Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-303

A nemzetgyűlés 303. ülése 19k Kérdem tehát a t. Nemzetgyűlést, elfogadja-e a törvényjavaslat ,1, §-át változatlanul, igen vagy nem? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most felteszem a kérdést : elfogadja-e a t. Nemzetgyűlés Griesswein Sándor képviselő urnák az 1. §-hoz beadott kiegészítő indítványát, igen vagy nem? (Nem!) Határozatként kimondom, hogy a nemzetgyűlés Giesswein képviselő ur kiegészítő indítványát nem fogadta el. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat 2. §-át felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 2. §4). Szűcs Dezső ! Szücs Dezső: T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat 2. §-ának második bekezdése megemlíti, hogy a 18-ik életévüket betöltött kiskorúak atyjuk, illetve gyámjuk gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével önállólag űzhetnek ipart. Némely iparoskörök részéről felmerült az a kívánság, hogy az alsó korhatár az önálló iparűzés tekintetében a 20, illetőleg 24. életévben állapittassék meg. Néze^ tem szerint azonban a 18-ik életévüket betöltött kiskorúaknak ezt az engedményt meg kell tenni. Az engedmény megtételét főképen az indokolja, — ami különben a törvényjavaslat indokolásában is szerepel — hogy a világháború és a forradalmak által teremtett abnormis gazdasági viszonyok igen sok esetben olyan helyzetbe sodorhatják a kiskorúakat, akiknek atyjuk, keresetképtelen testvéreik ellátásáról is gondoskodni kell, hogy önállóan űzzenek ipart. Azonban a kiskorúak önálló iparűzési jogának ezt a korlátlanságát nem tartom helyesnek

3 bizonyos korlátozó rendelkezésre van szükség. Nekem súlyos aggályaim vannak a tekintetben, hogy az ilyen kiskorúak igen könnyen válhatnak közkereseti és betéti társaságok áldozataivá. Épen ezért a törvényjavaslat 2. §-ának második bekezdése helyett a következő szöveg felvételét indítványozom (olvassa) : »Kiskorúak 18. életévük betöltése után képesítéshez vagy engedélyhez, úgyszintén képesítéshez és engedélyhez kötött ipart is atyjuk, illetőleg gyámjuk gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével önállóan űzhetnek, de csak kivételes méltánylást érdemlő körülmények által indokolt szükség alapján és esetről-esetre az illető érdekképviseleti testület meghallgatása után a kereskedelemügyi minister jóváhagyása mellett.« Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Tasnádi Kovács József ! Tasnádi Kovács József: T. Nemzetgyűlés! Az általános vitánál feliratkoztam, de elálltam a szótól, mert az a nézetem, hogy ez a törvény a magyar iparosoknak, különösen a kisiparosoknak jó, és szükséges, hogy minél előbb törvényerőre emelkedjék. Módosításokat fogok egyes szakaszoknál beadni, mint most a 2. §-nái is. Itt is tisztán az a célom, hogy a magyarok ér', évi február hó 1-én, szerdán- 183 dekeit az ipar terén is megvédjem, még jobban mint a javaslat. A 2. §-ban ugyanaz van, ami az 1884 : XVII. te .-ben. hogy t. i. Magyarország területén bizonyos feltételek alatt minden önjogu egyén űzhet ipart, és folytathat bárhol önállóan kereskedést is. Az »egyén« fogalma az, amely a múltban lehetővé tette, hogy az ipartörvény intencióját kijátszszák. Ez az »egyén« szó hozta be a nem magyar állampolgárokat a magyar ipar, a magyar kisiparosok terhére a múlt, most elmúlandó •— és helyesen elmúlandó — törvény alapján. Mert a praxisban ugy áll a dolog, hogy egy itt jelenlevő képviselő, aÉ közigazgatási ember volt, épen azért hagyta ott azt az osztályt, az iparhatósági osztályt, mert megtörtént a gyakorlatban a múltban nagyon sokszor, hogy mikor az illető szakreferens kötötte magát ahhoz, hogy az iparengedélyt csak magyar embernek, magyar állampolgárnak adja ki, mindenféle forumoknak innen-onnan való beavatkozása, érdekszférák és bankok beavatkozása folytán idegenek kaptak iparengedélyt. (Ugy van ! a baloldalon.) B. Szterényi József : A 3. § ! Tasnádi Kovács József: Ez pedig nem volt egyéb, mint a magyar kisipar tönkretétele szakértelmetlen üzérek javára. Kóródi Katona János : Ugy van ! Tasnádi Kovács József : Még nagyobb veszedelem az, hogy a kereskedést is »egyén« űzheti és nem magyar állampolgár. Méltóztassanak a nyugati pályaudvartól kezdve a körutakon végigmenni, s ott méltóztatnak látni minden kapualjban kereskedőket, akik már üzletekbe is beköltöztek, mert azok egyének, de nem magyar állampolgárok, hanem osztrák állampolgárok, közelebbről galíciai állampolgárok és orosz-lengyel zsidók. KÓrÓdi Katona János : Ugy van ! Az iparszabadság címén ! Tasnádi Kovács József : Ez az állapot a honi zsidók érdekeibe is ütközik, hiszen debreceni zsidó kereskedők panaszkodtak nekem a-zért, hogy minden úton-módon kikerülve a kormány figyelmét, bebújnak iparigazolványért ezek az idegen elemek. Ezek rossz elemek, az ipar és a kereskedelem ellenségei, mert ezek kufárok, üzérek és uzsorások. Huszár Elemér (közbeszól). Tasnádi Kovács József: Tessék nyugodtan lenni Huszár Elemér t. képviselőtársamnak, én el tudom bírálni, hogy hova szavazzak, az ön utasítása nélkül. (Zaj a baloldalon.) A magyar iparosok nem szorulnak arra, hogy csak egyéneknek nézzék őket, azok becsületes magyar emberek s mint ilyenek nyugodtan eltűrik azt, hogy egy szűkebb meghatározás, a »magyar állampolgár« meghatározás alá szoríttassanak. (Ugy van ! balfelől.) Azonban Szterényi képviselő urnák méltóztatik azt mondani, hogy itt vannak. Hiszen ebben a törvényjavaslatban is van utalás arra, hogy ez az egyén tulajdonképen magyar állampolgár tartozik lenni. En nem azt mondom,