Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-302
À nemzetgyűlés 302. ülése 1922. évi január hó 31-én, kedden. 161 hogy az az egészségnek ne ártson, hogy ott az egészségügyi szabályok be legyenek tartva. Vannak egyes iparágak, melyekről köztudomású, hogy az egészségre folytonos veszedelmet jelentenek. Nagy örömmel üdvözlöm a kereskedelemügyi minister urnák épen ma benyújtott törvényjavaslatát a fehér foszfor használatáról, mely javaslattal a genfi egyezményhez illeszkedünk. Annál is inkább örülök ennek, mert mintegy 10 évvel ezelőtt igen turbulens parlamentáris viszonyok között, amikor alig hagytak engem szóhoz jutni, egy indítványt tettem itt a Házban, melyet azután el is fogadtak. Nagyon örülök, hogy ennek az indítványnak a szelleme most megvalósulás előtt áll. Teljes elismeréssel nyugtázom ezt, és annak a bizonyítékául látom, hogy törvényhozásunk, bár lassan-lassan, egy kissé sántikálva, de mégis iparkodik a nyugateurópai államok szociális nívójára emelkedni. Mert igen, ehhez is kellett 10—12 esztendő, kellett többszöri felszólalás és kellettek a Nagybiccsén történt nagyobbmérvü foszformérgezések, melyek a közvéleményt felizgatták s melynek hatása alatt a közvélemény belátta, hogy ezen az igazságtalanságon segíteni kell. Aki komolyan vizsgálja a munkaviszonyokat, akárhány ilyen egészségellenes dolgot láthat. Most csak arra a folytonosan veszélyes és mérgező hatásra akarok rámutatni, melynek az ólommal dolgozó munkások, iparosok vannak kitéve, különösen a fazekasok és kályhások, akik a Bleiglettével — magyarul azt hiszem ólomgelének nevezik — dolgoznak, amelyet ők használnak fel. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a szakaszhoz szólni. Az, hogy az elnök a vita elején egy-két képviselő úrral szemben elnézéssel volt és nem ragaszkodott ahhoz, hogy szigorúan a szakaszhoz hangzanak el beszédek, nem jelentheti azt, hogy az általános vita ismét meginduljon és minden szónok mindenről beszéljen, csak a szakaszról nem. (Helyeslés a jobboldalon.) A képviselő úrral szemben is bizonyos engedékenységet tanúsítok, de mégis kötelességem most már figyelmeztetni, hogy a vitát ne méltóztassék annyira kiszélesíteni. Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a szakasz keretein belül maradni. (Helyeslés.) Temesváry Imre: Szalmacséplés az egész! (Zaj a szélsobaloldalon.) Rupert Rezső : Melyik okos ember mondta ezt Giesswein Sándorról? Csak az mondhatja rá, akinek nincs annyi műveltségi nivója sem, hogy ezt megérthesse ! Temesváry Imre: Nem kérünk a képviselő úrtól felvilágosítást ! Rupert Rezső : Az egész világ szívesen hallgatja ! Temesváry Imre: Mi nem! Giesswein Sándor : Honorálom az elnök ur figyelmeztetését és kijelentem, hogy a szakasz mellett szándékozom maradni. Azzal én nem NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XVI. KÖTET. törődöm, ha van itt valaki, aki szalmacséplésnek gondolja ezeket a szociális jelentőségű dolgokat. Ez csak azt mutatja, hogy az illetőnek — abszolúte — fogalma sincs a modern állam követelményeiről. Páífy Dániel: Temesvárynak van! Giesswein Sándor : Bocsánatot kérek, hogy ezt kellett mondanom. Én elvárhattam volna az elnök úrtól, hogy egy kis rendreutasitás menjen oda is. Elnök : Én nem hallottam. Milyen kifejezést méltóztatott használni? Temesváry Imre: Azt a kifejezést használtam, hogy szalmacsépléssel ne nyújtsuk ezt a vitát. Én nem a képviselőtársam beszédére mondottam ezt, hanem arra, hogy elegendőkép kifejtették már az ügyet, ne nyújtsuk tehát tovább ennek a szociális jelentőségű törvényjavaslatnak a letárgyalását. Elnök : Mindenesetre figyelmeztetni tartozom a képviselő urat, hogy a vitának nyújtása vagy nem nyújtása tekintetében ex offo az elnök van hivatva intézkedni. r Temesváry Imre: Épen az elnök ur szavaira mondtam ! Elnök : Amint méltóztatik látni, én a képviselő urat figyelmeztettem, ugy, ahogy szükségesnek tartottam, és Temesváry képviselő urnák ilyen erős kifejezést használnia sem oka, sem joga nem volt. Giesswein Sándor : Rövidre fogom összefoglalni felszólalásomat. Ha Temesváry képviselőtársam tudja is ezeket, — meg vagyok győződve, hogy tudja — és neki talán ezért unalmas volt, de ha jól tudom, egyrészt a Ház 90°/o-ának figyelme nincs kellőkép erre irányítva, másrészt mi nemcsak azoknak beszélünk, akik itt vannak, mert akkor legtöbbször kár volna a vesződségért, . . . Tasnádi Kovács József: Mindenki magából szokott kiindulni. Ezt visszautasítjuk. Nekünk is megvan a magunk felfogása. így beszélni a parlamentben nem illik. Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a párbeszédeket abbanhagyni. Giesswein Sándor : Bocsánatot kérek, én senkit nem akartam megbántani, én csak a jelenlevők csekély számára vonatkozólag mondottam, hogy sokszor nem érdemes így beszélni. Haypál István: Mézben is vannak nagyon sokszor mérges anyagok beadva! Giesswein Sándor : Minél inkább méltóztatnak izgatottak lenni, annál inkább sajnálom azt, hogy talán nem végezhetek olyan röviden, mint ahogy szeretnék. Amidőn felszólaltam, tényleg azt véltem, hogy ezeket a megjegyzéseket talán legjobban az 1. §-nál lehet elmondani, mert nem akarok ugyan határozati javaslatot beadni, hanem ehhez az 1. S-hoz bizonyos kiegészítést szeretnék benyújtani, amely kiegészítés mintegy jelezné, hogy mi ezzel nem tekintjük befejezettnek a kézműves21
