Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-307

Á nemzetgyűlés 307. ülése 19.22. évi. február hó 7-én, kedden. 343 ság megállapítja, hogy a természetbeni járandóságok sokkal többet érnek, mint amennyire fel vannak tüntetve, az államsegély megvonandó. Legyen szabad itt egy tényre rámutatnom. Amikor a létminimumot mondjuk 15 évvel ezelőtt megállapították és megállapították a felekezeti tanítók földjének vagy természetbeni járandóságának értékét, azt mondották, hogy ez nem elég a megélhetésre, ezt az állam még bizonyos összeggel ki fogja egészíteni. Elismerem, hogy ha ma vesszük fel annak a hold földnek vagy a métermázsa búzának az értékét, sokkal nagyobb számok jönnek ki, mint légebben, de ne felejtsük el, hogy az a család ma is épugy elfogyasztja azt a bizonyos búzamennyiséget, mint a háború előtt. Ha tehát ez nem volt elég a létminimumra akkor, ugy ma sem. elég és bizonyos pótlék ma is kell hozzá. Ezt annak idején megadta az állam, és ha akkor elismerte, hogy nem elég természetbeni járar dóság a mindennapi megélhetésre és a járar dóságot kiegészítette, ha akkor megállt ez az; igazság, ugy megáll ma is. Es ne felejtsük el, hogy azok a tanítók rerdesen kettős munkát végeznek, kántori és tanítói munkát, és amikor más kartársuk nyáron két-három hónapba elmehet a vidékre, nekik sokszor reggeltől estig ott kell maradiiok a faluban és kimozdulni sem tud:;ak, mert sokszor még éjjel is az egyház szolgálatában áll a tanitó. Amikor tehát a tanitó igy kettős munkát végez, nem szabad azt mordani az államnak, hogy : neked van miből megélned, neked már nem adok semmit. Ne adjunk akkor azoknak sem semmiféle fizetéskiegészitést, akiknek magánvagyonuk van, azzal, hogy : neked ott van a magánvagyónod, neked nem adunk fizetést. Amikor magánmunkáért kapnak az illetők bizonyos összeget, nem helyes, ha az állam azt mondja : te ezért is kapsz, tehát nem fogok neked most már semmit sem adni. Különösen hangsúlyozom ezt akkor, — nagyon sajnálom, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister ur most el van foglalva — amikor a tisztviselői létminimumról van szó^ Hisz egyenesen hazafiatlanság lenne, ha a magyar tanítók létszámát apasztanák. Nagyon jól tudjuk, hogy a vidéken 120—130, sőt 140 gyermek is van egy tanitó kezén. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Kétszáznegyven is van S Cserti József *. A minister ur még jobban tudja. Ezeket a tanítókat mi nagyon is el tudnánk helyezni, az egyetlen hiba csak az, hogy ma nincsenek iskolák. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Ugy van ! Cserti József: Ezek a tanítók tehát ma csak bizonyos váltórendszerrel tudnak tanítani, de remélhetőleg rövidesen bekövetkezik az az idő, amikor majd iskolákat tudunk építeni, úgyhogy tanítóinkat is el tudjuk helyezni. DräXier János : Taritói lakásokat ! Ma cselédlakásokban laknak a tanitók. Cserti József: Ha nincs, aki a nemzet fiait nevelje, aki a falusi lelkeket felvilágosítsa és magyar szellemben nevelje, hiába hangzanak el itt a szép beszédek. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Nagyon helyes ! Cserti József: Olyan generációt kell nevelni, amelynek szivében-lelkében él az, hogy ez az ország igy megcsonkított állapotában nem maradhat és éreznie kell, hogy egyszer eljön az idő, amikor a zöld merői is le kell számolni azzal, hogy megrablóinktól szép országunkat visszaszerezzük. Ennek a szép gondolatnak megvalósítása a magyar tanítóságnak kezébe van letéve. (Ugy van! Ügy van!) A magyar tanítóktól a kenyerüket el ne vegyük soha és létszámukat ne apasszuk, mert ha ezt megtennénk, ezzel a legnagyobb hibát követnők el legszebb eszménk, a magyar irredentizmus ellen. Akárhol máshol, ahol felesleges számban mutatkoznak, szabad a tisztviselők számit valami módon apasztani, de a világéit sem szabad egyetlen taritót hivatalából elbocsátani azzal az indokkal, hogy az állam terhén valamit is könnyitsünk. Amint már rámutattam, ennél antiszociálisabb törvényjavaslat még c^ak egy 'feküdt a nemzetgyűlés előtt, az, amely a? őrlési adóra vonatkozott, amikor ugyanis az egyik nincstelen osztályt a másikkal igyekeztünk eltartat; i, a falusi szegénységgel, a falusi szegény munkássággal a városi munkásságot, amelynek lisztjét azután közben, sajnos, ellopták. Helyeslem, ha a meglevő tisztviselők fizetését felemeljük. Az állam gépezete, tulajdonképen a tis tviselők kezén forog, nekik tehát meg kell adni a mirdennapi kenyeret. De amint a múltban nem szavaztam meg a tisztviselői javadalmazás felemelését, ugy a jelen törvényjavaslatot sem szavazom meg. A múltkor azzal indokoltam meg, hogy szívesen megszavazom, sőt kevésnek is találom azt a csekély felemelést, de nem a vagyonváltságból. Most pedig azért nem szavazom meg, mert a forgalmi adóból akarja fedezni az állam ezt a differenciát. (Egy hang a közé fen : Hát miből fedezze ?) Fedezze ezt az állam másból. (Egy hang jobbfelől : Például ?) Fedezze a hadi milliomosok megadóztatásából, ami még máig sem történt meg. Kószó István : Mondja meg, hogy kell elvenni tőlük S Cserti József : Majd ki fogok dolgozni törvényjavaslatot. Nagyon egyszerűen onnan kell venni az anyagi segítséget, ahol van, nem pedig onnan, ahol segíteni kellene. Kerekes Mihály: Honnan vettük a negyven milliárd elköltött pénzt ! Cserti József : Két éve vagyunk itt a nemzetgyűlésen és ígéretet kaptunk, hogy a háborúban szerzett vagyonok adóztatásáról szóló javaslat napirendre kerül, de mindez ideig valami okból lemaradt. Pedig nagyon egyszerű volna. Kerekes Mihály; Már Szende Pál is hirdette.