket ipari pályára, s aid csak tehette, igyekezett gyermekéből urat ne vélni. Abból a téves hitből ki kell ábrándítani a magyar közönséget, !, évi január hő 27-én, pénteken, hogy mindenki, aki urnák nevezteti magát, már boldogulni tud. (Helyeslés.) Különben, ha államféifiak 5 szakavatott iparpolitikusok figyelmeztetésére nem adott semmit a közönség, ma, a háború után hivatalnoki osztályunk nyomorúsága, a tanult osztály katasztrófája és nyomorúsága rávezeti a magyar közönséget arra, hogy az ipar és a kereskedelem felé keressen orientálódást. Rá kell nevelnünk a magyar közönséget arra, hogy az ipari pályára való lépés nem szégyen, nem dégradalást jelent a lateinerosztályok mellett (Helyeslés.) és hogy nem az az igazi ur, aki vasalt nadrágban járhat, és aki urnák nevezteti magát, hanem az, aki olyan foglalkozást üz, amelyből tisztességesen, becsületesen meg is tud élni. (Helyeslés.) örvendetesen kell tapasztalnunk az utóbbi időben, hogy nemcsak a legszegényebb elem gyermekei mennek az ipari pályákra, hanem már jobb helyzetben lévő szülők is odaadják az ipari pályákra gyermekeiket, sőt tanult, középnkclát végzett emberek is az ipari pályán keresnek boldogulást. Az iparban és kereskedelemben való elhelyezkedésre óriási tér van. Amint a munkaközvetítő intézetek statisztikája mutatja, az ipari és kereskedelmi tanonckereslet olyan óriási, hogy Magyarországon a keresletnek még csak 30 százalékát tudják kielégíteni. Az ipari érvényesülésre tehát óriási tér van. Itt különösen fel kell hívnom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy az iparosnemzedék pó 4 lása óriási fontossággal bir a jövőre nézve. S ha figyelemmel kisérem a háború alatti embergazdálkodást, akkor aggodalommal kell a jövőre néznem. Hogy csak egyet említsek meg, ott van az öt háborús év alatt elmaradt születések száma, amely tíz-tizenöt év múlva borzasztó katasztrófával fog járni épen az iparra nézve, amelyet a statisztikai tényeknek fénye mellett lehet bebizonyítani s amelyet nem lehet máról holnapra pótolni. Az öt háborús esztendő alatt elmaradt születések száma felmegy körülbelül másfél millió lélekre : ez olyan óriási veszteség, mely, ha vizsgáljuk a hatásait, beláthatatlan következményekkel fog járni. Ha az általános halálozási számokat is figyelembe veszem, akkor a következő meggyőződésre és a következő számokhoz jutok : ha figyelembe veszem azoknak a számát, kik a háború öt esztendeje alatt születtek és hozzáadom az elmaradt születések számát, akkor azt tapasztalom, hogy az 1915-ben született emberek, mikor 1930-ban elérik a 15 éves korhatárt, körülbelül 123.000-rel lesznek kevesebben ; 1931-ben pedig már 328.000-rel, 1932-ben 541000-rel és 1934-ben csaknem egy millióval lesz kevesebb emberünk, aki a produktiv munkába beállítható. Ez a tizenöt és hatvan év közötti ipari lakosságnak mintegy 9—10%-át teszi M. Ha most hozzávesszük azt is, hogy a rokkantak és a hadifáradalmak következtében fizikailag tönkrement emberek nem jöhetnek vissza többé az iparba, a produktív munkába ; ha hozzá veszszük azt is, hogy egy esztendő alatt egy millió ember marad távoj és nem kerül vissza a produk-
