Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-303

À nemzetgyűlés 303. ülése 1922. évi február hó 1-én, szerdán. 191 mert azt látom, hogy differencia van Pálfy t. képviselőtársam és a t. előadó ur módosítása közt. Nagyon helyesen kivánja Pálfy t. képviselőtársam azt, hogy a negyedik szakaszból a »továbbá az államra és községekre« kitétel kihagyassék. Méltóztassanak megengedni, hogy érvelésemet erre vonatkozólag pár szóval kifejtsem. Az én véleményem az, hogy a kormánynak az ipartörvény megalkotásánál eredetileg nem az volt a célja, és nem az az egyedüli hivatása, hogy az iparágakat képesítéshez kösse, hanem az is, hogy lehetőleg az iparosság és a munkásság részére munkaalkalmakat biztosítson. En a magam részéről teljességében helyeslem a törvényjavaslatot ; sajnálom, hogy az általános vitáról rajtam kivül álló okok miatt lemaradtam, de óhajtandónak tartom, hogy ha a törvényjavaslattal nem is tudjuk a munkaalkalmakat növelni, legalább ne csökkentsük. Magának az államnak az érdekében kivánom ezt és engedjék meg, hogy ennek a kérdésnek szociális szempontjait pár szóval megvilágítsam. Az állam érdeke, hogy minél több adóalanyt teremtsünk, ha pedig az állam és a községek nem mondom, hogy elvonnak, de elvonhatnak munkaalkalmakat, de el is vonnak, a kisiparosságtól, melyet támogatni kell, akkor szükségesnek tartom és kérem a kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék Pálfy Dániel t. képviselőtársam javaslatához hozzájárulni. Tartom annyira fontosnak a kisiparosság támogatását a munkaalkalmak növelése szempontjából, mint abból a szempontból, melynek megvalósításáért nagyon nagy köszönettel tartozik az iparosság a kereskedelemügyi és pénzügyminister urnák, hogy t. i. pénzbeli támogatásban is kivánja az iparosságot részesíteni. A pénzbeli támogatás mellett azonban igen nagy súlyt helyezek arra a támogatásra is, melyet Pálfy t. képviselőtársam kivan módosításában, hogy az államot és a községeket zárjuk ki a képesítéshez fűzött iparok űzéséből. Helyesnek találom azt, hogy az állam és a községek olyan iparágakat űznek, melyek föltétlenül közüzemi jelleggel birnak, például nem tudnék hozzájárulni ahhoz, hogy a világítás kérdésében, a vízművek, vagy mondjuk az élelmezés kérdésében, avagy a közlekedés kérdésében is ne tudjunk konkurrenciát teremteni. Ezeknek a fentartását az államra és a községekre nézve továbbra is szükségesnek tartom, de viszont nem helyeselhetem, hogy emiatt a munkaalkalom bármilyen tekintetben is csökkentessék. Nem mondom, hogy a kereskedelemügyi minister ur, amig ő ül a ministeri székben, csökkenteni fogja a munkaalkalmakat, de az általános vélemény az, hogy a ministeri székben állandóan változnak a ministerek, az iparosság pedig állandóan egy és ugyanaz. Amig a kereskedelemügyi minister ur ül a ministeri székben, addig bizalommal vagyok iránta, bár az ellenzéki padokon ülök, ami nem azt jelenti, hogy obstruáljuk a javaslatot, melyet egészséges és helyes törvényjavaslatnak tartok, és amelyért az iparosság is hálás a kereskedelemügyi minister urnák, de épen azért, mert később esetleg más ülhet a kereskedelemügyi ministeri székben, kérem a minister urat, hogy az iparosság érdekében, valamint a munkásság érdekében is méltóztassék elfogadni Pálfy t. képviselőtársam javaslatát. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Haller István 1 (Felkiáltások : Nincs itt I) Szabó József ! Szabó József (budapesti) : T. Nemzetgyűlés 1 Az előttem felszólalt t. képviselőtársaim máieléggé indokolták a Pálfy képviselő ur által beterjesztett módosítvány szükségességét. Ezért csak egész röviden néhány szóval kívánok hozzászólni ehhez a paragrafushoz és kérném at. Nsmzetgyülést, hogy járuljon hozzá Pálfy t. képviselő ur módosításához. Mint Homonnay t. képviselő ur is emiitette, kivételes esetekben módot kell adni, hogy az állam és a községek is ipart űzhessenek. Ezek az említett esetek a nem képesítéshez kötött iparokra vonatkoznak, viz-, gázvilágítás, kölekedési üzemekre, kenyérgyárra stb. Minthogy ezek nem képesítéshez kötött iparok, a törvény szerint is joguk és módjuk van rá, az államnak és a községeknek, hogy ezeket az üzemeket folytassák. Itt azonban arról van szó, hogy a háborúnak egy csökevénye van még itt és, sajnos, igazuk van azoknak a képviselő uraknak, akik azt mondották, hogy a helyzet sok esetben nemhogy enyhült volna, de még súlyosbodott. Különösen az utóbbi időben napról-napra szaporodnak a községi cipőüzemek, szabóüzemek, a tisztviselők ellátására szükséges felszerelési üzemek stb. Usetty Ferenc : Nagyon helyes ! Szabó József (budapesti) : Nem helyes, mert méltóztassék csak elképzelni, hogy az ilyen üzemek hány adóalanyt tesznek tönkre, pedig az államnak az a feladata, hogy iparosait megerősítse és az adófizetőknek, az adóalanyoknak módot adjon arra, hogy boldogulhassanak. De ez így lehetetlenség, mert az ilyen üzemek által az állam tönkreteszi ezeket az iparosokat, meit egészen természetes, hogy az a cipész- vagy szabóiparos nem fog tudni a községgel konkurrálni. Más feltételek mellett űzi az ipart az a község. A község legtöbb esetben és legtöbb helyen ingyen bírja a helyiséget, a többi polgár terhére fűt és világit, nem fizet adót, mig a kisipar mindezzel meg van terhelve. Innen van az, hogy egyes árlejtéseknél a kisiparosság nem bir a községgel versenyezni. De nem is szükséges, hogy az állam és a község ipáit űzzön. Az államnak és a községnek szerintem egészen más feladata van. Nincs szükség ezekre még azon indokoknál fogva sem, amelyekkel a kereskedelemügyi minister és a törvényjavaslat ezt indokolja, hogy t. i. ; a fogyasztóközönségnek az érdekeit van hivatva ez a szakasz védeni, mert az iparosok kartellt kötnek, az iparosok amerikáznak vagy szembehelyezkednek a fogyasztóközönség érdekeivel, olyan igényekkel lépnek fel és olyan árakat szabnak, amelyek a fogyasztóközönség érdekeit veszélyeztetik. T. Nemzetgyűlés ! Megengedem, ez érv és meg