Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-302
A nemzetgyűlés 302. ülése 192k B. Szterényi József : De igen ! Ereky Károly : Meglehet, hogy ellene volt a t. képviselő ur, bár én nem hallottam, de az egész országban az a közvélemény alakult ki, hogy ennél a törvényjavaslatnál, igenis, exponálja magát, de annál nem exponálta magát. Ami a Pénzintézeti Központot illeti, méltóztassanak megnézni, ott mindenféle, védelmi bástyák vannak felállítva a betétek elosztására vonatkozólag, a revizióra vonatkozólag, hogy kinek engedik meg, hogy betéteket vegyenek fel stb. Engedelmet kérek, de épen a kisiparossággal szemben kell a feltétlen szabadverseny alapjára helyezkedni, a többi intézményeknél nem ? Ezek után arra rá is kívánok mutatni, hogy mennyire van megvédve Magyarországon egyes intézkedésekkel a nagykereskedelem, és ezt az igazságügyminister urnák ajánlom szíves figyelmébe. Méltóztatnak tudni, hogy Magyarországon princípium az, hogy mindenkit csak illetékes birósága elé lehet állitani. Ez az elv azonban keresztül van törve egy esetben, amikor a nagykereskedelmet, a nagy kapitalizmust kell megvédeni a kisemberrel szemben. Hornyánszky Zoltán : Nagyon sok esetben át lett törve ! Ereky Károly : Ha nagyon sok esetben át lett törve, ez még csak jobban támogat engem. En csak ezt az egy példát hozom fel. Hornyánszky Zoltán : Nem akarom támogatni a világért sem ! Ereky Károly: Nagyon köszönöm Hornyánszky képviselő ur szives támogatását. Mondom, csak egy példát akarok felhozni. Méltóztatnak tudni azt az egyszerű esetet, hogy pl. a vidéken vesz egy szegény, egyszerű asszony vagy hadiözvegy az utóbbi időben egy varrógépet, aláírásával kötelezi magát, hogy azt tiz koronás havi részletekben kifizeti. Per esetén ő nem az illetékes bíróság elé lesz citálva a vidéken, hanem a budapesti bíróság elé, vagy oda, ahol az illető cég üzlete van. Hornyánszky Zoltán : Az illetékesség kikötése esetén ! Ereky Károly : Az illetékességnek ez a kikötése adja meg az alkalmat arra, hogy a nagykereskedelmet ilyen formában megvédhessék és amikor a nagytőkét ilyen formában védik meg, akkor ne tessék nekem reakcióról beszélni, amikor a kisiparosságot akarjuk megvédem. (Helyeslés a jobboldalon.) A képesítésnek a törvényjavaslatban való lefektetését azért is fontosnak tartom, mert a liberalizmus, melynek túlzásait Szterényi t. képviselőtársam is volt szives elitélni, egyéb téren is olyan törvényeket hozott, hogy azokat a bűntetteket, — és ezt ismét az igazságügyminister ur szives figyelmébe ajánlom — melyeket nem a kapitalizmushoz tartozó emberek követnek el, hanem a szegény egjrszerü emberek, börtönnel büntetik, azoknak pedig, amelyeket a kapitalizmushoz tartozó és annak védő palástja alatt dolgozó emberek követtek el, elkövetőit egyszerűen szabadon engedik. 2, évi január hó 31-én, kedden. 151 Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, talán szíveskedjék kicsit közeledni a szakaszhoz. (Derültség.) Ereky Károly : Igen, ebben a pillanatban visszatérek rá, de az elnök ur szives elnézését kérem, hogy még egy pontra rámutathassak. (Halljuk ! Halljuk !) Amint méltóztatnak látni, igy áll a helyzet. Megjelent pl. a lapokban egymás mellett két hír. Az egyik arról szólt, hogy egy mészároslegény két pokrócot lopott, amelyért bezárták két esztendőre vagy nem tudom mennyire, a másik hír pedig arról szólt, hogy egy fővárosi bizottsági tag 30 millió értékű aranyat akart a határon kicsempészni és ezt az embert 150.000 korona letét ellenében szabadlábra helyezték és sohasem fogják becsukni. (Igaz ! Ugy van ! Zaj.) Hát, engedelmet kérek, ha a büntetőtörvénykönyv ilyen elvek alapján van megszövegezve, akkor ne méltóztassék reakcionárinsnak mondani azt, aki a kisemberekért küzd és ne tessék reakciósnak nevezni azt a pártot sem, amelyhez tartozni szerencsém van, hanem méltóztassék abban keresni a reakciót, amit a liberális éra alatt csináltak, amikor a törvény előtti egyenlőség princípiumát áttörték és a nagy kapitalistákat vették védelmükbe. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) Mert igenis, az volt Magyarország katasztrófája, hogy az akkori képviselők és ministerek és az a régi kormányzati rendszer a szabadverseny princípiuma alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy az erősebb az egész vonalon tiporja le a gyöngébbet és nem a gyöngéket támasztották alá, hanem az erőseket vették körül és védelmezték meg acélpáncéllal. Ez ellen a rendszer ellen veszi fel a harcot Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister ur, amikor ezt a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. (Igaz! Ugy van! Éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Ez azonban még nem elég és legyen szabad nekem felhívnom az igen tisztelt kereskedelemügyi minister ur figyelmét arra, hogy ezt csak az első lépésnek tekinthetem, mert ez csak a platformot adja meg a kisiparosnak ahhoz, hogy meg legyen védve az ellen, hogy egy ember, aki abszolúte nem tud cipőt csinálni, tönkre tegye a többi suS3terokat —• nem a gyáriparra gondolok, mert az csak ujabb keletű — és hogy egy ember, aki egyáltalában nem tud lovat patkolni, tönkre tegye a kovácsokat, vagy aki nem tud asztalosmunkát csinálni, tönkre tegye az asztalosokat. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) Ennek az állapotnak meg kell szűnnie. S itt rámutatok arra, hogy mi történt Németországban, amelyre Szterényi igen tisztelt képviselőtársam is hivatkozott. A német birodalomban az ipart illetőleg az történt, hogy az apró, kis iparosok közül az okosabbak, az intelligensebbek, a nagyobb szaktudással rendelkezők megkapták a kellő hitelt és a német kisiparosokból kifejlődtek a középiparosok, ezekből a nagyiparosok, aminek eredményeként ma ott áll Németország a maga hatalmas iparával. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.)
