Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-303
A nemzetgyűlés 303. ülése 1922. évi február kó 1-én, szerdán. 201 bevezeti, — kiadta Csizmazia Endre, az akkori előadó és Jakabffy Elemér bizottsági tag — az első oldalon az utolsó bekezdésben ez foglaltatik: »A. sajtó részéről is felmerült az óhaj, hogy a képviselőházban meginduló vita előtt a bizottság vitaanyaga a teljes nyilvánosságnak adassék át.« Simonyi-Semadam Sándor: A végén volt már ! Vázsonyi Vilmos : Nem igy van. Be fogom bizonyítani t. képviselőtársamnak, hogy téved. Már most ne tessék azt hinni, hogy a sajtó megvárta, amig ez a kék könyv szépen, sajtóhibáktól megtisztítva, megjelenik. Szó sincs róla. Átadom az elnök urnák a kezeim közt levő egyik példányt, amelyet — ugy látszik — az emlékeknek egyik fanatikus gyűjtője 'abból az időből megőrzött, ahol a napról-napra való gyorsírói jegyzetek a sajtó számára kiadatták. Meg van benne, hogy: »Elnök: Beöthy László«, »A kormány részéről jelen vannak« stb. Ami ebben a kék könyvben később nyomtatásban összegyűjtve megjelent, az a sajtó számára napról-napra kiadatott a gyorsiroda részéről. Méltóztassék ezt nekem elhinni, mert életemnek erre az epizódjára valóban egészen jól emlékszem. De ha nem emlékezném, átadom az elnök urnák ezt az emléket, méltóztassék tanulmányozni és látni fogja azt, hogy ez a sajtó részére adatott ki napról-napra. Bródy Ernő : Nincs is ok, hogy ne adassék ki. Miért? Titok? Vázsonyi Vilmos: Különben nem vagyok képes belátni annak okát, hogy miért ne adassék ez ki a sajtó részére. Mert mi történik itt is? Az történik, hogy egyszerűen elbeszélések alapján és a résztvevők bemondása alapján jelennének meg a sajtóban közlemények, tehát megjelennének nem hiteles közlemények, vagy megjelennének ismét közlemények, amelyek pártszempontból az egyik felszólaló beszédét tüzetesen hozzák, a másik felszólaló beszédét pedig len} r elik. Erre egyáltalában nincs szükség. Nincs semmiféle tilalom arra vonatkozólag, — pláne, ha az történik, ami történt itt is, hogy a Ház elnökének beleegyezését kikértük, — hogy ilyen fontos tárgyban, mint a választójog, a bizottság tárgyalásai napról-napra a sajtó számára ki ne adassanak. A sajtó abból a maga részére ki fogja venni azt, amit fontosnak tart. Ha lesznek olyan dolgok, amelyeket állami érdekből a bizottság elnöke nem tartana kiadhatónak, — ismétlem, csak az elnöknek van cenzúrázó joga, a ministernek a bizottságban nincs más joga, mint az, hogy kötelessége ott lenni, különösen, ha nem tagja a bizottságnak, épugy, miként a plénumban is, ha nem képviselő a minister, az az egyedüli joga, azaz kötelessége, hogy itt legyen és felvilágosításokat adjon — mondom, az elnök urnák meglehet az a joga, hogy bizonyos dolgokat, amelyeket közérdekben vagy NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XVI. KÖTE'J állami érdekben veszedelmesnek tartana, ki ne adjon. Méltóztassanak elhinni, hogy azok a dolgok, amelyeket tegnap a bizottsági ülésen mondtam, sokkal súlypsabb formában megjelentek a kék könyvben. Általában az egész vita, amely annak idején a választójogról lefolyt és a választójogi ellenzéknek egész ostroma az akkori választójogi javaslat ellen, mind a nemzetiségi kérdés jegyében folyt le, (Ugy van ! balfelöl.) és oly otromba nyíltsággal tárgyalták le a nemzetiségi kérdést néhány hónappal a forradalom előtt és néhány hónappal az összeomlás előtt, hogy az akkori kék könyvet és az akkori választójogi vitát, amely itt a Házban lefolyt, ebből a szempontból a legsüketebb nemzetiségi is képes és kénytelen volt megérteni. Más állami titokról a tegnapi ülésen szó nem volt, egyszerűen arról az állami titokról, hogy tegnap kijelentettem azt, hogy annak idején nekem, mint választójogi ministernek a választójogi ellenzéknek ismert, tisztán a nemzetiségi kérdésre alapított agitációjával szemben erre a kérdésre a legnagyobb gondot kellett fordítanom. Ha azonban mégis előfordulna olyan kérdés, amely az elnök ur megítélése szerint sérti a közérdeket, mi mindannyian egészen nyugodtan alávetjük magunkat az elnök ur ezen cenzúrájának. Az elnök ur cenzúrájának igen, a minister cenzúrájának nem, mert az elnök a bizottság bizalmából megválasztott elnök, épugy, mint a Házelnök a Ház bizalmából megválasztott elnök, akinek ilyen irányban a cenzúra jogát mindannyian megadhatjuk. Minthogy tehát semmiféle veszedelmet nem látok abban, hogy épugy, amint 1917-ben történt, felvilágosittassék a közönség a választójogi vitákról már a bizottsági tárgyalások során, minthogy gyorsírók amugyis alkalmaztatnak, s ennek következtében arról sem lehet szó, hogy felesleges kiadásokat okozunk, sőt a felesleges kiadás az, ha a gyorsírók alkalmaztatnak és az ő munkájuknak semmi hasznát nem látjuk : bátor vagyok azt a javaslatot tenni, hogy adja meg a Ház és a Ház elnöke a bizottságnak azt a felhatalmazást, hogy a választójogi bizottságnak tárgyalásairól a gyorsírói feljegyzésekét napról-napra a sajtó rendelkezésére bocsáthassa, felhatalmazván egyúttal a bizottságot arra, hogy. ha a bizottság tárgyalásai alkalmával olyan intim, belső adatok kerülnének elő, amelyek nyilvánosságra hozatala a bizottság elnökének nézete szerint a közérdeket sértené, akkor ezeket ne bocsássa a nyilvánosság elé. (Elénk helyeslés half elöl.) Simonyi-Semadam Sándor : Megígértem, hogy ezt megteszem. Elnök : Kíván még valaki a házszabályokhoz szólni? Budaváry képviselő ur kivan szólni. Budaváry László : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A házszabályok nem intézkednek aziránt, högy a bizottsági ülésekről a nyilvánosságot f eltétle26
