Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-303

190 A nemzetgyűlés 303. ülése 1922. évi február hó 1-én, szerdán. sitott szakképzett tagja között fennáll. Az ilyen szerződő okirat megkötendő volna az elsőfokú iparhatóság előtt, amely kellőleg ügyelhetne azután arra, hogy a szakképzett tag mint teljesen egyenlő fél álljon a tőkés tagokkal szemben, egyenlően részesedjék az üzlet hasznában és ne legyen kitéve annak, hogy a tőkés tagok bármikor kiugraszthassák a társaságból. Ha a szakképzett tag elhal vagy kiválik, rendes felszámolás történjék és a nevezett társaságok köteleztessenek arra, hogy nem hat, három hónap alatt szakképzett tagot állítsanak be. Amint felszólalásom folyamán megjegyeztem, az államra és községekre vonatkozólag módosító indítványt nem terjesztek be, miután hozzájárulok Pálfy t. képviselőtársam indítványához, ellenben beterjesztem a következő módositó indítványomat : »A 4. § harmadik bekezdésében »hat hónapnál« szavak helyett »három hónapnál« teendő.« A 4. § utolsó bekezdése lenne : »A közkereseti és betéti társaságok jogviszonyait az érdekképviseletek meghallgatása után külön, törvény fogja szabályozni.« Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Báró Szterényi József ! B. Szterényi József: T. Nemzetgyűlés! Tegnapi beszédemben részletesen foglalkoztam a 4. §-nak azzal a rendelkezésével, amely jogi személyeknek képesítéshez kötött iparűzését eltiltja és foglalkoztam egyúttal a szakasznak az államra és a községekre vonatkozó rendelkezésével is, kimutatva azt, hogy teljesen áttöri a törvény intencióit is, ha az államnak és a községeknek megvan engedve képesítéshez kötött ipart űzni. Tegnapi okfejtésemhez nincs mit hozzátennem, abból nincs mit elvennem. A felszólalások nem győztek meg arról, hogy helytelen utón járnék ebben a tekintetben. Ëpen ezért egészen röviden bátorkodom egy határozati javaslatot beterjeszteni, amely igy szól : »A 4. § első bekezdése elhagyandó.« Tisztában vagyok azzal, hogy nem méltóztatnak ezt elfogadni, mégis kötelességet teljesítek a magam elvi álláspontjával szemben, midőn ennek a határozati javaslatnak elfogadását kérem. A jogi személyekre nézve a tegnap elmondottak alapján állok, a községi és állami üzemekre nézve azonban még csak egy rövid megjegyzést tennék és ajánlanék a t. minister ur figyelmébe. Ha teljesen elhagyatik is itt az államnak és a községeknek jogosítványa képesítéshez kötött ipar üzésére, ezzel nem adunk fel semmit arra az esetre, ha például — meit azt hiszem, ez lehet intendálva a községekre nézve — beáll az az eset, hogy — mondjuk — a pékek, mészárosok, szóval a közélelmezési üzemek tulajdonosai megtagadják a közönség kiszolgálását. Pálfy Dániel : Vagy pedig kartellbe lépnek ! B. Szterényi József: Amint a régi ipartörvényben volt rendelkezés a pékekre nézve, azonképen méltóztassanak alkalmas helyen a törvényjavaslat valamely szakaszában felhatalmazást adni, hogy olyan esetekben, amidőn ilyen közélelmezési érdekek kívánják, a községek kormányengedéllyel jogosíttassanak fel ilyen üzemek felállítására. Ajánlom határozati javaslatomat, valamint ezt a gondolatomat a t. Nemzetgyűlés figyelmébe. Elnök ." Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Tasnádi Kovács József ! Tasnádi Kovács József : T. Nemzetgyűlés ! A 4. § második bekezdésében azt mondja, hogy jogi személyek képesítéshez nem kötött ipart űzhetnek üzletvezetővel. Ehhez nincs semmi szavam, nem is lehet, dacára annak, hogy még ezt is kifogásolják nagyon sokszor kisiparoskörökben. Van azonban ennek folytatása is. Azt mondja ez a szakasz, hogy a kézművesjellegü iparűzés szokásos keretein t« 1 bármely képesítéshez kötött ipart is űzhetnek. Tegnap hallottuk Méhely Kálmán t. képviselőtársunk beszédjét, aki azt mondta, hogy nem tudja megvonni a határt még a gyárüzem és a kisipar között sem ; ha tehát ezt a szakaszt igy hagyjuk, akkor még nehezebb lesz megvonni a határt, ha az illető ipar a kézművesjellegü iparűzés szokásos keretein túlmegy. Nem egészen ugy van a dolog, ahogy Méhely t. képviselőtársam mondotta, de viszont annak elbírálása, hogy valamely ipar a kézművesjellegü iparűzés szokásos keretein túlmegy, nagyon önkényes lehet és olyan veszélyt rejthet magában a magyar kisiparosok érdeke ellen, hogy azt a magam részéről nem fogadhatom el. Ennélfogva a szakasz egy részének kihagyását fogom kérni. Nem fogadhatom el továbbá a 3. §-ban foglalt azt a megállapítást, hogy közkereseti és betéti társaság akármilyen ipart űzhet, ha annak valamelyik tagja saját személyében igazolja, hogy iparűzésre jogosult. A bankok eredeti hivatása nem az volt, hogy iparűzők legyenek ; a bankok eredeti hivatása az volt, hogy az ipart, a kereskedelmet, a vállalkozásokat finanszirozzák ; ne kiuzsorázzák, amint ezt tették, de finanszirozzák. A közkereseti és betéti társaságok tehát, ha iparűzésre alakulnak meg, alakuljanak meg tényleg az ipar üzésére, ne pedig az ipar Huzsorázására. Nézetem szerint, ha ilyen társaságok iparűzésre alakulnak, azok tagjainak legalább fele iparos kell hogy legyen, nem pedig valamelyik tagja. Azért mondom, hogy fele, mert van két tagból álló betéti társaság is. Ha ezt a t. Nemzetgyűlés elfogadná, akkor a 3. bekezdésben az »egyetlen« szó kihagyatnék. Módosításom a következő (olvassa) : »A második bekezdésből hagyassék ki ez : »továbbá a kézművesjellegü iparűzés szokásos keretein túl bármely képesítéshez kötött ipart«, a harmadik bekezdés negyedik sorából hagyassék ki ez a két szó : »valamelyik tagja« és ehelyett vétessék be ez : »tagjainak fele«, végül az ötödik sorból az : »egyetlen« szó hagyassék ki.« Elnök : Kivan valaki szólni ? Homonnay Tivadar : T. Nemzetgyűlés ! Igen rövid leszek. Pálfy t. képviselőtársamnak módosításához kívánok hozzászólni és pedig csak azért,