Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-303

184 A nemzetgyűlés 303. ülése 1922, évi február hó 1-én, szerdán. hogy hogyan szól erre vonatkozólag a törvény, de miután ez az »egyén« szó itt van, amely ott volt a múlt törvényben is, az »egyén« fogalmának háta mögött megint bebújhatnak nem magyar állampolgárok és — ahogy mondtam — teljesen nem kívánatos elemek. Báró Szterényi József t. képviselőtársam — ha már vele foglalkozom, erre is kitérek — mondta azt is, hogy a régi magyar ipart nem a született, nem az ősmagyarok csinálták. B. Szterényi József: A németek hozták be. Tasnádi Kovács József; Méltóztassék a debreceni levéltárban az okmányokat megnézni és látni fogja t. képviselőtársam, hogy ősidőkre visszamenőleg tiszta, szín, ősi magyar emberek űzték az ipart. . . Kóródi Katona János : Kecskeméten is ! Tasnádi Kovács József: ... oly hitelképesen, hogy a mai ipar vagy a liberális korszak magyar ipara ahhoz nem nyúlik fel. A liberalizmusra is méltóztatott hivatkozni. Azt is az egyénnel való vonatkozásban mondom, hogy igenis a liberális éra nem volt az, mert a liberális éra az eszközöket is megadja az egyenlő érvényesüléshez ; itt pedig a bankok a magyar iparosnak nem adták meg ezeket az eszközöket s ha adtak is hitelt, azt olyan uzsorakamatra adták, hogy annak az iparosnak, különösen kisiparosnak tönkre kellett mennie. Ezzel szemben a zsidó iparosokat a legteljesebb mértékben pártolták anélkül, hogy azoknak a batyujuknál egyebük is lett volna ; óriási hiteleket adtak nekik, üzleteket rendeztek be, természetesen a dicsérendő faji összetartás folytán, s igy teljesen elnyomatott a magyar ipar, s elnyomatott az a régi magyar ipar, amely, mondom, egészen Ázsia közepéig nyúlt el hitelképesen híresen. Különben vannak speciális magyar készítmények, amelyeket nem magyar ember, nem ősi magyar érzéssel teli magyar ember nem is tudott volna készíteni. Egyébként ezt a különbséget nem teszem meg a régi iparra nézve sem, hogy németek. vagy az ősi magyarok, vagy mások csinálták-e, mert a szepességi németet, vagy a budai svábot nem tartom németnek . . . B. Szterényi József : De nem faj magyarok ! Tasnádi Kovács József: ... azokat ép olyan jó magyarnak tartom, mint magamat, aki ősmagyar famíliából származom. Az iparban lehet nemzetköziség, azonban a nemzetköziséget a nemzeti élet rovására pártolni nem szabad. Ez az »egyén« szó, gondolom, külpolitikai okokból szokott a törvénybe bevétetni. Azonban ez felesleges, mert hiszen a 3. § a viszonosságról teljes mértékben intézkedik a külföldiek javára. Már pedig minden külföldi törvényhozás is megcsinálja azt, amit a 3. .§, mert igenis bizonyos felügyeleti hatóság jóváhagyásától és el bírálásától teszi függővé azt, hogy külföldi az illető államban ipart folytathasson. Különben a német , birodalmi törvény még arról is gondoskodik, hogy ha a német birodalomban bizonyos helyeken szabályrendeletek vannak, akkor köteles az ottani iparos három év alatt az állampolgárságot megszerezni. Nálunk azonban épen azért tört le és ment tönkre a magyar ipar és különösen a vidéki kisiparosság, mert teljesen idegenek,—ne méltóztassék félreérteni, idegeneken a nem magyar állampolgárokat értem —bújtak meg itt mint iparosok és mert, ugyebár, nem lehet azt mindenütt egyénenként ellenőrizni annak a minister nek, kormánynak, de még annak a szolgabírónak sem, hogy ki a magyar állampolgár és ki nem az, hiszen az a szolgabíró sem ismer minden embert, valaki ott lakik a járásában három vagy öt éve, handlirozik és egyszerre csak iparos akar lenni. Elcsúsznak az ilyenek azért, mert »egyén« van a törvényben és mert a felettes fórumok kortescélokból és más okokból — amint a múltból láthatjuk — elnézték az ilyesmit. Épen ezért tisztelettel indítványozom, hogy a második szakaszból az »egyén« szó hagyassék ki és helyette »magyar állampolgár« tétessék. (Elérik helyeslés és taps a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Senki sincs felírva ! Elnök : Kivan még valaki a szakaszhoz hozzászólni ? B. Szterényi József : Szót kérek ! Elnök : Szterényi képviselő urat illeti a szó. B. Szterényi József: T. Nemzetgyűlés! Egész röviden kívánok a szakaszhoz szólni, egyrészt azért is, hogy reflektáljak Szűcs Dezső t. képviselőtársam imént beterjesztett határozati javaslatára és arra kérjem a t. nemzetgyűlést, hogy azt szociális okokból mellőzni méltóztassék. A t. képviselő ur nagyon helyesen hivatkozik arra, hogy egy 18 éves fiatalembertől abban az esetben, amelyre a törvény utal, nem lehet megtagadni az iparűzés jogát, de bizonyos méltánylást érdemlő körülmények figyelembevételével a képviselő ur mégis korlátozni akarja ezt a jogot a helyi hatóság, illetőleg a kereskedelemügyi minister engedélyével. T. Nemzetgyűlés ! A mi egész adminisztrációnk oly komplikált, a törvény — miképen tegnapi beszédemben voltam bátor utalni rá — annyi mindent hagy a rendeleti útnak fentartva, hogy tulajdonképen sokkal célszerűbb lett volna egy egyszerű felhatalmazást kérnie a kereskedelemügyi minister urnák arra, hogy rendeleti utón szabályozhassa az egész iparűzés jogát. Ha már most t. képviselőtársam ki akarja terjeszteni a rendeleti ut igénybevételét arra is, hogy minden egyes iparűzési jog kérdésében, amikor egy 18 éves fiatalember családi viszonyai folytán önálló iparűzésre kényszerül, a minister vagy a hatóság döntsön; akkor ez az adminisztráció olyan összegabalyitása és olyan részletekre való kiterjesztése, amely végeredményben az egész adminisztrációt buktatná meg. Méltóztassanak figyelembe venni különösen a vidéki viszonyokat. Szociális okok követelik ennek a rendelkezésnek megszorítás nélkül való fentartását, s ha annak az iparoscsaládnak sarja ilyen fiatal