Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-302
150 À nemzetgyűlés 302, ülése 1922. évi január hó 31-én, kedden, Szabóky Jenő jegyző: Ereky Károly! Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! E szakaszhoz azért szólok hozzá, hogy a képesítéshez kötöttség ellen elhangzott vádakat részben a kellő értékükre redukáljam, részben pedig rámutassak, hogy miért volt szükség arra. hogy ebben a törvényjavaslatban az ipari képesítéshez kötöttség kimondassék. Az 1884 : XVII. tcikk hatása alatt és általában a szabadipar hatása alatt a magyar iparosok tönkrementek. Én méltánylom és tudom, hogy a nagyipar fejlődése és különösen a technika óriási fejlődése okozta azt, hogy a kisipar ilyen módon tönkrement ; hiszen egészen világosan láttuk., hogy a textilipar, azután a ruházattal foglalkozó iparés a kézműipar nagy része a nagyipar erős hatása, konkurrenciája folytán tönkrement, de speciell Magyarországon nem lett volna szabad a szabadipart hirtelen, ugrásszerűen behozni, amint az előttem szóló igen tisztelt képviselőtársam, báró Szterényi József is mondotta. Ezeknek a régi mulasztásoknak a jóvátételére feltétlenül tennünk kell valamit. Tisztelettel leszögezem az előttem szóló t. képviselőtársammal szemben azt, hogy igenis. a magyar közgazdasági politikának rendkívül nagy hibája volt az, hogy a szabadiparra ugrásszerűen tért át és még nagyobb hibája volt az, hogy amikor látta ennek katasztrofális hatását, azonnal nem tért vissza enyhébb rendszerekre es tulaj donképen hosszú évtizedeken keresztül nem történt semmi. B. Szterényi József: Ez igaz ! Ereky Károly : Az iparosság állandóan kiabált, jajgatott és könyörgött, de ez nem használt semmit, mert a manchesteri politikának az a princípiuma érvényesült, -hogy mindent, szabadjára kell hagyni. Ezzel szemben azt látjuk, hog3r más pályákon van bizonyos védelem, csak épen a kisiparossággal szemben találták ki abban az időben, hog}, vele szemben a védelmet meg kell szüntetni. Kérem, méltóztassanak megnézni az ügyvédi pályát, vagy bármely más diplomához kötött pályát, hiszen ott is ki van kötve a képesités. Miért nem mondták ki, hogy bárki lehet ügyvéd, amint az Amerikában van. ahol tényleg mindenki lehet ügyvéd vagy közjegyző ? Ha a liberalizmus olyan nagyon fontosnak tartotta, hogy az emberek a szabad pályákon minden téren legázolhassák egymást, miért szemelték ki épen a kisiparosokat, miért szemelték ki épen a szabadipart erre a célra ? Miért nem mondták ki ezt az ügyvédi pályára is ? Azért, mert abban az időben az ügyvédeknek megvolt a maguk erős politikai befolyása, hogy ez ellen védekezhessenek, az iparosságnak pedig nem volt meg. Hiszen sokszor kérik az ügyvédek is maguk részére a numerus clausnst, ők is az egész világon mindenütt emlegetik, hogy az ügyvédek számára is hozzuk be ezt a korlátozást, tehát olyan abszolút magas nívóról, magas lóról beszélve azt mondani, hogy ez egy abszolút reakciós törvény, — mint .méltóztatnak látni — nem lehet. Kern értem meg e tekintetben Matlekovits Sándor őexcellenciáját, akit, mint a magyar közgazdasági élet nesztorát a legnagyobb tisztelettel emiitek meg és aposztrofálok. Megengedem, hogy ő, mint túlzó liberális, ezen az állásponton volt, de kérdem: miért épen speciell az ipari pályára vonatkozólag volt ezen az állásponton ? Örülök, hogy megérte életében, hogy elitélj Ük az ő politikáját, jóllehet ő ezzel nem törődik, mert •— mint kijelentette — hozzá sem tömjénfüst nem hat el, sem a vádak nem hangzanak el. Mi azonban mindennek dacára leszögezzük, liogy az iparosság érdekében nem tette meg azt, amit tennie kellett volna. Megengedem, hogy ebből a szempontból teljesen egyetért, vele báró Szterényi József igen tisztelt képviselőtársam, de akkor méltóztassék megmondani : honnan van az, hogy ezt a törvényjavaslatot mindenki olyan reakciósnak állítja be ? Az összes liberális és nagy kapitalista szaklapok állandóan azt írják, hogy ez egy reakciós törvény, mely hasonlít a numerus clausushoz, stb. stb. Eá akarok mutatni arra, hogy mennyire van megvédve Magyarországon a bankár. A bankárokat a Pénzintézeti Központról hozott törvény annyira meg akarta védeni, hogy ki akarta mondani, hogy Magyarországon uj pénzintézetet ne lehessen alapítani. (Mozgás.) Igen, kérem, Korányi Frigyes csinálta ezt és bele is buktattam, voltam olyan bátor. Cser nus Mihály: Nononono ! Ereky Károly : Ha Csernus igen t. képviselőtársam egy tralalát ad le, az még nem változtatja meg a tényeket. Ha azt hiszi, hogy egy tralaialával azt meg lehet tenni, akkor téved. (Derültség.) CsernuS Mihály: A nemzetgyűlés buktatta meg, nem Ereky ! Ereky Károly : Ez olyan dolog, mintha azt mondaná valaki, hogy én ettem ugyan a levest, de a kanál is benne .volt. Csernus Mihály : ön még kanál sem volt benne ! Elnök : Kérem Csernus képviselő urát, szíveskedjék csendben lenni. Ereky Károly : Azt hiszem, felesleges, hog}?Csernus t. képviselőtársammal ebben a dologban vitába bocsátkozzam. Csernus Mihály (közbeszól). Elnök : Csernus képviselő urat kérem, szíveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni. Ereky Károly : Minthogy ebben a nemzetgyűlésben hoztak egy törvényt, mely a bankárokat, Magyarország legszegényebb társadalmi rétegét akarta megvédem, természetes dolog, hogy ez ellen nem beszéltek, legalább is nem hallottam, hogy akkor báró Szterényi József t. képviselőtársam beszélt volna ellene. B. Szterényi József : Ellene voltam ! Ereky Károly : Lehet, hogy ellene volt, de nem volt ellene olyan élesen, olyan határozottan, minden kertelés nélkül, mint most, amikor ezen törvényjavaslat hibáit olyan: vehemenciával fejtette M. Legalább én nem hallottam.
