Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-308

A nemzetgyűlés 308. ülése 1922. A lejtőin jól ápolt szőlők vannak, amelyekben a világliirü somlyói bor terem. Ezt a Somlyót, az országnak ezt a földrajzi szépségét, most veszedelem fenyegeti. A kormány egyszerűen el akarja a helyéről hordatni, a bazaltjával utakat akar burkolni. Kissé hihetetlen is, hogy ilyen nagy hegyet, mely kilenc község közepette fekszik, olyan könynyen el lehet hordani. Nekünk, akik odavalók vagyunk, nem olyan hihetetlen, mert látjuk a gyakorlatban mindennap, hogy ez lehetséges. Ott van a szomszédunkban egy másik ilyen alakú hegy, a Ság, mely szintén hires a boráról, ezt pár esztendő előtt kezdték hordani, és e szép, szabályos kúpalakú hegynek felét elhordták ; esetlenül néz ki, bántó a szemnek. Most a Somlyóval ugyanezt akarják tenni. A kereskedelmi kormány, vagy más valaki, a háborúban megszerzett a Somlyó tetején 20.000 négyszögöl területet és most, mint a kereskedelmi minister a hegyközséggel közölte, ujabb 20.000 négyszögöl területet sajátit ki, bejelentvén egyúttal, hogy a Somlyón bazaltbányát fog nyitni. Ennek az országnak ellopták már az oldalait, ellopták a Kárpátokat, az erdélyi havasokat, elvitték az Adriát, a búzatermő Bácskát, most a tetejét is kezdik leszedni : a kormány hozzányúl ehhez a földrajzi szépséghez, a Somlyóhoz. A Somlyó a magyar rege világnak is szent helye, a Kisfaludy Sándor költészetéből ismert »Somlyó« méltó társa »Csobáncz«-nak, »Tátiká«-nak, »Szigliget

»-nek, a magyar romantika is ott lakik és ime most ehhez is hozzányúlnak, pedig minden régi romot mint műemléket szokás őrizni. De nemcsak erről van szó. Végre is, ha olyan nagy szükség volna az ország érdekében a regevilág szétfoszlatására, akkor sem szabad hozzányúlni a Somlyóhoz, inert ez anyagilag is hatalmas nemzeti érték, hisz oldalai sürün be vannak ültetve gyönyörű kultúrájú szőlőkkel. Ezek jobbára kisgazdák birtokában vannak és kitűnő exportcikket termelnek, a hires somlyói bort, mely valutája vitásra is jó, arra is jó, hogy a rossz magyar hirnéven lenditsen valamit, de különösen jó arra, hogy a kisgazdák erős adófizető alanyok legyenek. Ha mindenről lemondhatunk, hirről, dicsőségről, romantikáról : egyről nem mondhatunk le, arról, hogy az adófizető alanyokat a végső leheletig védjük. Nem tudom, a dolog háta mögött mi van. üzlet van-e — én üzletet sejtek — hogy a háború alatt megvásárolt területeket most jól ki lehessen használni, nem tudom, mi okból csinálja ezt a kormány, hanem az bizonyos, hogy az egész vidéknek rosszat akar, annak a vidéknek nyugalmát feldúlta. Én nem hiszem, hogy a bányanyitás ott lehetséges legyen, mert a nép ellene fog állni a merényletnek, pedig ép ezt akarom megakadályozni. Méltóztassék elképzelni, köröskörül sürün telenőtt szép kultúra van, fel egészen a hegy oromzatáig. Az oromzaton vannak a bazaltsziklák, amelyek már látványosságnak is egészen különösen szépek. Ha megindul ott a munka, bányavállalat jön oda és rengeteg munkás, ezek lehetetlenné évi február hó 8-án, szerdán. 411 teszik majd a nyugodt gazdálkodást, hiszen a karók el fognak fogyni, ott nem lesz biztonságban egyetlen pincze és sok kárral fog járni, ha leszállítják a bazaltot és felverik a vidék rendjét és csendjét. Szőlőgazdasági szempontból is ostobaság, amit el akarnak követni, mert a sziklák, melyeket az eső mos és porlaszt, évről-évre restaurálják a Somlyót, mert az a törmelék, amelyet az eső lehord, gyára pit ja a Somlyó oldalának termőrétegét, melyben a hires bor terem. Ezenkivül elrontják a földrajzi szépségű hegynek alakját is, tönkreteszik a kultúrát, és ami még fontosabb, be fog következni az, hogy a somlyói szőlők értéke, ami most horribilis, talán a felére, de legalább, egy harmadával le fog szállni, mert hiszen a Somlyó nem lesz többé az a hely, ami most, amelyet nyaranta egyúttal nyaralásra használnak fel, hiszen az oldalai tele vannak nyáron nyaralókkal de ha ott ilyen port szóró, örökké zakatoló bányát nyitnak, lehetetlen, hogy nyaranta oda nyaralni menjenek az emberek. A Somlyó tehát elveszti "égi vonzó erejét, régi bájosságát is, és <— mondom — a gazdák súh^osan károsodni fognak, mert szőlőjük értéke le fog menni. A kormány nem fog nyerni annyit azzal, hogy onnan a bazaltot leszállítja, mint amilyen rengeteg sokat veszithetnek a gazdák, vagyis amennyire csökken az a nemzetgazdasági nagy érték, amelyet ma a Somlyó, a mai Magyarországnak egyik híressége ott képvisel. De még ha szükség volna erre ! Ott azonban a Balaton partján, ha magáról a Somlyóról szétnézünk, látjuk messzeségben szépen kiemelkedni a többi Somlyót ; látjuk Csobáncot, Szigligetet, Hegyesdet, látjuk a Halápi-hegyet, ezek nincsenek kultúrával beültetve, ezeket szépen szabadon lehetne bontani. Nem lehet tehát megérteni, hogy a kormány mégis miért nyúl épen a gazdag kultúrával már befedett Somlyóhoz. Azt mondják, ez arra való, hogy ott a sághegyi és a badacsonyi bazaltbányáknak, amelyek magánkezekben vannak, konkurrenciát csináljanak. Ebből is méltóztatnak látni, hogy Badacsonyban és Ságon van még' elég ki nem használt bazalt. Hiszen azok nagy hegyek, Isten tudja, mikorra lesznek egészen kihasználva. Tehát azért, hogy ott konkurrenciát csináljon, hogy ő maga üzletet csináljon, ma szentségtelen kezekkel, ostobán és nem törődve a nép érzelmeivel és érdekével, nekimenni a szép Somlyónak, amely — mondom — egy szép zárt egység, annak egyik részéhez hozzányúlni, halálos vétek. És ime nekimegy azért, hogy azoknak konkurrenciát csináljon, magának pedig sok üzletet szerezzen. Azt hiszem, sokkal rövidebb eljárás volna, ha a sághegyi vagy a badacsonyi magánvállalkozást egyszerűen kisajátítaná az állam azzal, hogy állami érdekből szükség van erre. Utóvégre törvénnyel mindent meg lehet csinálni, és ha csak azon múlik, hogy a magyar országutat jó bazaltkővel, somlyai kővel legyenek befedve, minthogy ez hatalmas, nagy és fontos nemzeti érdek, hozzá 52*