Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-302

152 A nemzetgyűlés 802. ülése 1922. évi január hó 31-én, kedden. B. Szterényi József: Erről beszéltem. Ereky Károly: Nagyon örülök, ha egyeznek gondolataink, akkor azonban jogtalan volt a liberális-kapitalista sajtónak az a következtetése, hogy ez reakció. Ezzel szemben Magyarországon ugy történt a dolog, hogy a kisiparosoknak azt mondották : E'íen pillanattól kezdve megvonjuk tőletek a védelmet, szabadipar van Magyarországon. S akkor megjelentek egyes emberek, akiknek a kapitalizmussal összeköttetéseik voltak s akik megkapták a szükséges hiteit és anélkül hogy szabók, suszterek, kovácsok vagy asztalosok lettek volna, beálltak egy műhelybe, maguk mellé vettek egy szakértőt, egy képesített üzletvezetőt és az összes többi iparágakat tönkretették azzal, hogy őnekik adták a hitelt és nem a legtisztességesebb, a legintelligensebb iparosoknak. Tönkretettek száz és száz iparos-exisztenciát, ahelyett hogy engedték volna természetes gyökeréből kifejlődni a magyar ipart. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Ez volt a hiba, t. Nemzetgyűlés, és ezért vagyok én ellene Szterényi igen tisztelt képviselőtársam felszólalása eme részének, mert láttam, hogy, bár Hegyeshalmy minister ur határozottan kijelentette, hogy a Matlekovits-féle politikát elitéli, a képviselő ur mégis védelmébe vette azt, holott ezt a politikát védeni igazán nem lehet (Igaz ! Ugy van! a középen.) és ugy ezt, mint a szabadiparra vonatkozó törekvéseket a leghatározottabban el kell Ítélni. A tanoncoktatásról csak annyiban emlékezem meg, amennyiben az előttem szólott igen tisztelt képviselő ur is hivatkozott erre. T. i. nemcsak az a fontos az iparoktatás terén, hogy a tanoncokat oktassuk, — bár ez is szükséges és ez is fontos, aminek részleteit azonban most nem fogom kifejteni — és nemcsak a tanoncoktatásnál kell elkezdeni az iparfejlesztést, hanem a legfelsőbb oktatásnál is igyekezni kell erre. (Igazi Ugy van!) Es itt szuverén gőggel — ugyanolyan szuverén gőggel, mint aminővel a t. képviselő ur fordult felém az előbb — jelentem ki, hogy én minden iparágra képesített diplomás gépészmérnök vagyok és tudom azt, hogy az ipar terén a nagy, a magas képzettségű technológusok, akik 16 esztendeig jártak iskolába, Németországban is, vitték előre a nagyipart és a kereskedelmet. Giesswein Sándor: Ez ugy van! Ereky Károly: Ellenben.nálunk mi történik ? Amikor én elvégeztem a műegyetemet, — bocsánatot kérek, hogy egy pillanatig magamról is beszélek, 60 gépészmérnök társammal együtt, — öszszesen százan végeztünk — Berlinbe mentünk, mert itt Budapesten nem tudtunk alkalmazást találni. Ha nálunk az a hitelpolitika lett volna, hogy itt azokat, akik gyökereiket leeresztik a termelés talajába, finanszírozni kell, ha nem lettek volna egyes privüegizált emberek, akik semmihez sem értettek, idegenek, bevándorlók voltak, akiket behívtak ide, akkor ez nem történhetett volna meg s ha engem és az én iskolatársairnat akkor hitellel támogattak vclna, nem kellett volna külföldre mennünk. (Zaj és közbeszólások a középen.) Elnök : Oerdek kérek, képviselő urak ! Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztatnak tehát látni, hogyha ezt a piattformot megteremtjük is, — amiért üdvözlöm az igen t. kereskedelemügyi minister urat — még nagyon sok fontos dolgot kell elintéznünk, az iparoktatásnak a tanoncoktatástól kezdve fel egészen a gépészmérnökökig és vegyészmérnökökig való kifejlesztése céljából. A másik megoldandó feladat pedig, hogy a hitelnyújtást ugy kell megszerveznünk, hogy a magyar kereskedő, a magyar kisiparos és a magyar gazda kapja meg elsősorban a hitelt és itt van az a pont, ahol az állami jegyintézetet véve, már látom is ezt a törekvést és remélem, hogy a pénzügyminister ur és a kereskedelemügyi minister ur meg fogják találni a módját annak, hogy ezentúl a magyar kereskedők és a magyar iparosok váltóját lehessen ugy leszámítolni, mint ahogyan leszámítolták eddig azokét, akik a magyar ipar és kereskedelem elnyomására jöttek be ebbe az országba. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés jobb felől és a középen.) És most, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, Szterényi t. képviselőtársamnak akarok válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Jogtalan és a leghatározottabban visszautasítandó a t. képviselő urnák az a kijelentése, hogy a monopóliumokat a keresztény irányzat teremtette volna meg. B. Szterényi József : Azt én nem mondtam ! Ereky Károly : Kérem, én leszögezek valamit, méltóztassék rá válaszolni. A monopóliumokat a háború teremtette meg, a kivételes hatalom alapján. Méltóztatnak emlékezni, hogy először a gabonát vették kézbe a Haditermény ré\én, azután sorra kerültek az összes többi cikkek, ugy hogy a végén már mindenféle központ volt, gyantaközpont, suvixközpont, zsirközpont, központok központja, minden a világon. (Derültség.) Hát, engedelmet kérek, most, amikor mi kénytelenek vagyunk ezt a háborúból és a forradamakból reánk maradt közgazdasági életet, rendszert lebontani és a romokat eltávolítani, természetes, hogy ezt nem tehetjük meg egyszerre. Ugron Gábor : Még ma sem ? Ereky Károly : Nem tudom, hogy Ugron képviselő ur mit akar avval mondani, hogy még ma sem ? Ugron Gábor: Azt, hogy ön már elkezdte a háború alatt és még most sincsenek leépítve. Ereky Károly : Igen, elkezdtük, megszüntettük a gyantaközpontot, a suvixközpontot, de a legfontosabbak : a Haditermény, a nagy bőr- és ctikorközpontok megmaradtak. Ugron Gábor : Akkor mást nem lehetett csinálni ! Háború volt ! Ereky Károly : Hiszen én is ezt mondom, hogy mást nem lehetett, miért védi hát akkor Szterényi képviselő urat. Ugron Gábor : Most már nincs háború i