Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-299
A nemzetgyűlés 299. illése 1922 következtében átalakult eseményeket. Minden, ami fontos volt a történelem folyamán, összehasonlítható azzal a hatással, amelyet a céhszervezet okozott az iparfejlődés terén. A céhszervezet uj életet adott az egész világnak és az emberiség fejlődésében olyan fontos szerepet játszott, olyan fontos állomása, lépcsőfoka volt a történelmi fejlődésnek, hogy ha céhszervezet nem lett volna, az egyes nemzetek nem érhették volna el a fejlődési nívójukat Ehhez talán csak a szakszervezeti mozgalom hasonlítható, amely a modern korban hatalmas arányokban fejlődik s amelynek szintén az lesz a hatása, hogy átalakítja az iparfejlődést. Ugyanilyen hatása volt a múltban a céhszervezetnek. Az Árpádok üdvös politikájának, amellyel az ipart emelni akarták és az egész országot betelepítették iparosokkal, nagy hatása volt. Nemcsak azért hozták be az iparosokat, hogy több polgára legyen ennek a nemzetnek, hanem elsősorban azért, liogy a nemzet kulturális nívóját emeljék. Az Árpádoknak üdvös politikáját követték a vegyesházi uralkodók is, akiknek legfontosabb érdekük az volt, hogy folytassák azt, amit az Árpádok alkottak, és nem volt semmi más céljuk, mint az, hogy ennek az országnak műveltségét fejlesszék, az országnak iparát felemeljék, amely azután a trónjuknak és uralmuknak biztonságát alátámasztotta. A feltörekvő oligarchákkal szemben, a dölyfös főurak hatalmával szemben a vegyesházi uralkodók az uralmuk támasztókait keresték épen az iparüzők között, akik már a XV. században hatalmas, gazdag emberekké váltak, akik a műveltségnek voltak hordozói és akik nagy politikai katalomra is tettek szert. A XV. században nálunk már az üstkészités, sárgarézkészités, kocsigyártás, különösen pedig az ötvösipar világhírre tett szert. Iparunk magas nívóját semmisem bizonyítja jobban, mint Mátyás királynak az az intézkedése, amellyel elzárta a határokat a külföldi iparcikkek elől, ami fényesen bizonyítja azt, hogy a magyar ipar teljesen képes volt kielégíteni mindazokat a szükségleteket, amelyeket a magyar nemzet megkívánt. A vegyesházi uralkodók javarészt idegenek voltak, de az érdekeik összeforrtak a nemzettel, az érdekeik azonosak voltak a nemzetével, mert hiszen csak rajtunk és csak nekünk uralkodtak. A mohácsi vész után azonban az ipar aranykorának vége szakadt. Mindaz, amit az uralkodóház teremtett, mindaz, amit évszázadokon keresztül elértek az iparfejlődés terén, egyszerre megállt, és a virágzás helyett a pusztulás képe látszott mindenfelé. A törökök benyu múlása feldúlta az iparüzőknek békés mesterségét, és ott, ahol azelőtt élet volt, nincstelenség, szegénység lett, a törökök feldúltak mindent, ami az iparfejlődés szempontjából fontos volt. Az iparosság nem tudta többé kiheverni azt a nagy veszteséget, amelyet épen a törökök uralma okozott, de nem tudta kiheverni a XVII. és XVIII. ' . évi január hó 27-én, pénteken. 35 századnak karuc-labanc világát sem, amely kiszívta a nemzet életerejét, mert magyart magyarral állított szembe,... Homonnay Tivadar: Akár csak ma! Frühwirth Mátyás előadó : ... a békét, amely az ipar fejlődéséhez szükséges, feldúlta és ahol azelőtt béke volt, az harcok színhelye lett. Ezekhez járultak a vallási villongások is, amelyek betetőzték azt a sok bajt, mellyel akkor a világ küzdött. Annyira súlyos volt az iparosságnak helyzete, hogy 1715-ben már csak 8049, 1720-ban pedig már csak 7785 iparos élt ebben az országban, akire adót lehetett kivetni. A Habsburg-házi uralkodók is tettek intézkedéseket, amelyek kedvezők voltak az ipar szempontjából, azonban — sajnos — annak a jótékony hatásai elmaradtak, mert a magyar nemzet a centralisztikus törekvésekkel szemben, ebben az önvédelmi harcában nem tudta iparát fejleszteni ugy, mint a szomszédban lévő államok. A nemzetnek minden törekvése arra irányult, hogy gazdasági önállóságát, gazdasági függetlenségét megvédje Ausztriával szemben. Az ébredés korszaka, amely a gazdasági és politikai elnyomás következtében keletkezett, a magyar nemzet életében messzeható hatással volt és olyan mozgalmaknak magvát hintette el, melyekből a magyar nemzetnek később nagy haszna lett. Az abszolutizmusnak korszaka, amely utolsó kísérlete volt annak, hogy Magyarországot lesújtsák és gazdasági önállóságától megfosszák, iparát tönkretegyék, mezőgazdaságát kihasználják, véget ért, és kezdődött a magyar nemzet számára az a korszak, amikor saját maga diszponálhatott ipara és mezőgazdasága felett. Igaz ugyan, hogy az abszolitizmus korszakában épültek vasutak, de ezeknek célja nem Magyarország gazdasági erejének fejlesztése volt, hanem a vasutak a magyar tiaza gazdasági erejének lecsapolására vezető erek voltak, amelyek elsősorban Ausztriának váltak nagy hasznára. Egy évszázadnak kereskedelmi politikája nem állott másból, mint abból, hogy a magyar ipar fejlődését visszatartsák, hogy Magyarországból minden nyers terményt kiszállítsanak Ausztriába, hogy osztrák tőkével feldolgozzák és mint kész iparcikkeket drágán odaadják a magyar szükségletek kielégítésére. Ausztria gazdasági gyarmatává akarta tenni hazánkat; . . . Plósz István : Az is volt! Frühwirth Mátyás : . . . iparfejlődésünkben csak addig mehettünk, ameddig Ausztria megengedte. Rengeteg tény tanúskodik arról, minden lépten-nyomon rábukkanunk azoknak az intézkedéseknek egész halmazára, amelyekkel megállították a magyar ipar fejlődését abban a korszakban. Az osztrák ipar lehetetlenné tette az iparfejlődés korszakában azt, hogy kisiparunk középiparrá, középiparunk pedig nagyiparrá fejlődjék. A nemzeti ébredés korszakában elhintett eszmékj különösen Széchenyi Istvánnak munkái
