Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-299
38 A nemzetgyűlés 299, ülése 1922. évi január hó 27-én, pénteken. költségvetésében fölvéve iparfejlesztési célokra. (Felkiáltások a szélsobalóldalon: Nevetséges!) Az iparfejlesztés terén azonban az első lépés az 1881:XLIV. tcikkel kezdődik. Ez a törvény több kedvezményeket biztosit a hazai ipar • számára, igy adóelengedést, bélyegmentességet, olcsó épületfát, olcsó hitelt stb. Olyan iparágak kapták ezeket a kedvezményeket, melyek olyan cikkeket állítottak elő, melyeket azelőtt nem állítottak elő az országban. Ennek az első törvénynek a nyomában és hatásakép Magyarországon 280 iparvállatat keletkezett, köztük azonban 227 mezőgazdasági szeszgyár, vagyis a törvény alapján keletkezett iparvállalatoknak 81 százaléka szeszt állított elő. Az 1890: XIII. tcikk kiszélesítette az iparfejlesztési programmât ós uj iparágakat vont be az iparfejlesztési politika keretébe, úgyhogy ezen törvény alapján, ezen törvény kezdeményezésére az 1890—99 közti időben 360 uj iparvállalat alakult és körülbelül 200 gyár kiszélesítette az üzemét. Ebben az időszakban a kormány maga is nagyobb összegeket vett fel iparfejlesztési célokra. 1890-től 1899-ig, tehát kilenc év alatt összesen 4 és Va millió koronát vett fel a kormány iparfejlesztési célokra, ami évenkint körülbelül 487.000 koronának felel meg. Az 1890 : XIII te. után azonban nagy fordulatot vesz az iparfejlesztési akció. A kormány nagyobb hitelt irányzott elő uj gyárak szubvencionálására, és ezt az iparfejlesztési törvényt az 1907. évi iparfejlesztési törvény egészítette ki, melynek azután óriási hatásai lettek különösen a gyáripar terén. Az 1899. évi iparfejlesztési törvény nyomán 198 iparvállalat alakult, ezek közt azonban a mezőgazdasági szeszgyárak már csak 15°/o-kal szerepeltek. A 30 esztendős iparfejlesztési politika eredménye volt, hogy 627 szeszgyár leszámításával körülbelül 600 uj iparvállalat keletkezett, köztük 198 olyan, mely kiszélesítette az üzemét. Hatalmas eredmények ezek, amelyeket nem lehet letagadni és amelyek előtt kalapot kell emelnünk. Ha még megemlítem azt is, hogy maga az állam 44 millió koronát áldozott 30 esztendő alatt iparfejlesztési célokra, akkor látjuk azt a hatalmas áldozatot, amelyet a magyar állam abban az időben iparfejlesztésre fordított. Amikor az iparfejlesztési politikát vizsgálja az ember, nem hagyhatja megemlítés nélkül épen báró Szterényi t. képviselőtársam óriási munkáját, melyet az iparfejlesztés terén kifejtett. Az ő közbelépése és az ő tervei hatalmas lendületet adtak az iparfej tesztésnek. Őreá bizták az 1907-iki ipartörvény revíziójának az előkészítését. Ez a hatalmas nagy munka, ez a hatalmas koncepciójú munka, sajnos, nem kerülhetett a törvényhozás elé, de kétségtelenül állandó fényképe, állandó emléke marad annak a hatalmas munkának s azoknak az ipari állapotoknak, melyek 1907-ben nemcsak Magyarországon, de az egész világon megvoltak. Ha az iparfejlesztési politikát nézi az ember és vizsgálja a mai kormány jelenlegi iparpolitikáját, nem mehet el mellette el anélkül, hogy H Q gyeshalmy minister ur nevére rá ne találjon, (Éljenzés a jobboldalon.) aki az iparosság évtizedes kívánságait, évtizedes vágyait összefoglalva, az ipartörvény revíziójáról szóló törvényjavaslatot ma a nemzetgyűlés elé terjesztette. A háború előtti iparpolitikának első vezérgondolata volt a gyáripar fejlesztése. A kézműipar felkarolása korántsem ment olyan buzgón, amint azt hirdették és .amint az ország remélte és kívánta volna. Egy statisztikai adatot kívánok csak bemutatni a régi iparfejlesztési politikából, mely nem a kézműiparra, hanem a gyáriparra helyezte az iparfejlesztési politika súlypontját. 1907-ben állami támogatást kapott 439 kisiparos, 45 szövetkezet ; 1910-ben már csak 38 iparos és 18 szövetkezet érezte az állam segitő kezét, sőt 1914-ben a kisiparosság számára már csak 57.000 korona jutott gépsegély címén. De még tovább megyek. Az 1913. évi költségvetés és zárszámadás igen érdekes képet mutatnak arra vonatkozólag, hogy az akkori iparfejlesztési politika mennyire elhanyagolta a kézműiparosságot, 1913-ban pl. ipari célokra 18 millió koronát vett fel az állam. Ebből a 18 millió koronából a kisipar részére csak 148.000 korona jutott. Tankovich János: Kellett a szubvenciókra. Frühwirth Mátyás : Az ipar minden terén a háziipar fejlesztése, a kézműipar megmentése körül, továbbá a szorosan vett iparfejlesztés és a szociálpolitika terén is sok mindent történt, aminek hatásai és maradványai ma is megvannak. Ipari haladásunk azonban hatalmas lépésekkel ment előre, mert a történelmi fejlődés, a gazdasági fejlődés is ezt hozta magával. Az iparosság előhaladására legyen szabad még csak néhány statisztikai adattal szolgálnom. A mezőgazdasággal foglalkozó lakosságunk óriási többségben volt még 1890-ben, amikor a szorosan vett Magyarország lakosságának 70%-a mezőgazdaságból élt. 1900ban már csak 66% volt földmives és 1910-ben lecsökkent a mezőgazdasági lakosság 62%-ra, az iparból élő lakosság pedig rohamosan szaporodott, rohamosan ment előre, úgyhogy míg 1869-ben iparból a lakosságnak még csak 5%-a élt, 1890-ben már 12%-a és 1900-ban már 14%-a élt iparból, 1910-ben pedig a lakosságnak már 17%-a volt olyan, amely azt mondotta, hogy az iparból él. Lakosságunk szaporodása az 1890—1910. évek közötti időben, tehát 20 esztendő alatt meghaladta a 9%-ot, ellenben az ipari lakosság majdnem 100%-kal szaporodott. Ez mutatja legfényesebben az ipari fejlődés óriási hatását. A városok lassacskán felszívták a faluról elvándorló embereket ; azok, akik nem tudtak Amerikába kivándorolni, legalább egyet tettek, elvándoroltak a falujukból és elmentek a városokba. Az 1880—1900. évek közti időszakban a mezőgazdasági munkás átlagos bére vidéken 300 korona volt, ellenben a tanulatlan munkásnak átlagos bére a gyárakban 600 korona volt. Ha másban nem, ebben látjuk az okát, hogy a nagyobb kereset, a városban való
