Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-303

200 A nemzetgyűlés 303, ülése 192, alapján, hogy a házszabályok azt mondják, hogy a bizottság tárgyalásai nem nyilvánosak, tehát ezen a bázison megtagadta ennek a kiadását. Elhatározta azonban a bizottság, bogy ugy, mint eddig is, a bizottság tárgyalásairól a sajtónak információ adassék. Ugron Gábor : Hát akkor mire valók a gyorsirók ? Simonyi-Semadam Sándor : Ezt én tényleg el is rendeltem, és az információt a sajtó meg is fogja kapni. Ennél tovább menni nem lehet, mert a bizottság a házszabályokat meg nem változtathatja. A bizottság nem teheti túl magát a házszabályokon. A bizottság tagjainak és a képviselőknek számára igenis nyilvánosak az ülések és ha majd az egész anyag összegyűjtve készen lesz, az ki fog adatni s a képviselő uraknak módjukban lesz az egészet megismerni. (Zaj half elől.) BrÓdy Ernő : Akkor nem lesz együtt a Ház ! Simonyi-Semadam Sándor : Bocsánatot kérek, ezt nem tudhatja az igen t. képviselő ur. (Nagy zaj balfelől.) Ha a bizottság munkája készen lesz, akkor kétségtelen, hogy az egész gyorsírói jegyzet a Ház elé, illetve a képviselő urak elé fog kerülni. (Zaj a baloldalon.) BrÓdy Ernő : Mi nem leszünk itt ! Simonyi-Semadam Sándor : Én arról nem tehetek, ha a képviselő ur nem lesz itt. Régebben is ugy történt, hogy a képviselő urak saját beszédüket közölték a sajtóval, ugy amint nekik tetszett. Ehhez ma is joguk van, de a bizottság tárgyalásai nem lehetnek nyilvánosak, mert ott olyan nyilatkozatok is történnek, olyan dolgok hozatnak elő, amelyek semmi áron sem kerülhetnek a nyilvánosság elé. (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Miért ? Miért ?) Szilágyi Lajos: Kinek áll ez érdekében? Rupert Rezső : Talán az orgoványi esetről volt szó ? (Nagy zaj.) Simonyi-Semadam Sándor : Méltóztassék azt a képviselő urat megkérdezni, aki kijelentette, hogy amit elmondott, nem szánja a nyilvános, ságnak. (Felkiáltások a jobboldalon : Vázsonyi is kijelentette !) Ebben a tekintetben a házszabályok határozottan és strikte rendelkeznek. Én mint a bizottság elnöke nem tehetek mást, mint alkalmazom a házszabályokat és alkalmazni fogom a jövőben is. Azt az eddigi szokást, amely évtizedek óta megvolt, hogy a bizottság tárgyalásairól a sajtó információkat kapott, ezentúl is követni fogjuk ép ugy, mint' a Vázsonyi-féle választójogi tárgyalás alkalmával, amikor maga a minister adta az információkat a sajtónak. Vázsonyi Vilmos: A minister sohasem adott információkat ! Tévedés ! Simonyi-Semadam Sándar : Hogy a sajtó tegnap nem kapta meg az információt, az félreértésen múlott, de a jövőben meg fogja kapni. Egyebet nem tehetünk. Méltóztassanak a házszabályokat megváltoztatni és megengedni, hogy az ülések nyilvánosak legyenek, akkor túl lehet tenni magunkat ezen az intézkedésen. Mindaddig azonban, '. évi február hó Irén, szerdán. amíg a házszabályok fennállanak, kénytelen vagyok ezekhez ragaszkodni és a magam részéről nem is fogok a házszabályoktól eltérni. {Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj balfelöl.) Elnök : Vázsonyi Vilmos képviselő ur szólásra jelentkezett. A szó őt megilleti. Vázsonyi Vilmos: T. Nemzetgyűlés! Minthogy az előttem szólott t. képviselő ur engem is aposztrofált, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) sajnálom, nem tudok hangosabban beszélni, méltóztassék megengedni, hogy a felvetett kérdéshez hozzászóljak. Elsősorban is téved a t. képviselő ur, ha azt állítja, hogy a ministernek az információ tekintetében abban az időben bármiféle szerepe volt. Nem volt, de nem is lehetett semmiféle szerepe. Csak a bizottság elnökének volt szerepe. A ministernek nem lehet szerepe abban, hogy akár a Házban, akár valamelyik bizottságban tudósításokat vagy információkat adjon. A ministernek ebben a tekintetben jogköre nincs. Én megmutattam az igen t. képviselő urnák azon idők választójogi bizottságának tárgyalásait, amelyek két kötetben megjelentek. Itt van nálam az első kötet, amelyben az első ülés azzal kezdődik, hogy a bizottság elnöksége kap felhatalmazást arra, hogy a gyorsírói jegyzetek alapján kivonatot bocsásson a sajtó rendelkezésére. Simonyi-Semadam Sándor : Ha kapok felhatalmazást, én is ugyanazt fogom tenni ! Vázsonyi Vilmos: A bizottság elnöke tehát, nem pedig a minister, mert akkor is egyedül a bizottság elnökét tekintettük pártatlan közegnek, nem pedig a ministert. Nekem ebben az ügyben semmiféle hatásköröm nem volt. Már most hova fejlődött a gyakorlat? Minthogy a szónokok abban az időben igen nagy erővel vonultak fel, ugy, hogy az általános vita két nagy kötetet tartalmaz — a részletekről szó sem volt —, igen becses felszólalások vannak ebben a kötetben, benne van a ministerelnök ur beszéde, a belügyminister ur beszéde is. .. BrÓdy Ernő: Hosszú beszédet mondott! Vázsonyi Vilmos : . . . anélkül, hogy bárki obstrukcióról panaszkodott volna, hanem egyszerűen a tárgy fontosságához mérten, egész természetesnek találtuk azt, hogy ezt a fontos tárgyat, az országgyűlési képviselői választójogot tüzetesen, behatóan tárgyalják le. Hova fejlődött ezek után a gyakorlat? Láttuk azt, hogy a különböző pártokhoz tartozó képviselő urak egyszerűen alkalmaznak képviselőket, akik a gyorsírásban jártasak : a saját pártsajtójukat ezen gyorsírói jegyzetek alapján informálják, és megindul egy nemes verseny, hogy a beszédek milyen terjedelemben jelenjenek meg. Hogy ennek a nemes versenynek véget vessünk, ezért határoztuk el, hogy hivatalosan kiadjuk hivatalos feljegyzések alapján a választójogi bizottság tárgyalásait és kiadjuk a sajtónak is. Hiszen ebben a bevezetésben, amely ezt a két füzetet