Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-308

A nemzetgyűlés 308. ülése 1922. évi február hó 8-án, szerdán. 399 szentsége annak védelmére és az osztrák vérliad letiprására azelőtt nem serkentett, a beszéd hallatára bizonyára mint töredelmes bűnbánó tért magához és felacélzotta akaratát szembeszállani bárkivel, ki mint ellenség közelit felénk. Az osztrák zsarnokság megtámadta magyar hazánk ezredéves nemzeti exisztenciáját ! De Magyarország mint egy kőszál a sik tenger közepén állt és az első kísérletre, hogy a kalózhajó hozzá kikössön, mely gyomrában rejlő kincseit rabolja ki, széttöri és eldarabolja azt. Mi az igazság terén állunk, mi egyet értünk és egyet akarunk, mi mindnyájan a hazát akarjuk megmentem és igy velünk az Isten ! És ha Isten velünk, ki ellenünk ?« »Az egyházi szertartás után következett a katonás szemle. A főegyház előtti téren a hadügyminister Mészáros Lázár tábornok és a tábori kar előtt léptetett el az egész kiállított dandár, mely menetet a harc dühétől megmenekült Zanini zenekar érdekesité és a nép ezreinek élj énei lelkesítek. Közben a nemzet szabadsága ünnepét hangosan üdvözlő ágyuk dörgedezének. Délután a kormány, a polgári és hadi tisztikar kocsikon, lovon és gyalog, magyar hölgyeink legszebb koszorúja, a kéviselők, nemzetőrök s végtelen sokasága a népnek kivonult a város ligetébe.« Az ünnepély leirása után a Közlöny, szintén hivatalos helyen, ezt irja (olvassa) : »Március 15-ike a magyar nemzet szabadságünnepe, mely noha még nincs veres betűkkel feljegyezve naptárainkba, de annál mélyebben van bevésve sziveinkbe. A szabad nemzetek megünneplék azon nap emlékét mindenkor, mely befolyással volt jólétükre ; a görögök és rómaiak évenként több népünnepet tartottak. A zsarnokok született ellenségei a népünnepeknek, mert féltek mindig, hogy a népkebel összedobbanása, melyet örömérzet hevite fel, felforgatja hatalmukat, mint ingatag sajkát a hullámzó habok. És szánandó is volna azon nemzet, mely a nap fontosságát, midőn szabaddá lett, nem tudná felfogni. Kiben nincs meg a szabadság önérzete, nem méltó arra ; ajándékot bír az csak kegyelemből, melyet az adományzó tetszése szerint bármikor visszavehet.« Kerekes Mihály : ügy van ! A választójogot nem szabad elvenni a néptől, mert az szabadságtiprás, tessék ezt tudomásul venni képviselő urak. Rupert Rezső: Ehhez kell alkalmazkodni, nemcsak szavaim ! Benkő Gábor (tovább olvassa) : »Mi azonban itt, bár a múlt kinos emlékeiből sajog még keblünk, noha a jelen sem hozott még üdvét számunkra, ünnepet ültünk és ültük azt a lombtalan fák alatt, melyeknek száraz ágain akadálytalanul süvöltött a hideg északi szél keresztül. Ilyen puszta szabadságunk fája is ; nem lelheténk még eddig árnyaiban nyughelyet, mert a zsarnok mérges lehellete nem engedé azt felvirulni. Es ünnepeltünk azon szent fogadással, hogy a szabadságot, mely ma egy éve tollal papirra rajzoltatott, fegyverrel vésendjük be nemzetünk életkönyvébe. Megemlékeztünk azokról, Iák a szabadság csatáiban elvérzettének és azokról, kik készen állnak, ha kell, meghalni a szabadságért. És felfohászkcdánk Istenhez, hogy bocsássa körünkbe az egyetértésnek lelkét, mi nélkül hazánk szabadsága fel nem virulhat soha.« És most jön a legfontosabb (olvassa) : »És meg fogjuk ülni e napot minden évben, és meghagyjuk gyermekeinknek és unokáinknak, hogy hasonlót tegyenek, hogy gyászba öltözzék a zsarnok, midőn mi örültünk és ne merészelje szentségtelen kezekkel illetni szabadságunkat.« Kerekes Mihály: Ezt mondja a nép, de ti más politikát csináltok ! Benkő Gábor : Ezt mondja a magyar nép, ezt mondta akkor is és ezt fogja mindig mondani. Én bizom a mai nemzetgyűlésben, bizom a kormánybanis, hogy ezen a téren nem lehet különbség köztünk. Sziráki Pál : Én nem bizom mindegyikben. Benkő Gábor : Most, amikor a március 15-ike által felszabadított jobbágyságnak utódai, a kisgazdatársadalom képviselői foglalnak helyet a házban, együtt egy Bethlennel... Rupert Rezső: Akik leszavazták Kossuth Lajos kormányzóságának törvénybe iktatását ! Csak szava Ír i tudtak! Benkő Gábor : . . . akárcsak akkor, amikor a E-ákócziakkal, Kossuthokkal, Bocskayakkal, Bethlenekkel szintén e kisgazdatársadalom ősei és az akkori köznemesség voltak együtt. Én hiszem és remélem, hogy a Bethlen-ivadék méltó lesz a Bethlenekhez a kormány élén és átérzi ő is, mint a nemzetgyűlés minden tagja és mint az egész nemzet, ennek a napnak fontosságát és megragadja az alkalmat, amikor a nemzetgyűlés nem lesz együtt és csak ő fog hivatva lenni intézkedni, hogy március 15-ike mint nemzeti ünnep ünnepeltessék meg az idén. Épen ezért a következő interpellációt intézem a ministerelnök úrhoz (olvassa) : »1. Hajlandó-e a kormány március 15-ének nemzeti ünneppé avatásáról törvényjavaslatot terjeszteni a Ház elé ? 2. Ha az idő rövidsége miatt nem lenne lehetséges, hajlandó-e a kormány rendeletileg intézkedni, hogy az idei március 15-ike mint nemzeti ünnep hivatalosan is az egész országban megtartassék ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Ki következik ? Forgács Miklós jegyző : Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Ez után a lelkes hangulat után, amelyet Benkő Gábort, képviselőtársam támasztott a március 15-iki események felelevenítésével, kénytelen vagyok visszamenni Szádeczky-Kardoss Lajos t. képviselő ur, egyetemi tanár előadására, arra, amivel bevezette azt. Én is avval vezetem be, hogy óhajtandónak, helyesnek és politikai szempontból is célszerűnek tartom, hogy ez a nemzetgyűlés február 16-án hirtelen ne menjen széjjel, mielőtt a hátralévő nagy feladatokat meg nem oldja, többek között törvénybe nem iktatja az uj választási törvényt, meg nem