Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-308

370 A nemzetgyűlés 308. ülése 19k viselnie kell a terheket és élnie kell abból, amije már megvolt. Mig a kereskedő, ha a gazdának nincs termése, megdrágulván a búza és a kenyér, drágábban adja a cipőt és a ruhát is. A kereskedő mindig kiszámítja a maga rezsiköltségeit és előre kikalkulálja, hogy mennyi hasznot akar húzni, szóval nincs kitéve annak a rizikónak, mißt a gazdaember. . Baumann Emil : Az árváltozás és a többi nem riikó ? B. Szterényi József: Vagy ha 15 koronás szokollal vesz valaki árut és közben leszáll a szokol 4 koronára, az nem. rizikó ? Kerekes Mihály: Nem tudom megérteni, hogy mindezek helyett miért nem jön a kormány egy háborús nyereségadóval ? B. Szterényi József : Fizetik évek óta ! Kerekes Mihály: Miért nem adóztatják meg a nagy háborús nyereségeket ? E tekintetben nem ezt a kormányt, nem is csak az előzőket terheli mulasztás, hanem már a Károlyi-rezsimet, amely alatt Szende Pálék világgá kiabálták, hogy a háborús nyereségeket pedig 80% erejéig megadóztatjuk, mire szépen, észrevétlenül kiszivárgott a tőke Magyarországról s az eredmény az lett, hogy nem lévén mit megadóztatni, az államhatalom óriási haszontól esett el. Én is tudom, hogy van háborús nyereségadó már két év óta, de ennél megint azt az igazságtalanságot látjuk, hogy a frontkatonák fizetik, akiket mégis csak mentesíteni kellett volna ez alól. Akárhány családtól csak az asszony maradt idehaza. Az ilyen esalád vagyona nemhogy gyarapodott volna, hanem a legtöbb esetben elúszott. Ha valakinek akkor, mikor hadba vonult, két ökre volt, visszatérve a háborúból talán már csak egy tinót talált s mégis, mert a jószág árát annyira felverték, hogy ennek a tinónak az ára meghaladta a két ökör békebeli árát, háborús nyereséghez jutván ez a frontkatona, kénytelen ezért adót fizetni. Ennek a törvényjavaslatnak célja hármas. Egyik célja, hogy jobb fizetést biztosítson a tisztviselőknek ; másik célja, hogy nyugdíjazással és végkielégítéssel apassza a létszámat, végül harmadik célja, — ami a pénzügyminister előtt mindenkor mint végcél lebeg — hogy a több fizetéshez és a végkielégítéshez szükséges összegekre fedezetet találjon. Én nem hiszem, hogy a törvényjavaslat ezeket a célokat elérné. (Bernáth Bélát képviselőtársai a terembe vezetik. Élénk éljenzés és felkiáltások jobbfelől : Éljen Bernáth Béla !) T. Nemzetgyűlés ! Ha három célja közül csak egyet is elérne ez a törvényjavaslat, akkor szívesen elfogadnám, de véleményem szerint — mint mondottam — a kitűzött célok közül egyiket sem fogja elérni. Méltóztassanak megengedni, hogy a rendelkezéseimé álló kevés időhöz mérten foglalkozhassam mindenekelőtt azzal a kérdéssel, vájjon a tisztviselők helyzetének megjavítása terén eléri-e célját ez a javaslat ? Erre a kérdésre határozott nemmel kell felelnem. 1 }

. évi február hó 8-án, szerdán. Háromszáz és hatszáz koronákkal operálni ilyen lerongyolt, kiéhezett emberekkel szemben, nem lehet célravezető. Mindnyájan azt hittük a sok Ígéret után, hogy a világháború befejeztével elkövetkezik a konszolidáció, megjavul valutánkés tűrhetővé válik a tisztviselők helyzete is ebben az országban. Es a valuta tényleg kezdett is javulni. Felment a korona egészen 2'84-re. Mindenki azt hitte, hogy az államháztartás súlyosabb megterheltetése nélkül megoldható lesz a tisztviseiőkéidés. Váratlanul azonban koronánk éitéke ismét leesett, ha jól tudom, ma 0'77-en áll. Ilyen körülmények között 600 koronákkal akarjuk jóltartani a tisztviselőket ! T. Nemzetgyűlés ! Ennek a játéknak egyszer végét kell szakítani. A tisztviselői kérdést végre meg kell oldania a kormánynak, nemcsak azáltal, hogy nagy fizetést ad nekik, hanem azon a réven is, hogy a nyugdíjba küldött vagy végkielégitett tisztviselők kellő elhelyezéséről idejekorán gondoskodik. A kormány kötelessége a létszámapasztás idején elbocsátandó tisztviselők exüztenciájáról előre gondoskodni és én ebben a javaslatban semmi ilyen irányú lépést nem látok. Nézetem szerint kormányzati bűncselekmény kitenni egyes exisztenciákat a tönkremenésnek. Mert mi lesz abból a tisztviselőből, aki nem tud elhelyezkedni ? Megkapja majd a maga 50—60—70—80 vagy talán 100 ezer koronás végkielégítését s nem fogja tudni, hogy mihez kezdjen, feléli ezt a kis tőkét s elégedetlen elem lesz belőle. Ha a kormány előre gondoskodnék arról, hogy az ilyen végkielégitett tisztviselőnek, mondjuk kertészkedésre, ad egy hold földet, vagy elhelyezi őket más téren, — amint erről majd beszélni fogok — akkor nem kellene attól félnünk, hogy ezek a szegény emberek felélik ezt a kis összeget s azután kereset hiányában kikerülnek az utcára. Ezekből lesznek a mindenre képes emberek. Ne mondja nekem senki, hogy van ebben az országban akár a legmagasabb állásban is olyan tisztviselő is, aki fizetéséből meg tudjon élni és családját el tudja tartam. (Igaz! ügy van! a Ház minden oldalán.) B. Szterényi József : Ez igaz ! Szabó József (budafesti) : Vagyonmentő vásár! Kerekes Mihály: Ugy tudom, hogy ennek már vége van. Azt hiszem különben, hogy oda most már kevés jut és az azoknak menti a vagyonát, akiknek volt valamijük, de először a háború alatt, később azután megették azt. De mi lesz azokkal, akik nem tudják a Vagyonmentő Vásárt megtalálni, mert hiába mennek oda, csak nézhetnek, mert eladni val ójuk nincs ? Szabó József (budapesti) ; Mindent eladtak már ! Kerekes Mihály: A pénzügyminister ur azt mondja, hogy ezzel a javaslatával nagyrészben kiküszöböli azt az ellentétet, amely az árdrágulás és a megélhetés között fennáll. Én nagyon jó] tudom, hogy a mélyen t. pénzügyminister ur tudja, hogy ezzel a kérdés nincs megoldva, álli-