Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-301
A nemzetgyűlés 301. ülése 192, 2* évi január hó 30-án, hétfőn. 129 ban nem akartam ezt az utat követni, mert attól tartottam, hogy ha ezt az utat követjük, akkor nem tudjuk szabályozni vagy rendezni azokat a kérdéseket, amelyek legégetőbbek és amelyeknek rendezését a kézműiparosság saját életérdekei szempontjából lávánja és követeli. Ezért terjeszkedik ki ez a törvényjavaslat csupán az iparűzés és a tanoncoktatás kérdésére, ez azonban nem zárja ki azt, hogy a kormány, mihelyt erre módja lesz, az egyéb kérdéseket is törvényhozási utón fogja rendezni. (Helyeslés balfelöl.) A legbehatóbban foglalkozott evvel a törvényjavaslattal Pálfy Dániel képviselő ur, aki egyebek között kiterjeszkedett a városok és községek iparűzési jogára is. A képviselő ur tulajdonképen azt óhajtotta volna, hogy ezeknek az iparűzési joga vétessék el, azonban megfontolva ennek a kérdésnek nagy horderejét, ő maga is belátta, hogy ennek messzemenő következményei volnának, amelyeknek a köz látná kárát. Ezért ő belenyugodott abba a szabályozásba, amelyet e részben a törvényjavaslat kontemplál, csupán azt kivánja, hogy egy módosítás vétessék fel az illető szakaszhoz, melynek értelmében a kereskedelemügyi minister az érdekeltség meghallgatása után a belügyministerrel egyetértően döntsön afelett, hogy valamely község azt az ipari üzemet, amelyet berendezni kivan, folytat hassa-e vagy sem, illetőleg, hogy arra iparigazolvány vagy iparengedély ki* állittassék. En a magam részéről a javaslatnak ilyen módosításához készséggel hozzájárulok. Pálfy Dániel : Éljen ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : A képviselő ur foglalkozott továbbá a mestervizsga kérdésével. Az én eredeti álláspontom, amelynek kifejezője ez a törvényjavaslat, az volt, hogy a mestervizsgát ne rendszeresítsük. Nem tartom ezt szükségesnek azért, mert ez a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy a tanoncok kiképzése megfelelő legyen, hogy ne történhessék meg az, ami a jelenlegi törvény alapján lehetséges, hogy valaki egypár hónapig egy műhelyben tesséklássék működik és azután segéddé lehet. Megvan állapítva a tanonci munkának legrövidebb ideje, amely biztosítékot nyújt arra, hogyha az illető mester kellőképen foglalkoztatta azt a tanoncot, ez mindazokat a gyakorlati szakismereteket elnyeri, amelyekre majdan iparának üzésénél szüksége lesz. Ezenkivül gondoskodik a javaslat arról, hogy a tanoncok elméleti oktatása is az eddiginél sokkal intenzivebb legyen. Kivánjuk továbbá a tanoncoktól, hogy a tanoncidő befejezése után segédi vizsgát tegyenek, és hogy, mint segédek is, meghatározott ideig működjenek az iparukban, mielőtt önállósítják magukat. Azt hiszem, ezek elegendő biztosítékok arra, hogy kizárjuk az iparból azokat, akik nem rendelkeznek kellő szakismerettel s akik nem tudják az iparukat becsületesen folytatni. Mindamellett, miután ugy látom, hogy a t. Nemzetgyűlésnek egyértelmű kívánsága az, hogy a mesteri vizsgát is rendszeresítsük, a magam részéről hozzájárulok NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XVI. KÖTI ehhez a javaslathoz (Éljenzés jobbfelőL) abban a formában, hogy, ugy mint Németországban, ez a mesteri vizsga fakultatív legyen. (Helyeslés és taps.) Amikor majd a részletes tárgyalásra kerül a sor, az erre vonatkozó módosító indítványt az előadó ur be fogja terjeszteni, Vita tárgyát képezte még a tanoncoktatás ideje is. Kifogásolták azt, hogy a tanoncidő olyan terjedelemben van megállapítva, hogy ez a tanoncok gyakorlati kiképzésének rovására megy» Azt hiszem., t. Nemzetgyűlés, igen fontos az, hogy a tanonc megfelelő gyakorlati kiképzésben, oktatásban részesüljön. Ha azonban azt akarjuk, hogy a mi kézműiparunk is elérje azt a polcot, amelyet az a külföldön elért, ha azt akarjuk, hogy a kézműiparosságnak a gyakorlati ismereteken kívül meglegyen az az elméleti ismerete is, amely az iparnak megfelelő gyakorlásához szükséges, akkor a tanoncoktatás idejének megszabásánál nem szabad szükkeblüeknek lennünk. (Ugy van !) Én alapos megfontolás után terjesztettem elő ebben a javaslatban azt a rendelkezést, hogy a tanoncoktatás ideje heti kilenc óra legyen. Azt hiszem, hogyha ezt leszállítanék, akkor veszélyeztetnék azt, hogy az iparos fiatalság megfelelő elméleti kiképzésben részesüljön, ami azután generációkra hatna ki és hátrányos volna kézműiparunknak fejlődésére. Ezért kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak megnyugodni abban a rendelkezésben, amely a tanoncoktatás idejének megállapítására nézve a javaslatban foglaltatik. Azt is kifogás tárgyává tette Pálfy képviselő ur és más, a javaslathoz hozzászóló képviselő urak, hogy túlzott szociális érzék nyilvánul meg ebben a javaslatban a tanoncok tekintetében. Azt mondták, hogy nagyon bepólyázzák ezeket a tanoncokat és hogy ezek azután nem fognak az iparukban olyan kitartással, olyan erőfeszítéssel dolgozni, mint ahogy az kívánatos. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy a mai időkben a szociális gondolko* dás sohasem lehet sok. Koncedálom azt, hogy ennek is vannak hátrányai, de azt hiszem, hogy a továbbmenő szociális gondolkodásnak előnyei sokkal nagyobbak, mint amilyenek a hátrányai, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) így pl. sokan kifogásolják azt, hogy a tanoncoktatás ideje nem terjedhet tovább a délutáni hat óránál, abból indulva ki, hogy az a tanonc a tanoncoktatás idejének ilyen megállapításával egész délutánokat, egész félnapokat elveszít és nem foglalkozhat a műhelyben. Azt hiszem, már emiitettem is, — most is fentartom és még egyszer hangsúlyozom — hogy az elméleti képzés épen olyan szükségszerű járulék ahhoz, hogy a kézműiparos a mesterségét megfelelő módon űzze, mint a gyakorlati ismeretek. Erre nézve azonban humánus szempontok is irányadók voltak, mert hiszen a vidékre is kell gondolnunk. Vannak községek, amelyek tanonciskolákkal nem rendelkeznek. Annak a fiatal gyereknek el kell mennie a szomszéd község iskolájába. Már most méltóztassék elképzelni, micsoda kívánalom lenne az, hogy az a fiatal gyerek éjszaka sötétben, 17
