Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-308

A nemzetgyűlés 308. ülése 1922. évi február hó 8-ám, szerdán, 369 haza nem jövök, addig nem döntenek, a gyűlést elhalasztották és később az én javaslatomra nem adtak ki egy embert sem, mert azok az emberek nem voltak hibásak, náluk sokkal hibásabb volt az, aki kiadatásukat követelte. Ezt én szemtől-szembe megmondtam az illetőnek és a vasutas felsőbbségnek is. Ha ezt megcsinálták volna mindenütt, talán nem lett volna olyan nagyfokú az üldözés. Ezeket az embereket azonban fedezte az úgynevezett népitélet, mert összehivtak gyűlést, leterrorizálták az embereket, akik azután természetesen kimondták a végső Ítéletet, és ha nem is a vágóhidra vitték az embereket, de tönkretettek olyan exisztenciákat, akik nem voltak olyan bűnösök, mint akik az Ítéletet hozták. Felvetette Virter képviselőtársunk a pragmatika kérdését. Az államvasutaknál a pragmatika megvan, azonban nem elég az, ha egy államban törvény van, azt a törvényt meg is kell tartani. Mi történik ezidőszerint az államvasutaknál ? Hiszen annak idején — Szterényi képviselőtársam nagyon jól emlékezhetik rá, . . . B. Szterényi József: Magam csináltam mint államtitkár ! Kerekes Mihály : .. . sokat beszéltünk erről a kérdésről — • mi az államvasutaknak csináltunk pragmatikát. B, Szterényi JóZSef : Az egyetlen pragmatika, amely megvan ! Kerekes Mihály : Az államvasutaknak van tehát pragmatikájuk, de mit ér az a pragmatika, ha a va sut a s-f elsőbbség nem tartja azt be, egyáltalában mit ér a törvény, ha nincs betartva ? Ha a törvényt nem respektálják, akkor sokkal rosszabb, ha van törvény, mint ha nem volna, mert ha nem volna, törekednénk annak elérésére, ha azonban van törvény, és ha hitünk megdől a pragmatikával vagy a törvénnyel szemben, akkor az állam szempontjából és az egyesek szempontjából is sokkal rosszabb, ha van, mint ha nem volna. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a magyarországi tisztviselői karnak ne adjanak szolgálati pragmatikát, sőt követelem, hogy adjanak és rendezzék végre valahára ezeket a kérdéseket Magyarországon. Konstatálni kívánom azonban, hogy az államvasutak vezetősége egyszerűen direktórium módjára lépte keresztül a szolgálati pragmatikát, elvette a mozdonyvezetőknek és vonatkísérőknek a pragmatikában biztosított jogait, meghosszabbitotta szolgálati idejüket. Pedig tudjuk, hogy annak idején megígérték, hogy azoknak a köztisztviselőknek, akik alkalmazásban vannak, a világháború befejezése után a háborús éveket majd duplán fogják számítani, és mégis az történt, hogy felrúgták a pragmatikát és azt mondták, hogy ezeknek nem 24, hanem 30 évet kell szolgálniok. Már pedig, ha egy hozzá nem értő laikus ember állapítja is ezt meg, tudnia kell, hogy egy mozdonyvezető szolgálata mégsem olyan, mint egy központi közegé . . . B. Szterényi József : Bizonyos, hogy ez a legsúlyosabb szolgálat ! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XVI. KÖTET. Kerekes Mihály : . . . hasonlóképen annak a fűtőnek szolgálata sem. Ma, amikor az emberek általában szervezetükben is meg vannak rokkanva, amikor élni, táplálkozni sem tudnak ugy, mint tudtak békeidőben, lelketlenség ezekre az egyébként is nem jól táplált, nem jól szituált, sok keserűségen keresztülment emberekre egyszerű rendelettel több szolgálatot tolni, mint amennyit a szolgálati rendszabály megállapított. A szolgálati rendtartást nem is lett volna szabad másként, mint csak törvényhozási utón megváltoztatni. Ha törvényhozási utón szabályozták volna, akkor a törvényhozás abba beleszóit volna. Az államvasutak igazgatósága, vagy maga a minister azonban a törvényhozás intézkedését megkerülve, keresztüllépte a törvényt, és csak egyszerű rendelettel szabályozta a kérdést. B. Szterényi JóZSef : Törvényt csak törvénnyel lehet módosítani ! Kerekes Mihály : Báró Szterényi József igen t. képviselőtársam múltkori beszédében éles ellentétbe jutott a túloldallal. B. Szterényi József: Gyakran fordul elő ! Hadházy Zsigmond : Nem is csodálom I .# Kerekes Mihály: A képviselő ur a föld megterheléséről beszélt és azt kívánta, hogy a föld is viselje azokat a terheket, amelyeket — nem tudom — a kereskedelemre stb. rá fognak rakni. (Az elnöki széket Gaal Gaszton foglalja el.) En azonban azt hiszem, hogy itt egy kis zavar van. Az őrlési adót nem a föld adja, az őrlési adót nem azok adják, akiknek 1000 vagy 100.000 holdjuk van, nem is azok adják, akiknek 50—100 holdjuk van, hanem az őrlési adót igen nagy százalékban a nagycsaládu szegény emberek szolgáltatják az országnak. Méltánytalanság volna tehát ezt az 5%-ban megállapított őrlési adót a forgalmi adó mintájára emelni, mert ennek újra csak a béresek, a napszámosok, a hadiözvegyek és árvák látnák kárát s fizetnének ezen a címen még többet, mint amennyit eddig is teljesen igazságtalanul fizettek. Mert mióta a világ áll, soha ennél igazságtalanabb adó még nem volt egyetlen országban sem ! Ezméga fogyasztási adónál is igazságtalanabb, mert a sokgyermekes családapákat sújtja a legerősebben. Minél nagyobb családja van valakinek, annál többet kell őröltetnie. Statisztikailag is be van bizonyítva, hogy a szegény embereknek adja az Isten a legbővebben a gyermekáldást. Azok fizetik tehát a legtöbb adót, akiknek nincs egy kapavágásnyi földjük, vagy akár csak egy házhelyük is. Ugyanigy méltánytalanság és igazságtalanság volna, ha felemeltetnék az állatforgalmi adó, amely már tna is 3%. Es báró Szterényi t. képviselőtársam beszédével kapcsolatban meg kell mondanom, hogy ezen a téren nem lehet a kereskedelmet a földhöz hasonlítani. Mind a kettő egészen más. B. Szterényi József : Ez igaz S Kerekes Mihály : Ha Isten nem is adott termést egy évben annak a gazdának, azért neki