Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-302

142 A nemzetgyűlés $02. ülése 19; Ha mégis idehozok egy sajtóbeli támadást, ezt annak az illusztrálására teszem, hogy hivatalos kiadvány miképen ferdít, hivatalos kiadvány miképen izgat, miképen hazudik — bocsánatot kérek ezért az imparlamentáris kifejezésért — és hivatalos kiadvány miképen rágalmaz. Szó van pedig a »Magyar Szövetkezés« című lapról, amely homlokán viseli »az 1898. évi XXIII. te. alapján alakult Országos Központi Hitelszövetkezet Hivatalos Közlönye« címet. Ez a lap par excellence a falusi közönségnek van szánva, annak az ezernyi szövetkezetnek és sok-sok ezer szövetkezeti tagnak, kik az OKH-ban egyesültek. Ez a lap »A szövetkezetek a nemzetgyűlésen« címen többi között a következőket irja (olvassa) : »Köztudomású, hogy a régi magyar közgazdasági politikát a túltengő ipar-, a nagyipar- és kereskedelemtámogatás jellemezte. Száz- és százmilliós állami befektetésekkel építették ki ezt a nehéz ipart, amely nem Magyarország közgazdasági érdekeit, de az Osztrák-magyar monarchia nagyhatalmi politikáját volt hivatva szolgálni. A törvényhozás, a nagyipar, a nagykereskedelem, a nagytőke kérdéseit és érdekeit tartotta szem előtt és az ország nagy tömegeit alkotó kisemberek millióinak gazdasági és szociális ügyeivel nem volt ideje és módja bíbelődni. Majd ezek a támogatások azoknak a társadalmi és gazdasági érdekeltségeknek a törvényhozótestületben ülő tagjai részéről indultak ki, akik a régi világban hosszú évtizedeken keresztül élvezték az állami támogatásnak sok-sok nehéz békemilliókat jelentő melegét, és most sehogy sincsenek kibékülve azzal a helyzettel, hogy néhány morzsát juttatnak a népesség százezreinek dolgozó szövetkezeteknek is.« T. Nemzetgyűlés ! Ferdítés és tudatos valótlanság a száz- és százmilliókban ; kutmérgezés a falusi lakosság érzületét illetőleg ; izgatása a falunak a régi rendszerű kormányzat ellen ; hazugságok felsorolása tudatosan, mert hiszen azt a fáradságot vehette volna magának ezen lap irója vagy szerkesztője, hogy meggyőződjék arról, igaz-e hogy száz- és százmilliók áldoztattak a régi időben, amikor az előadó ur is kimutatta, én is kimutatom, itt a Házban bőségesen vitattuk már ezt a kérdést, hogy 1881-től 1910-ig, 30 év alatt, összesen 44 millió korona fordíttatott gyáriparra. És itt vagy százezernyi olvasóközönség előtt megrágalmaznak bennünket, akik itt törvényhozói kötelességünket teljesítjük, hogy mi azoknak a vállalatoknak az érdekeit képviseljük, azoknak a vállalatoknak szolgálatában állunk, amelyekamultbanilyen támogatásban részesültek. Fölemelt fővel utasítom vissza ezt és követelek az Országos Központi Hitelszövetkezet vezetőségétől itt az ország színe előtt elégtételt ezért a brutális, durva támadásért. Sem én, sem azon képviselőtársaim, aldk a szövetkezeti ügyhöz hozzászóltak, egyetlen olyan vállalattal sem vagyunk kapcsolatban, és nem voltam, amióta hivatalomat elhagytam, amelyekkel a hivatalos életben kapcsolatban vagy érintkezésben állottam volna. Ezzel a módjával a kutmérgezésnek, ezzel a módjá?. évi január hó 31-en, íceddeti. val a falusi lakosság lelkülete megmérgezésének, ezzel a módjával az izgatásnak a leghatározottabban szembe kell szállni. Visszatérve a kisipar kérdésére, legyen szabad az előbb említett 44 millióval kapcsolatosan, amely gyáriparunk segél yezésére fordíttatott, felemlítenem, hogy ugyanazon tiz év alatt, amelyről az imént már volt alkalmam beszélni, a kisiparra 12,700.000 korona fordíttatott. Kezdtem 1899-ben szerény 340.000 korona segéllyel és felvittük 1909-ben évi 4,370.000 koronára, akkor, amidőn ugyanazon évben a gyáripar 4,570.000 koronát kapott. Vagyis méltóztatnak látni, az évek emelkedésével az akció fokozásával a gyáripar és a kisipar támogatásának aránya meglehetősen megvolt. Sajnos, mire ismételten rámutattak itt t. képviselőtársaim, már 1910-ben utánunk ez az összeg 365.000 koronára szállott alá. A kisipar támogatása akkor nem volt többé kormányfeladat, a kisipar akkor ismét a kihalásnak lett áldozatul dobva, a kisipar volt az a mostohagyerek, amelyre minden választás előtt bőségesen hivatkoztak, de amelyről a választások után azután bőségesen megfeledkeztek. Mint most. T. Nemzetgyűlés ! Mulasztást követnék el, ha az állam kisipari akciójáról beszélve, nem emlékezném meg egy tényezőről, amely ezt a közvetlen támogatási akciót megelőzte. A leghatalmasabb tevékenység kisiparunk érdekében a magyar iparoktatás hálózatának és szervezetének kiépítése. Erről az iparoktatásról és anrak személyzetéről a legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznunk. Ezek az ipariskolák s azok személyzete voltak— és ma is azok — a központjai vidékenkint a kisipar fejlesztésének ; ezek az ipariskolák és ezek személyzete azok az apostolok, akik egy-egy körzetben, egy-egy nagy vidéken a kisipar támogatását, a kisipar irányítását, a kisipar okszerű fejlesztését előmozdítják. És én azt tartom, hogy kötelességet teljesítek az iparoktatás egész szervezete és személyzete iránt, ha itt a nemzetgyűlésen is a legnagyobb elismeréssel emlékezem meg róluk. Most beszédem első részével végezvén, ahol exponáltam a múlt kisipari politikáját, méltóztassék megengedni, hogy rátérjek magára a törvényjavaslatra az 1. §-sal kapcsolatban és röviden összefoglalva, véleményemet elmondjam a törvényjavaslatról is. Nagy tévedésnek tartom — az előadó ur is hangsúlyozta, több felszólalt képviselőtársam is — az ipartörvénytől várni a kisipar megizmosodását, a kisipar megerősödését, a kisipar jövő kialakulását. Sőt meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik, meg fogja akadályozni a kisiparnak azt a fejlődési processzusát, amelyet a múlt hibája gyanánt, mint mulasztást voltam bátor az imént említeni, t. i. hogy törvényes akadálya lesz immár annak, ha ez a törvényjavaslat igy változatlanul törvényerőre emelkedik, hogy a kisiparból fokozatosan közép- és a középiparból fokozatosan gyáripar legyen. Ezt