Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-308
A nemzetgyűlés 308. ülése 1922, évi február hó 8-án, szerdán. 395 elintézi, mert másképen meg fogja fizetni esehellenes politikáját Vilnával, vagy Lemberggel, amelyet oda fog adni az entente a litvánoknak, illetőleg az ukránoknak. Ezt pedig senki sem akarja kockáztatni. Tévedés az, mintha a lengyelek valami üzletet csináltak volna a cseh egyezménnyel. Ez áldozat lengyel szempontból. Nekem az a benyomásom, mintha a germanofil elemek Magyarországon szándékosan hangsúlyoznák a cseh-lengyel szerződés nemlétező magyarellenes jellegét, hogy a magyar-lengyel politika lehetőségét hosszabb időre kompromittálják. Ha ezen az utón menne a dolog, akkor itt Lengyelországban lehetetlenné válnék minden magyarbarát politika.« Tényleg a Wolff-iroda tendenciózusan elferdítve adta ki nálunk ezt a hirt. Kutkafalvy Miklós: Kijelentette Lengyelország érdektelenségét a Felvidékre ! Ez már magyarellenes ! Szádeczky- Kardoss Lajos (tovább olvassa) : »A katonai körök továbbra is készek magyarbarátpolitikát támogatni. Ezek a körök t. i. nem engedték, hogy lengyel-cseh szövetség, ahogy azt Benes, Take Jonescu és a franciák akarták, létesüljön. Azért csak semmitmondó szerződést kötöttek. Mindenki tudja, hogy sem a lengyelek, sem a csehek nem fogják azt igazán megtartani. Csak egyes pánszlávisták vannak mellette. Ha azonban Magyarországon a lengyelellenes áramlat győzne, akkor természetesen a szlavofil áramlatok győzelmétől lehet félni nálunk is.« Kutkafalvy Miklós: Tiszteletreméltó magánvélemények ! Szádeczky-Kardoss Lajos: Kérem, rajtunk mindenki segíthet, aki benn van egy nemzetközi tanácsban, ahol mi nem vagyunk jelen és ahol ő szót emelhet. Azt pedig megmondották, hogy mihelyt a keletgaliciai kérdés szóbakerül, ők ezt junktimba hozzák a ruszka-krajnai kérdéssel és fel fogják emelni szavukat érdekünkben is. Itt van azután egy újság, egy tréfás lap, a Mucha, amelyben egy rajz is foglaltatik a magyarlengyel barátság szimbolizálására. Ez a lap »A magyarokhoz« címen egy verset közöl, amely hi ven kifejezi a lengyelek gondolkozását. Magyar fordításban ez a következőképen hangzik (olvassa) : »Magyarország ! Árpád gyönyörű bölcsője ! A mi István királyunk hazája ! Ne töltse el sziveteket keserűség irántmik, Ne fájjon a látszólagos seb ! Nem a lengyel nemzet barátkozott a cserivel, Csak kormány kormánnyal kötött egyezséget, Az egész lengyel nép szive veletek van ! A cseh iránt természetes undort érez ! Azért hát ne haragudjatok reánk, magyar testvérek, Hogy igy hozta magával a történeti kényszer, A lengyel szive hű maradt hozzátok. Mert nem írott szavak kapcsolnak bennünket, Nem papiroson írva, az entente akaratából, Nem tintával irott egyezség, Hanem a seb, mély együttesen fáj, Bem vitézsége és István lángesze, A szabadságért vérbe mártott Karddal s nem tollal irt egyezség ! Oh ! Magyar testvérek ! — Vájjon a leköpni való csehek Képesek volnának megingatni ez érzelmek falát ? Hiába igyekeznek a cseh politikusok Szakadékot teremteni köztünk, hogy keserűség folyjon ott ; Jön még egyszer idő : a piszkos rablónak Arcába köpünk még együtt a hradsini várban !« Tovább még súlyosabb részek vannak, de ezeket már nem olvasom fel. Szóval ilyenformán gondolkoznak a nagy lengyelek, e amit a diplomaták megkötöttek, az az egyezség a két nemzet érzelmét nem változtathatja meg. Itt van aztán a harmadik bizonyíték : Stamirovszky Tádénak — aki lengyel konzul volt nálunk a háború alatt, majd később Miskolcra és innen Lembergbe került — a lengyel ifjakhoz intézett szózata, amelyben többek között azt mondja (olvassa) : »Ne feledkezzetek meg legrégibb barátunkról, a magyarokról, akik jó és balsorsunkban mindig emlékeztek reánk«. Ez nagyon lelkes hangú felhívás. De gyerünk tovább, t. Nemzetgyűlés. A csehlengyel szerződés, amelyet ezelőtt három hónappal megkötöttek, még a mai napig sem lépett életbe, mert a lengyel nemzet nem akarja azt ratifikálni, Január 18-án olvastuk a magyar lapokban is, hogy egyelőre nem terjesztik a nemzetgyűlés elé ezt az egyezményt és hogy a lengyel külügyminister megbízottat küldött Prágába azzal a feladattal, hogy Benesnél jelentős változtatásokat vigyen keresztül a szerződés mai szövegén. Csupán abban az esetben fogadja el a lengyel kormány és terjeszti a nemzetgyűlés elé ezt a szerződést, ha sikerrel jár megbízottjának küldetése. Es a prágai kormány belement a szerződés megváltoztatásába. Ezért mondta. Benes nemrégiben, hogy még igen nagy akadályok vannak a cseh és lengyel szerződés ratifikálásának útjában, amikéi előbb el kell hárítani. Ez a szerződés tehát, amely miatt annyira puskaporos a hangulat, jóformán csak embrióban van még, a valóságban nincsen meg, s egészen másképen szól, mint ahogyan gondoltuk ; nem egész Felső-Magyarországot, hanem csupán azt a részt foglalja magában, amire nézve közösen írták alá a békeszerződést. A lengyelek kijelentik, hogy ők a trianoni békét nem írták alá, a magyarokkal nem voltak háborúban, ezt a békét tehát nem is fogadják el, az rájuk nézve nem érvényes és szabad kezet tartanak fenn maguknak. Erre vonatkozólag a Nemzeti Újságban »Lengyelország nem ratifikálja a trianoni békét« címen egy cikk jelent meg, amelyben ugyanez van elmondva. Megjelent egy cikk a Magyarságban is Zdzíechowski Marián vilnai egyetemi tanár tollából »Franciaország parancsára« címen, amelyben „Zdziediowski mindjárt áz,zal kezdi (olvassa)-: ^Francia50*
