Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-308

A nemzetgyűlés 308. ülése 1922. torn, hogy még nagyjában sem. Ha ugy állítom fel a tételt, hogy az árdrágulással helyezem szembe ezt a többjavadalmazást és azt a várható emelkedést, amit a forgalmi adó emelése okoz, akkor végeredményben azt látjuk, hogy sokkal nagyobb lett a különbség az árdrágulás és a megélhetés között, mint az eddigi fizetés mellett. Nézetem szerint nem a rendkivüli segélyek foltozását, hanem becsületes státus- és fizetésrendezést kell hozni a kormánynak. Hiába foltozzuk a segélyeket, ha biztos bázist nem teremtünk a megélhetésre. Meghagynám a drágasági segélyeket, de természetben, adnék azonban a tisztviselőknek olyan fizetést, hogy ha elmennek nyugdíjba, akkor ne legyen kérdés az, hogy a jövő hónapban megkapják-e azt a segélyt vagy nem. Jobb javadalmazást kell adni, mert azt csak nem kivánhatja az állam, hogy a tisztviselők arra várjanak, amig a korona megint 100-at fog érni. Nem szabad egy egész emberöltőn át kitenni őket annak, hogy kétségben legyenek. A kormány sokkal helyesebben tette volna, ha a sokat beigért státus- és fizetésrendezést hozta volna. Ezekkel a háromszáz koronákkal nem segit semmit. Azt mondja a kormány, hogy nem telik. Teljesen igaza van, s ezért kéri, hogy újra felemeljük a forgalmi adót. En azonban szeretném megkérdezni a kormánytól azt, hogy hogy állt elő az a helyzet, hogy Hegedüs pénzügyminister ur azt mondta, hogy az évi költségvetés 20 milliárd korona lesz, de végeredményben mégis 26 milliárd lett, beismerte ő is, azóta pedig beállt egy 14 milliárdos többtétel, amivel az évi költségvetés 40 milliárd lesz, s ebből alig jut egy-két milliárd a magyarországi 300.000 tisztviselőnek. Ez lehetetlen helyzet. B. Szterényi József: Ma már 16 milliárd a tisztviselők ellátása és fizetése ! Kerekes Mihály: Ezidőszerint azonban nem adunk még nekik ebből semmit. Nem tudom azonban megtalálni azt a számítást, hogy miért nem jutott a tisztviselőknek több akkor, mikor 14 milliárddal több pénzt nyomattunk. Én fináncember sohasem voltam és nem ismerem a pénzügyek technikáját, a rejtett dolgokat, amelyek a pénzügyministeriumban vannak, és mint egyszerű ember csak a legvégső konzekvenciát, az utolsó számot nézem s ebből azt látom, hogy a 40 milliárdból nagyon kevés jut a tisztviselőknek és még mindig valahonnan kívülről kell a tisztviselőknek juttatni valamit. E kérdésben határozati javaslatot terjesztek be, amelyben módot kivánok nyújtani a kormánynak arra, hogy ennek a fizetésrendezésnek és státusrendezésnek kérdésével foglalkozzék. Határozati javaslatom a következő (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítja a kormányt, hogy sürgős törvényjavaslatot terjesszen a közszolgálati alkalmazottak fizetés- és státusrendezéséről a nemzetgyűlés elé. Amennyiben ezen törvény letárgyalása a nemzetgyűlés előtt fizikailag lehetetlen volna, felhatalmazza a nemzetgyűlés a kormányt, hogy ugy a státusrendezést, mint a fizetésrendezést a közszolgálati alkalmazottak évi február hó 8-án, szerdám,. 371 rétegszervezeteinek meghallgatásával a nemzetgyűlés szünetelése alatt oldja meg.« Káílay Tibor pénzügyminister : Nagyon meszszemenő felhatalmazás ! Szilágyi Lajos : Sokallja maga a kormány is ! Usetty Ferenc : Mi az a rétegszervezet ? (Zaj.) Elnök: Méltóztassék folytatni, képviselő ur. Kerekes Mihály : Az én nézetem az, hogy amig ez a kérdés nincs megoldva, addig nem lehet erősebb munkát várni a tisztviselő-társadalomtól. Az a tisztviselő, akinek az állam nem biztosítja a megélhetését, nem dolgozhatik teljes erejével az államnak. Ha a tisztviselőnek az után kell szaladgálni, akár szatyorral, akár kosárral, akár táskával, hogy szedje össze a családja részére szükséges mindennapi kenyeret, ha azt kell néznie, hogy a magánvállalatnál kap-e olyan állást, amelynek segítségével fizetését kiegészítve, családját el tudja tartani, akkor az a tisztviselő tulajdonképen nem az államot szolgálja, hanem azt a magánvállalatot, amelynél alkalmazást kap. Az államnak pedig, ha a tisztviselők létszámát apasztani akarjuk, olyan tisztviselői kart kell beállítania az állami organizációba, amely teljes egészében odaadhatja magát az államnak és hivatásának élhet s nem kell szolgálnia egyes magánvállalatokat. Mindig ígérték a háborús éveknek dupla beszámítását a nyugdíjba. Most elértünk egy olyan pontig, hogy a létszámot okvetlenül apasztanunk kell és elküldünk embereket a szolgálatból, alak még húsz esztendőt is alig töltötték ki. Nem volna-e méltányos, hogy az, aki a világháborút akár bent mint tisztviselő, akár a fronton mint katona végigküzdötte, megkaphassa azt a sokat ígért másfélszeres nyugdíj beszámítást ? Gerencsér István : Van erre törvény ! Usetty Ferenc : Megjelent a királyi rendelet ! Kerekes Mihály : Nagyon sajnálom, de nem számítják be. Azzal, hogy a kiráty kiadott egy ilyen rendeletet, nem laknak jól a tisztviselők és a vasutasok. Nekik tény kell, hogy megállapitsák, hogy jár nekik. B. Szterényi József : A közigazgatási bírósághoz kell fordulniok, akkor okvetlenül megkapják ! Kerekes Mihály : Báró Szterényi t. képviselőtársam közbeszólása tényleg nagyon helyes, csakhogy azoknak a szegény embereknek rettenetes kálváriát jelent az, hogy mindannyian a közigazgatási bírósághoz menjenek. B. Szterényi József: Jogsérelem ellen a biróságnál keresünk orvoslást ! Kerekes Mihály : Helyesnek tartanám, hogy az állam most, amikor az elbocsátásokról rendelkezik, számítsa be az illetőknek másfélszeresen a nyugdíjba azt az időt, amely alatt a világháborút átszenvedték, mert ez különbséget jelent nekik a végkielégítésnél és a nyugdíjnál. Erre vonatkozó határozati javaslatom a következő (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasítja a kormányt, hogy a közszolgálati alkalmazottak a háborúban eltöltött szolgálati ideje a nyugdíjigény kiszámításánál duplán vétessék alapul«. 47*