Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-301
13Ô À nemzetgyűlés 301. ütése 19$ esőben, hóban tegye meg a néha több kilométernyi utat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Épen ezért azokat a hátrányokat, amelyek abból származnak, hogy elegendő tanonciskoláink nincsenek mindenütt, lehetőleg enyhiteni kell. Hiszen módot nyújt a törvényjavaslat a kereskedelemügyi ministernek, hogy ott, ahol a lehetőség fenforog, este hét órára kiterjeszthesse az oktatás idejét, de normativumul mégis csak az egész ország viszonyai szolgálhatnak és azért azt hiszem, hogy helyesen kontemplálja a törvényjavaslat, ha hat órában állapitja meg az oktatás befejezésének idejét. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Sokszor esett szó arról, hogy vájjon hétköznapokon történjék-e az oktatás, vagy pedig részben hétköznapokon, részben vasárnapokon. A törvényjavaslat, amely természetesen az én álláspontomnak kifejezője, a hétköznapokra teszi az oktatást. A magam részéről, mint egy olyan pártnak tagja, amely a vasárnapi munkaszünetnek legmesszebbmenő respektálását tűzte ki programmjául, f Ugy van ! balfelől.) sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy ebből az álláspontomból valamit feladjak. Nem járulhatnék hozzá még olyan javaslathoz sem, hogy a valláserkölcsi oktatás vasárnap történjék. Ennek gyakorlati nehézségei vannak és a tanoncot is korlátozná szabadidejében. Nagyon is figyelembe veendőnek és megszívlelendőknek tartom azonban azokat a gondolatokat, amelyeket ezzel a kérdéssel kapcsolatban itt képviselőtársaim közül többen felvetettek. Kivánatos volna elsősorban — ha az anyagi eszközök meglennének erre — minél előbb tanoncotthonokat létesíteni, amelyekben a tanoncok összegyűlhetnének, ott előadások volnának tarthatók, amelyek nem iskolai előadások lennének, azonkivül a sporttal való foglalkozásról is lehetne gondoskodni. Ezeket a gondolatokat annyira megszivlelendőknek tartom, hogy fölötte Iávánatosnak tartom, hogy a kereskedelmi kormányzat e kérdésekkel a legbehatóbban foglalkozzék és ezeknek a gondolatoknak megvalósítását mielőbb lehetővé tegye. Természetesen ehhez szükséges egyrészt az állam áldozatkészsége, másrészt az; iparosság és a társadalom áldozatkészsége is. Ha ezek a tényezők összefognak, azt hiszem, meg lehet mindazt valósítani, amit e tekintetben hallottunk. Ez kétségkívül nagy «lőnyére lesz iparosságunknak és elsősorban meg fogja akadályozni azt, — amiért ezt itt szóba hozták — hogy iparosfiatalságunk olyan kezekbe kerüljön, olyan körökben forduljon meg, amelyek keresztény és nemzeti szempontból nem kívánatosak. Azért nagyon megfontolandónak tartom ezeket a gondolatokat és kívánatosnak vélem, hogy a kereskedelemügyi kormányzat ezekkel foglalkozzék és amennyiben én maradnék ezen a helyen, kötelességenmek fogom tartani, hogy ezeket megvalósítani igyekezzem, de meg vagyok győződve, hogy minden utódom ezen az állásponton lesz (Élénk helyeslés.) és amennyire az anyagi eszközök és a viszonyok megengedik, fokozatosan meg fog2. évi január hó 30-án, hétfőn. juk valósítani mindazt, amit a t. képviselő urak e tekintetben felhoztak. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Minthogy azokat az egyéb észrevételeket, amelyek a törvényjavaslattal szem- • ben felmerültek, a részletes tárgyalás során az illető szakaszoknál valószínűleg ismét elő fogják hozni, nem óhajtom a t. Nemzetgyűlés idejét tovább igénybevenni és felszólalásomnak rövidre szabásával magam is elő akarom mozdítani azt, amit a t. Ház dokumentált akkor, amikor befejezte az általános vitát, hogy t. i. mielőbb áttérhessünk a részletes vitára. Csak annak akarok még kifejezést adni, hogy én is teljes tudatában vagyok annak, — amint ezt a törvényjavaslat indokolásában is megmondottam — hogy az, amit ez a törvényjavaslat kontemplál, még nem elegendő arra, hogy a kézművesiparosság anyagi boldogulását és jólétét előmozdítsa. Ehhez még sok mindenféle egyéb szükséges, azonban arról másképén kell gondoskodni. Itt csak azokat a szabályokat akarjuk rendezni, amelyek a kézművesiparosság szabad mozgását teszik lehetővé és kiküszöbölik azokat a hátrányokat, amelyek az eddigi törvényben a kézművesiparosság boldogulását megnehezítették, ha meg nem akadályozták. Szükséges a kézművesiparosság boldogulásához mindenekelőtt az, hogy munkaalkalmunk legyen, hogy el legyen látva nyersanyaggal, mozgatóerővel és legyen hitele. Ezek oly feladatok, amelyekkel a kormánynak a legbehatóbban kell foglalkoznia és a kormány foglalkozott is és foglalkozni fog a jövőben is ezekkei a kérdésekkel. (Helyeslés jobbfelől.) Emiitették többen, hogy az iparosság tömörüljön szövetkezetekben és hivatkoztak azokra a példákra, amelyek e tekintetben már rendelkezésre állanak. Ezt én is kívánatosnak tartom, mert amit a szövetkezetekben tömörült iparosság eddigelé elért, az a legbiztatóbb arra, hogy minél szélesebb körben igyekezzenek tömörülni, hiszen amit egyesek nem tudnak megvalósítani, azt egyesült erővel elérhetik és igy elő tudják mozdítani a saját osztályuk felvirágzását és boldogulását. (Helyeslés jobbfelől.) Még egyszer hálás köszönetet mondva azért a jóindulatért, mellyel méltóztatott törvényjavaslatomat fogadni, kérem, méltóztassék azt a részletes tárgyalás alapjául általánosságban elfogadni: (Helyeslés és éljenzéseh.) Mielőtt azonban felszólalásomat befejezném, rá kell térnem azokra a határozati javaslatokra, amelyeket a képviselő urak közül többen előterjesztettek. Először is foglalkozom Griger Miklós t. képviselő ur határozati javaslatával, amely oda irányul, »hogy a nemzetgyűlés utasítsa a kereskedelemügyi ministert, hogy az ipartestületeknek reformjára vonatkozó, függetlenségét biztosító, hatáskörét szélesítő törvényjavaslatot a jelen törvényjavaslat életbeléptétől számított hat hónap alatt, az országos kézműveskamaráról szólót pedig a legsürgősebben terjessze a törvényhozás elé«. Az én szándékom az ipartestületekre és a kézműveskamarákra vonatkozó javaslatokat a lehető
