Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-308
évi február hó 8-án, szerdám. 396 A nemzetgyűlés 308. ülése 192. ország parancsára ment vezeklő útra Prágába a mi külügyministerünk. A franciák azt akarják, hegy a csehekkel legyünk jó barátságban, főképen azért, hegy legyen, aki sakkban tartsa kelet felől Oroszországot. Azzal végzi, — csak ezt a pontot tartom fontosnak idehozni — hogy (olvassa) : »Tudjuk azonban a történelemből, hogy szerződéseket igen gyakran nem azért kötnek, hogy azokat megtartsák, hanem hogy azok segítségével a ravaszabb rész rászedje a kevésbbé ügyeset.« Tényleg, a lengyelek azt hiszik, hogy Benes be akarja őket csapni, . . . Kutkafalvy Miklós : Már becsapta ! Szádeczky- Kardoss Lajos : ... mert megígérte nekik azt, hegy Kelet-G-alicia ügyében támogatni fogja a lengyelek aspirációját, hogy Lemberg és környéke Lengyelországhoz tartozzék. Azonban már olyanokat tett, amikből azt lehet következtetni, hogy azokat a részeket inkább szeretné Ukrajnához csatoltatni, mert neki az a vágya, hogy megtartsa Ruszkakrajnát, és ha ezt nem tudná megtartani, akkor a hárem rutén részből, Ruszkakrajnából, Kelet-Galiciábólés az orosz rutén földből egy egységes rutén tartományt kerekitsenek ki, amely Oroszország felé szolgálna nekik korridorul. Ez tehát a Benes politikája, amelyet szemmel kell tartanunk és figyelemmel kell kisérnünk. , Tény az, hogy a lengyelek szerződése erre nem terjed ki, ők ezb egyenesen megtagadták, a trianoni békében erről nincs szó, ezt ők visszakövetelik és vissza fogják követelni akkor, amikor Kelet-Galicia kérdése a nemzetek szövetségében szóbakerül, és ugyanakkor fel fogják vetni Ruszkakrajna hozzánktartozásának kérdését is. Ez az ő óhajtásuk és azt akarják, hogy mi ebben közösen munkálkodva, támogassuk egymást. Hegy azonban e kérdések el ne hanyagoltassanak, nem elegendő csupán az, hogy mi azokról megemlékezzünk, hanem szükséges, hogy valaki ezeket a kérdéseket folyton a kezében tartsa és fejlessze. Amikor ez a szerződés megköttetett, a magyar követ onnan eltávozott és talán nem is fog visszamenni. Ránk nézve igen fontos, hegy e jelentős pesztra követet küldjünk, aki a dolgokat figyelemmel kiséri és a magyar érdekeket meg tudja védelmezni, mert a legújabb fázisa a dolognak az, hegy május 6-ig van kitolva .a cseh-lengyel szerződés kérdése. Ez az a dátum, ameddig Szilézia, Javorina és az árvái határ kérdésében egyezkedni akarnak egymással a lengyelek és a csehek. Nem tudom, meg fognak-e egyezni, mert ott vannak a nagy érdekellentétek ; mert eldöntendő, hogy vájjon egyes faluk és városok, pl. Teschen és vidéke és Árva megye, a Javorina hová tartozzanak. Mindaddig, amig ebben nem tudnak megegyezni, nem is terjesztik a szerződést a cseh nemzetgyűlés elé és addig a cseh-lengyel szerződés ügye fel van függesztve. Addig pedig nekünk is módunkban van és van időnk ebbe a kérdésbe beleszokni, de csakis akkor, hogy ha ott képviseltetünk van, Az% ïmgy grőf Osekonios vissza fog-e menni, nem tudom. Van azonban egy kiváló emberünk, — én ugyan nem ismerem — de akinek, mint hallom, megvan a kellő kvalifikációja és alkalmas ez állásra, aki az ottani viszonyokkal ismerős, aki tud lengyelül, aki egyéb európai nyelvek közt a franciát is jól beszéli, akinek politikai sikerei vannak. (Felkiáltások : Ki az ?) Nem akarom megnevezni, de tudnak róla az összes illetékes körök. Csak azt a gondolatot vetem fel, hogy nekünk arra a fontos posztra, amellyel legfontosabb érdekeink vannak összekapcsolva, okvetlenül megfelelő embert kell küldenünk és nem szabad hónapokon keresztül betöltetlenül hagynunk azt a helyet. A lengyelek sajnálattal látták, hogy Csekonics otthagyta őket ; ismétlem, oda alkalmas ember kell és ilyen van is, s akik tudják, kiről van szó, igen melegen ajánlják ez igen fontos állás betöltésére. T. Nemzetgyűlés ! En a lengyel viszonyokkal nem mellékszempontokból foglalkozom, (Halljuk ! jobbfelől.) engem tisztán történelmi tanulmányaim vittek arra, hogy Lengyelország történetét tanulmányoztam, és rokonszenvezvén a lengyel nemzettel, továbbra is szeretném, ha a mi történelmi százados barátságunk, amely már sokszor igén fényes eredményeket hozott, megvolna e szomorú időkben is. Ez a nemzet, amely most szabaddá lett, legalább a száját ki tudja nyitni és a mi igazunkat védheti a nemzetek birósága előtt, mert tudvalevőleg az entente-tal hivatalosan is a legjobb barátságban van. Ez az egyetlen érdek vezet engem. De a lengyelek történetének tanulsága reánknézve azért is fontos, mert sajnos, olyan időket élünk, hogy sokszor juthatnak eszünkbe a lengyel országgyűlések jelenetei —akkor, amikor hasonló zajos jeleneteket látunk itt is. A testvérháború, a politikai viszályok sodorták Lengyelországot is a felosztásba ; bennünket sem a mohácsi vész sodort oda, hogy a törökök zsákmányai lettünk, ( Ugy van ! jobbfelől.) hanem a mohácsi vész csapásai után, amelyet kiheverhettünk volna, kitört a testvérháború, két királyt választottunk, az egyik segitségül hivta az ellenséget is és aztán emiatt háromfelé osztottak bennünket és ez az állapot 150 évig tartott. Ha nem szállunk magunkba és folytatjuk a testvérharcot ; ha nem tartunk össze : akkor ugy járunk, mint a lengyelek, elkövetkezik majd a második és a harmadik felosztatásunk is és végleg megsemmisülésünk. Én tehát arra kérem t. képviselőtársaimat, hogy mindezeket fontolják meg, ne csinálj unk testvérharcot. Minket nem azért küldtek a választóink ide, hogy ezt a szétdarabolt országot még jobban szét daraboltassuk, elveszítsük, hanem hogy lehetőleg megmentsük a mostanit és visszaszerezzük a másikat (ügyvan! jobbfe 7 ől) és ne következzék be nálunk is mint ott a »finis Poloniae« és ne mutassuk meg, hogy igaza volt Kollonics hirhedt bibornokunknak, aki azt mondta rólunk, amikor a török igát leráztuk nyakunkról és szabadságunkkal élhettünk volna, hogy ez a nemzet »jugi impatiens libertatis incapa« : a jármot nem tűri, de a szabadságra képtelem
