Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-298

A nemzetgyűlés 298. ülése 1922. B. Szterényi József : Én csak avval foglalkoztam ! | Méhely Kálmán : De kifelé más nem hangzott, mint személyeskedés, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Elnök csenget. Halljuki Halljuk!) amely személyeskedéseknek sokkal mélyebb gyökerük van, mintsem hogy el lehetne Ítélni akár az egyik, akár a másik oldal felé. Ennek olyan alapvető hiányokban gyökerezik a szükségszerűsége, amely hiányokat elkerülni és kiküszöbölni a nemzetgyűlésnek sürgős és elsőrendű kötelessége. Cserti József : Uj választások ! Méhely Kálmán : Amig ezeket ki nem küszöböli a nemzetgyűlés, addig nem fogja elkerülhetni és mi sem fogjuk elkerülhetni, hogy bármely kérdés tárgyalásába ezek újból és újból be ne kerüljenek és mindig vissza ne térjünk reájuk. Én részemről a nemzetgyűlés egyik legsürgősebb feladatául azt tekintettem volna, hogy a háborús gazdasági berendezkedésekről a rendes polgári berendezkedésre igyekezzünk visszatérni. De nem csak ugy, hogy ezt a viszonyok lehiggadására hagyjuk, hanem nagyon erélyes intézkedésekkel kellene erre törekedni, mert az én meggyőződésem szerint a mai bomladozásnak egyik alapvető oka tulajdonképen az, hogy a háború folyamán át kellett alakitani az egész ország közigazgatását. Azok a kötelékek, amelyek a magyar királyi felelős kormánytól az alsóbb hatóságokhoz mentek le, elvágattak és átcsavartattak a hadügyi kormány felé ugy, hogy mindent a hadügyministerium, illetőleg az A. 0. K. illetékes szervei, mint háborús gazdasági szervezetek intéztek különböző hadügyi központok alakjában. A magyar kormány működése pedig teljesen kimerült abban az állandó tiltakozásban, hogy »a magyar közjog alapján ehhez még az én hozzájárulásomat kívánom«, amivel azonban nem törődött a hadügyi közigazgatás és végrehajtotta a maga akaratát. Itt teljes a destrukció. A közigazgatás átalakítása még a háborúban megtörtént az akkori kényszerhelyzet következtében. Ebből azonban, amikor a háború megszűnt, minden módon és pedig nagyon erélyesen vissza kellett volna térni a normális jogrend állapotára. Pénzügyi téren, a pénzügyi adminisztrációnál ez különösen szükséges és sürgős, mert azt, amit közösen mint nemzetgyűlés megszavaztunk — bocsánatot kérek a kifejezésért •— nonsensnek tartom. A nemzetgyűlés elfogadta azt, hogy az 1920/21-iki költségvetés alapján, amely egy egészében laza és mondhatni csak felületes első próbálkozás, első vázlat volt, egy 19—20 milliárdos költségvetés alapján, ugy a most folyó félévben, mint még egy félévig, június végéig dolgozhatik a kormány, mikor pedig már tényleg egy tudvalevően 40 milliárdos költségvetéssel kénytelen dolgozni. Tehát mi, tudva azt, hogy egy 40 milliárdos költségvetéssel kénytelen dolgozni a kormány, mert nem dolgozhatik 20 milliárdos költségvetés tételeivel, még egy félévre felhatalmazást adunk neki arra, hogy az 1920/22. évi költségvetési téteévi január hó 26-án, csütörtökön. 19 lek szerint dolgozhassek. Az 1921/22-ik évi költségvetéssel egyidejűleg a mostamindemnitás tárgyalásával megkaptuk. Nagyon csodálom és nagyon sajnálom tehát, hogy ilyen általános vitával veszgettük az időt anélkül, hogy részletenkint, tételenkint rátértünk volna a költségvetés tárgyalására. Nagyon helyeslem Schlachta képviselőtársunk indítványát, t. i. azt, amit a pénzügyminister ur szives volt megígérni, hogy a pénzügyi bizottság elé terjeszti a költségvetést. De nagyon sürgősnek tartanám ezt. Mert a február 16-iki terminus szigorú betartása sokkal kevésbé fontos, amint amilyen fontos volna az, hogy a pénzügyi adminisztráció a pénzügyi jogrend állapotába visszakerüljön, vagyis tényleges költségvetési tételek alapján intézkedjünk. Teljes mértékben megbízunk a pénzügyminister urban és azt hiszem, az egész Ház osztatlan bizalma és tisztelete kiséri a pénzügyminister ur működését, az ő abszolút puritán egyéniségét és kiváló szakképzettségét, szorgalmát. De azt hiszem, saját érdeke volna ez, mert más mód illetéktelen beavatkozások, pénzfecsérlés, kiadások stb. ellen nincs, mint szigorú költségvetési leszögezése a bevételek és kiadások lehetőségeinek. Tehát egy szigorúan megállapított költségvetéssel kell dolgozni, és azok a tételek már önmagukban garanciát alkossanak, rückhaltot adjanak a pénzügyi adminisztráció szoliditása számára, amely azután mint költségvetési törvény adja meg a lehetőséget mindenféle illetéktelen befolyás elkerülésére. De én azt tartom, amit más okból is látok, hogy ez a mai viszonyok közt még mindig nem elégséges, hogy igenis kell a pénzügyi adminisztráció mellé vagy fölé létesíteni egy olyan szervet, amely különösen most, amikor egy hosszabb nemzetgyűlési interregnum előtt állunk, még fokozatosan megerősítené a pénzügyminister urat ezen törekvéseiben. Hogy ezt most hogyan állítja össze : a Pénzügyi Tanácsot talán kibővítve, Pénzügyi Központ, a Curia, vagy másféle szervekkel megerősítve, azt nem tudom. De valamiféle ilyen szervről gondoskodni kell, amelynek a jóváhagyása után lehet csak a pénzügyminister ur abban a helyzetben, hogy akár saját maga, akár ministertársai részére ilyen rendkívüli kiadásokat engedélyezhessen. Valamiféle ilyen tanácsot vagy valami ilyenféle dolgot, amely azonban teljes szankcióval legyen felruházva, kell tehát létesíteni. Visszaemlékezem arra, hogy 1906-ban, amikor az iparfejlesztési törvényt tárgyalták, az akkori országgyűlés kívánta azt, hogy 50.000 korona szubvenciónál nagyobb szubvenció engedélyezésének ügye már az országgyűlés elé terjesztessék . . . B. Szterényi József : Az Ipartanács utján ! Méhely Kálmán : . . . igen, százezer koronán felül pedig be kellett jelenteni az országgyűlésnek. Az Ipartanácsba részben az országgyűlés küldött ki tagokat, akik az országgyűlés képviseletében ellenőrizték a szubvenció hovafordítását. Most pedig, amikor itt száz milliókról van szó ; v r B. Szterényi József : Milliárdokról !