Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-298
24 A nemzetgyűlés 298, ülése 1922. Ereky Károly : Nyolcvan és tíz, ez borzasztó arány ! Sándor Pál : Nem szeretnék polemizálni egyik képviselőtársammal sem, mert hiszen ebben a kérdésben mindnyájan egyetérthetünk, de ha megengedik a polemizálást, akkor kijelentem, hogy én ezt lehetségesnek tartom akkor, amikor négy hónap alatt a bankjegyforgalom Ausztriában 75 milliárdról 180 milliárdra emelkedett. Ha ppdig: ez a bankjegyforgalom január végén 230—250 milliárdot fog kitenni, akkor még inkább lehetségesnek tartom. Sőt, amint később rátérek a valuták kérdésére is, meg fogja látni a t. képviselő ur, hogy a drágasági hullám következtében az osztrák korona még sokkal jobban fog sülyedm. így tehát a békeszámokra hivatkozni nem lehet. Még egyszer ismétlem azonban, én ezt utánaszámitani pontosan nem tudom, hiteles statisztika erről nincsen, én egy hollandi magyar hazafi adatait veszem alapul, aki ezekbe a kérdésekbe ex asse be van avatva, és akit annyira felingerelt a szóban lévő elzálogositási ügy, hogy azt mondotta, — én nem akarom ezt a kifejezést használni — hogy infámia, hogy Magyarország rovására akarják ezeket a gobelineket elzálogositani. Mondom, lehet vitatkozni e számokkal, én most nem tudok utánaszámitani. Ereky Károly: Csak a nyolc és egy közti arány borzasztó ! Sándor Pál : Ilyen óriási nagy összeget, 80 millió dollárt osztrák koronáért megvásárolni abszolúte lehetetlenség, úgyhogy az osztrákok ott állanak, hogy nem kapván sehonnan sem segítséget, magukra vannak utalva és teljes képtelenségét látják annak, hogy magukat fentarthassák. Az osztrákok csak most látják igazán, hogy milyen nagy kincsük volt nekik Magyarország, hogy Magyarország nekik a kolóniájuk volt. (ügy van! balfelől.) Mi ezt tudtuk azelőtt is, sokat beszéltünk róla, én már 1901 óta az önálló vámterület alapján állottam és ismertem Ausztriának ezt a gyengéjét. Azt azonban, hogy ezt a tényt ilyen szomorú példával fogjuk illusztrálva látni, hogy Ausztria Magyarország nélkül életképtelen, ezt én magam sem hittem volna. De most folytatom gondolatmenetemet. Hogy Bécsben hogyan drágultak a valuták négy hónap óta, ezt a következő számok illusztrálják. A dollár volt négy hónap előtt 2500 osztrák korona, ma 10.000 K, a svájci frank volt 450 K, ma 2000 K, az angol font volt 9500 K, ma 45.000 K. Ebből is látható, hogy Ausztria számára teljes képtelenség ezt az évi 80 millió dollárnyi szükségletet osztrák koronával fedezni. Az az egy lehetőség mégis van, ha azt teszi, amit Oroszország, hogy ott egy angol font belekerül l 1 /* milliárd szovjet-rubelbe. (Mozgás.) Ezt az egyet még talán megteheti Ausztria, azonban évi 80 millió dollárt fedezni ott, ahol az államnak kifelé hitele nincs, a lehetetlenségek közé tartozik. Nekem tehát konstatálnom kell, hogy Ausztria elérkezett a financiális összeomlás küszöbéhez. Ettől csak egy csoda mentheti meg, vagy pedig az évi január hó 26-án, csütörtökön. entente jóindulata. De mivel argumentálnak Hollandiában ? Azt mondják, hogy Ausztriát meg lehet menteni, hogyha ezeket a gobelineket elzálogosítják. Meg lehet menteni azzal, hogy Ausztria egy jegybankot csinál ezzel a 64 millióval, amelyet kap. Ez az a bizonyos erő, amelyet kifejtenek ott, hogy Ausztria okvetlenül szerezze meg magának az entente engedélyét ezen gobelinek elzálogosítására. Nézzük meg ezt a helyzetet is. Ismét kijelentem, nem az én ideám, hanem annak az illető magyar embernek az ideája, aki igen erős finánczseni az én szememben, és aki ezeket a dolgokat nekem átadta. Ugy számítja az én szakértőm ezt a dolgot, hogy abból a 64 millióból 4 milliót provizióra kell az osztrák államnak odaadnia, hogyha 64 milliót kap. Maradna tehát neki a jegybank felállítására 60 millió frankja. Ugy számitják, hogy 60 millióért kiadhat 600 millió, 10% arannyal fedezett uj bankjegyet, ami a valóságnak megfelel. Továbbá ugy számit ják, hogy ők beváltják ezt a 250 milliárd osztrák bankót 1 : 2500 arányban, úgyhogy nekik bele fog kerülni ennek a 250 milliárdnak beváltása 100 millió ilyen újonnan megalapított 10%-os koronába. Tehát maradna nekik 500 millió ilyen újfajta korona. 500 millióval akarják ők helyreállítani financiáikat. Mi fog ebből következni ? Azt az 500 milliót a külföld nem fogja százzal notirozni, hanem egyszerűen notirozni fogja 11-gyei, 15-tel vagy legjobb esetben 17-tel, mert csak 10% a fedezete, Ausztria hitele pedig, mint tudjuk, abszolúte a nulla alatt áll. Tehát ismét ott áll Ausztria, hogy csak egyszerűen humbug ez, amit produkálni akarna, humbug, hogy ezt az üzletet megcsinálják. Igen szellemesen hivatkoznak ők Németország példájára és azt mondják : Miért tudja ezt Németország megcsinálni ? Erre azonban a felelet nagyon egyszerű. Elsősorban Németországban a kereskedelmi mérleg egészen másként alakul, mint Ausztriában. Németországban csak egy kis résszel több az import, mint a kivitel, ugy hogy Németországnak csak egy rész kell annak fedezésére, ahol Ausztriának körülbelül 8 /i 0-ét kellene fedeznie, vagy 7 / 10-ét, ahogy tetszik venni ezt a dolgot. Azonkívül vegyük a német népet. Hiszen a világ nem teremtett még szorgalmasabb, zseniálisabb és akaraterősebb nemzetet, mint a német. Hiszen az, amit ezek az emberek produkálnak az ő szerencsétlenségükben, csodálatraméltó dolog. Bárcsak pereentuálisan tudnók azt produkálni, amit Németország tudott. Tehát ez a hasonlat semmiképen sem vág. Az én nézetem szerint, ép ugy, amint Németország, amelynek 70 millió lakosa van, biztosan ki fog evickélni ebből a szerencsétlen helyzetből, ép ugy lehetetlennek látom azt, hogy Ausztria ugyanebbe a helyzetbe tudna jutni. De milyen különbség van Németország bankjai és ipartelepei és Ausztria bankjai és ipartelepei között. Itt ami szükséges kapitális import-márkaeladás, azt elvégzik a né-
