Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-308
A nemzetgyűlés 308. ülése 1922, évi február hó 8-án, szerdán. 393 Szádeczky-Kardoss Lajos : ... ez volt az az idő, amikor V. László utószülött király idejében mint önálló tartományt kormányozta Szlovákiát a cseh condottiere, Brandeisi Jan Ziska. Itt garázdálkodtak, raboltak addig, mig Hunyadi Mátyás itt rendet csinált és kiverte őket Magyarországból. Szerinte ez is történeti jogcím arra, hogy Felső-Magyarország Szlovákiához tartozott. A legérdekesebb és a legkomikusabb, amikor a török hódoltságot fejtegeti. Azt mondja, hogy mikor a törökök bejöttek ide a mohácsi vész után, háromfelé szakadt az ország : a magyar Alföldre, melyet a török foglalt el, a Habsburg-területre s ez volt Szlovákia és Erdélyre. Ez sem igaz, mert a Dunántúl fele megmaradt királyi területnek, megmaradt a Tiszántúl egy része az erdélyi határig, tehát nem igaz, hogy csak Szlovákia volt a Habsburgterület. Azt mondja, hogy az igazi Magyarország behódolt a töröknek, elesett. Ok, a csehszlovákok voltak azok, akik a török ellen védték Európát. Hogy mennyire nevetséges ez az állitás és főképen a külön országok kérdése, mutatja az, hogy azt mondja, hogy a dolog lényegén az nem változtat, hogy a Slovakéit ekkor Magyarországnak, regnum Hungáriáénak nevezték. (Derültség.) Ugy-e, nevetséges difficile est satiram non scribere, hogy a Slovakeit ugyan regnum Hungariaenek nevezték, de mégis csak Slovakei volt ! (Derültség.) Mikor visszafoglalták a töröktől az országot, — úgymond — a Slovakei, mint önálló faktor azáltal ismertetett el, hogy az uj földrajzi felosztásban, a Dunáninnen és a Tiszáninnen nevezet alatt megint csak külön országrészek voltak. Hallatlan történethamisitás, földrajzi felosztásból külön tartományt kovácsolni. Érdekes további okoskodásában, hogy a magyar címerben lévő hármas halom sem egyéb, mint Szlovákia hegyi határainak megjelölése, mert a Mátra, Fátra és Tátra van benne. Legalább megértjük, hogy miért lopták át címerükbe ezt a három hegyet ; de azt nem értjük meg, hogy a kettős keresztet miért vitték el vele, hiszen tudjuk, hogy a katholikus vallásnak nem valami lelkes hivei, inkább a huszitizmust terjesztik, tehát inkább kellett volna kettős kereszt helyett kettős feltartott karokat választani. (Elénk derültség és taps.) Mindezek — ezzel fejezi be az író okoskodását — azt bizonyitják, hogy a Slovakei nemcsak nemzetiségi terület volt a régi Magyarországban, hanem egy földrajzilag elhatárolt egész, t. i. olyan tartomány, amelynek természetes határai voltak Magyarország mellett. Kérdem már most, — mondja ~ melyek voltak ezek a természetes határok. Kétféle határ volt: vizihatár és szárazföldi határ. A vizihatár volt a Duna, melyet már a rómaiak is batárnak használtak, sőt állítólag már a régi NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 192Ö—1921. — XVI. KŐTE'J magyarok is. Ez indította a párisi békekötőket, az angolokat és franciákat arra a felfogásra, hogy ez a már egy-két ezer esztendő óta kipróbált vizihatár szolgált Slovakei-nak, Cseh-Szlovákiának régi határul. A szárazföldi határ megállapításánál azonban megrövidítették a békekötők a cseheket. A régi földrajzi határ ugyanis Szobnál, illetőleg Vácnál ment át a Dunán és követte a hegyek gerincét, ahol a szlovák középhegység, magyarul a Börzsönyi hegység van. Innen átmegy a régi szlovák ezeréves határ a Cserhátra, ahol ezerméteres hegycsúcs van, mely összekötötte a Mátrával s a Mátra a Bükkhegységgel. Itt a határ egy darabig megszakadt és következnek a hegyaljavidéki hegyek, ahonnan azután a Vihorlátig felmegy ez a régi szlovák ezeréves határ. A baj csak az, hogy a magyar honfoglaláskor kissé tolódott a tót határ, a török hódoltság idején pedig még beljebbhuzódott, mert a magyar menekülők is oda menekültek FelsőMagyarországba és egy kissé beljebbszoritották a bennszülötteket. Ezért azonban nem lehet őket büntetni, mert hajlékot adtak az idegeneknek. Olyan dolog ez, mint amilyen a háborúban szokott történni, amikor az első frontról visszamennek a második frontra, ők is egy fronttal hátrább vonultak. Ilyen nyakatekert okoskodással próbálják ők a régi határokat vitatni! Hogy a párisi békekongresszus — úgymond — miért az Ipolyt választotta határnak és nem a Mátrát, azt nehéz volna megmondani; pedig ez felelt volna meg a történelmi fejlődésnek és a földrajzi állapotnak. Méltóztassanak megengedni, hogy röviden foglalkozzam még egy utolsó fejezettel. Azt mondja, hogy a nyelvi határ nem képezi a természetes országhatárt és hogy Szlovákország határait a békében a nemzetiség szerint állapították meg. Kutkafalvy Miklós : Azért van ott 1,800.000 magyar ! Szádeczky-Kardos Lajos: A gazdasági és hadászati határ megállapítása a határmegállapitó-bizottságra bizatott. Itt van a nyitja annak, hogy miért kellett ezt a tanulmányt megírni. Azért, hogy a határkiigazitó-bizottságot arra birja, hogy a határt kitolja az egyik frontról a másikra. Azt mondja ez a fejezet, hogy a helynevek is bizonyitják, hogy azon a helyen valaha szlovák nemzet volt. Ennek bizonyítására felhozza a helynevek közül a Kovácsi, Mocsári és Cserhát neveket is, melyekről pedig mindenki tudja, hogy ős magyar nevek. Ezen a címen felhozhatta volna Debrecent is, mert tudjuk, hogy szláv ideológia szerint Debrecennek is eredetileg »jó föld« a neve. Felhozhatta volna azonkívül Pestet, mely szlávul kályhát jelent stb. A szláv nevek Magyarországon, még a Székelyföldön is, meglehetősen el vannak terjedve, csakhogy nem a cseh-szlovákoktól és a 50