Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-303
188 A nemzetgyűlés 303, ülése 1922. évi február Tió 1-én, szerdán. . Jrivül fontos a kisiparosság jogainak megvédése szempontjából. Ezt bizonyítja az is, hogy példának okáért kerületem egyik ipartestülete e szakaszhoz a következő megjegyzést fűzi (olvassa) : »Jogi személyek kézműves jellegű kisipari üzemre jogositványt ne nyerhessenek, még az állam és köztörvényhatóságok se tarthassanak fenn kisipari üzemeket. Szakipari szövetkezetek kivételt képeznek, ha az igazgatóság valamelyik tagja mestervizsgát tett szakiparos.« Az előadó ur módosítása elég kemény feltételekhez köti azt, hogy ha valamely község mégis szükségét látja bizonyos ipar üzésének, s ezért ehhez a módosításhoz hozzájárulok. A túlságos óvatosságot ellenben, különösen azt a túlságos óvatosságot, amely a gyakorlati élettel teljesen szembekerül, nem helyeslem és ennek a szakasznak egy ilyen pontjára kénytelen vagyok rámutatni. A 4. § 2. bekezdésének végén e szavaknak »ha üzletvezetőt (10. §! alkalmaznak« törlését kérem. Ezt a következőkkel indokolom. Felolvasom a szakasz e részét (olvassa) : »Jogi személyek képesítéshez nem kötött ipart, továbbá a kézművesjellegü iparűzés szokásos keretein túl bármely képesítéshez kötött ipart is űzhetnek, ha üzletvezetőt (10. §) alkalmaznak.« Az én meggyőződésem szerint jogi személyek képesítéshez nem kötött ipart űzhetnek akkor is, ha üzletvezetőt nem alkalmaznak, az erre vonatkozó megjegyzés teljesen felesleges és ezért az utolsó kitétel elmaradhat. Mert ha az illető iparág nincs képesítéshez kötve, akkor teljesen feleséges képesített üz'etvezetőt alkalmazni, ha pedig a jogi személy képesítéshez kötött iparüzemet létesít, természetes, hogy valakit odaállít, hogy vezesse azt. (Felkiáltások : Ez az !) Az üzletvezető alkalmazására vonatkozó kritériumokat ellenben a kormány ugy állapítja meg, hogy az egész csak a szakképesítései iparra vonatkozik. Ezért én itt a törvényben összeütközést látok és törölni kívánom ezt a kitételt »ha üzletvezetőt (10. §) alkalmaznak«. Elnök .* Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Pálfy Dániel ! Pálfy Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Már az általános vita folyamán kifejtettem azt, hogy milyen hátrányok származnak a kézmúiparosságra abból, ha a városok és az állam kisipari jellegű ipart űznek. A t. előadó ur a minister ur válasza alapján itt módosító javaslatot terjesztett elő, amely részben az általam javasolt módosít ványt kivánja a szóbanforgó 4. §-hoz. Minthogy azonban az előadó ur javaslata nem fedi azt, amit a kézműiparosság kivan és amit én a magam szempontjából is igen helyesnek tartanék, hogy t. i. az az elv, amely a képesítést lefekteti, a törvényen nyílegyenesen végigvonuljon és hogy semmiféle eltéréstettől az elvi állásponttól meg ne engedjünk, ezért én egy másik módositást terjesztek elő a 4. §-hoz, amely a következőképen szól: »A törvényjavaslat 4.. §-ához a következő módositást ajánlom : A 4. § 1. bekezdésében a 4. sorból törlendők ezek a szavak : »továbbá az államra és községekre«, — vagyis az államra is fentartandónak gondolom azt« az elvi álláspontot, hogy ne űzhessen ipart. A 4. §. 2. bekezdése után uj bekezdés gyanánt a következő szöveg iktatandó be : »Az állam és a községek képesítéshez kötött ipart a kézműves jellegű iparűzés szokásos keretein belül csak a közérdek által indokolt szükség esetén és akkor is csak a kereskedelemügyi minister jóváhagyásával űzhetnek.« Azt hiszem, hogy ez a módosítás valamivel határozottabb, mint az, amit az előadó ur felolvasott . , . B. Szterényi József: Ugyanaz! Pálfy Dániel : ... és kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy miután mindkét javaslat ugyanazt a célt akarja szolgálni, csak én határozottabb formában akarom kifejezésre juttatni, hogy az államnak és városnak is csak abban az esetben van joga kézműves jellegű ipart űzni, ha ezt a közérdek teszi indokolttá és ha a minister ur olyannak itéli, hogy részükre az iparűzési jogot engedélyezni kivánja. méltóztassék az én módosításomhoz hozzájárulni. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Hornyánszky Zoltán ! Hornyánszky Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Hasonló indítványt akartam beterjesztem, mint Pálfy Dániel t. képviselőtársam, de a magam részéről elfogadom az ő módosítását. Legyen szabad azonban a megokolásához még hozzáfűzni azt, hogy ha a 4. § tilalmat állit fel, akkor e^t ugy kell kiterjeszteni, mint ahogy ezt Pálfy t. képviselőtársam kivánja. Kámutatok arra, hogyha a kézművesipart fejleszteni akarjuk, akkor nem szabad kitenni annak a korlátlan szabad versenynek, versenyszabadosságnak, mely annak következtében, hogy a nagyobb tőkével rendelkező állam vagy község a maga közpénzen előállított tőkéjével a versenyképesség hatványozott lehetőségével állbele a versenybe, épen azokkal az iparokkal szemben, amelyek ezt a tőkét nélkülözik, egészségtelen versenyt teremt, olyan szabadságát a versenynek, amelynek következtében ennek a kisiparnak vissza kellene vonulnia és hátrálnia kellene a nagyobb tőkével szemben. Ez az ok az, amely engem vezet, hogy ez elől a nagyobb tőke elől nem tudván men tesiteni magát a kisipar, kénytelen lesz folytonosan hátrálni és ez nemcsak a kisiparnak, hanem a kézműiparnak is kárára válik. A magam részéről tehát Pálfy t. képviselőtársam indítványát fogadom el. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Szűcs Dezső ! SzűCS Dezső : T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslatnak 4. §-a a magyar kézműiparosságnak két sarkalatos követelését érinti. Az egyik sarkalatos követelés az, hogy a képesítés szigorúbb keretek között érvényesüljön. A másik sarkalatos követelése a magyar kézműiparosságnak az, hogy a magyar kézműves-kisipar kellő védelemben részesüljön a nagytőke nyomásával szemben. Az 1884. évi XVII. tcikkbe iktatott ipartörvény -a